Csak erős idegzetűeknek! Az ismertetendő oldalon aktuálpolitikai kérdések, sőt konkrét politikai pártok nevei is előfordulnak. (Ahogy ez egy választásnál elkerülhetetlen.)

Nincs abban semmi meglepő, hogy az íróasztalon megreformált közoktatásból az elméletben megújított felsőoktatásba való átlépést biztosító érettségi is az első váltónál lefutott a neki kijelölt vágányról – vélekedik N. Kósa Judit a Népszabadságban.

Vitathatatlan a társadalomismeret tanulásának fontossága. Mégis, az első kérdés: valóban tanítják-e az előírt óraszámban, tematikával? – teszi fel a kérdést Miklósi László a Köznevelésben.

Majd húsz éve a központosítás volt a szitokszó, mára az ellenkezője, az önkormányzatiság vált azzá. Fordult megint a kocka: a kormányzat és az önkormányzatok közötti hatalommegosztás eddigi logikáját elvetni látom, s folyamatosan érzékelem a túlhatalom, az egységes állami ideológia kiépítését lehetetlenné tevő egyensúly megszüntetésének kísérleteit. – írja Sáska Géza a Népszabadságban.

„Falvédőbölcsességnek is szakállas persze, hogy a számokkal mindent és mindennek az ellenkezőjét is bizonyítani lehet. De a közhely nem okvetlenül butaság: nézzük csak meg a most zajló vitát a felsőoktatásba jelentkezők számáról.” (N. Kósa Judit, Népszabadság)

Mi lesz, ha az észak-koreai „Kedves Vezető” követi 1994-ben elhunyt apját, a „Nagy Vezért” a halhatatlanságba. Benda László írása az ÉS-ben.

Sokaknak tetszik a Soproni sör reklámja, mely a magyar nemzeti érzésekre, a nemzeti büszkeségre épít. De milyen magyarságképet tükröz ez a film valójában? – teszi fel a kérdést Ablonczy Balázs a Komment.hu-n.

Ha a fiatalság azt látja, hogy a nemzeti ünnepen gyűlölködés, háborúskodás van, nem fogja átérezni a nemzeti ünnep méltóságát és így nem jut el szívéhez 1848 eszmei üzenete sem. – írja Kopcsik István az Etyeki Forrásban.

Itt az iskolai ünnepélyek szezonja. Néhány hete a kommunizmus áldozataira emlékeztek a tanintézményekben, most nyakunkon március 15-e, hamarosan itt van a holokauszt áldozatainak emléknapja is. Mire tanítjuk a diákokat ezekkel az ünnepekkel? – teszi fel a kérdést Viczián Zsófia a komment.hu-n.

Ábrahám István az ÉS-ben (mint manapság sokan mások is) a kiutat keresi a közöoktatás jelenlegi állapotából. Írásában leginkább a tartalmi szabályozás megváltoztatásában látja a megoldást.

Mitől működik jól egy történelmi film? Peragovics Ferenc írása szerint attól, ha a történetmondás középpontjában a szabadság áll.

„A fiatalok az iskolában politikai értelemben passzívak, csak »hallgatók«, egészen tizennyolc éves korukig, amikor hirtelen aktív állampolgárokká kell válniuk” – mondja Jakab György, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa. Mert lehet, hogy az Árpád-házi királyokat fejből tudják, évszámmal – de a felelős állampolgári életre nem készít fel az iskola. ([origo])