Mitől működik jól egy történelmi film? Peragovics Ferenc írása szerint attól, ha a történetmondás középpontjában a szabadság áll.

Sokáig húzódoztam, de aztán csak megnéztem a spártaiak legfőbb erényének emléket állító filmet, a 300-at.
A film készítőivel folytatott beszélgetéseket is meghallgattam, és elismerem, jó munkát végeztek. Egy minden ízében modern közönséggel számoló kalandfilm született, bravúros animációs technikával, szinte
mesebeli hősökkel. Utóbbit be is vallják a készítők, mert Hérodotosz azért sok kérdést nyitva hagy számunkra, amit csak a fantázia pótolhat.

Izgalmasan idealizálja a film Spártát, a katonai demokráciát a szabadság és jogok hazájának mutatva
be. Szembeszökő, hogy a királyi családot látjuk, az ephorosokat idézi a kép, és a vének tanácsát, de sehol egy helóta, de még egy körüllakó sem.
Nincs is rájuk szükség a bemutatott témához, mindazonáltal kíváncsi volnék, hogyan oldanának meg a szerzők, mondjuk, egy krüpteia-jelenetet.
A film pátosza a perzsa istenkirály zsarnok, hódító elleni küzdelemben formálódik. Leonidaszék védelmezik a szabadságot, Hellaszét és Spártáét, utóbbiéról – ismétlem – sokat nem tudunk meg, gyaníthatóan nem is tudhatunk. Gorgó utolsó szerelmes estéjükön mondja férjének, cselekedj úgy, ahogy egy szabad emberhez illik. Ez, a női főszereplő szájából elhangzó mondat csempészi a filmbe a mai euro-atlanti világ legfőbb értékét, a közszabadságot, a választás lehetőségét. És az előre tudott, áhított sors be is teljesedik, a perzsa íjászok nyílvesszőikkel szinte földhöz szögezik Lakedaimon hőseit, akiket – mintha légi felvétel készült volna – a film utolsó kockáin egy nagyszerűen megkomponált képben látunk holtan fekve, szanaszét heverő l-betűs pajzsaiktól övezve.
A mozaikszerű látvány közepén Leonidasz krisztusi pózban.

Mel Gibson A rettenthetetlen c. filmje is mi másról szólna, mint a szabadságról. Az ifjú, szerelmét elvesztő suhanc szerepére mintha ugyan egy kicsit túlkoros volna a főszereplő-rendező, de az érett férfi későbbiekben annál meggyőzőbben alakítja az angolok esküdt ellenségét, a skót függetlenség népvezérét,
akit csak ármány és túlerő törhet meg. Az átlagos kalandfilmnek mondható Gibson-alkotás erejét egy jelenetben érezni a legjobban. Wallace kivégzésekor a kínpadról hangzik el szájából a velőt rázó, fájdalmas
Freedom! üvöltés.

A filmek a demokratikus világ tömegszórakoztatásának darabjai. Sikerük nem csak az elkészítésükbe fektetett rengeteg pénztől, a modern technikai eljárásoktól, a hollywood-i külsőségektől függ, hanem a fentebb röviden elemzett gondolatiságtól is.

A honfoglalás 1100. évfordulóján a magyar film is kísérletet tett a thermopülai csatához vagy Wallace történetéhez hasonló régiségbe visszanyúlni. Az örömteli honszerzés azonban búsra, melankolikusra sikerült. Az Árpádot alakító nyugati filmsztár, Franco Nero sem tudta a filmet eladni határainkon túl. Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, a mi történeteink nem méltóak a világ figyelmére, történelmünknek nincsenek olyan mozzanatai, melyeket meg lehetne ismertetni a világgal kasszasikert hozó filmek segítségével? A választ ismerem: persze, hogy van, de nincs pénz a megvalósításukra. De az első nem a pénz összekalapozása volna, hanem a sztori elmondásának módját kellene kitalálni, az események olyan tálalását kifundálni, ami felkelti az érdeklődést. „Szerencsétlenségünknek”, kudarcainknak egyik „titka” ósdi történelemszemléletünkben, antidemokratikus, a sérelmeket mind a mai napig dajkáló történelmi diskurzusban rejlik.

Egy európai szemléletű, optimista szövegmondásra bukkantam már jó néhány éve. Egyébként ott, ahol annyira nem is vártam, Illyés Gyulánál. Árpád című versét, ami inkább egy elbeszélő költemény, gyakran felolvasom történelemóráimon, hogy a honfoglalás nagyszerűségét, sorsfordító jelentőségét diákjaimmal érzékeltessem. Árpád hosszas vívódásaiba pillant be Illyés, miközben szinte filmszerűen mondja el az etelközi szállások elhagyásának ma is csak töredékesen ismert okait. Az utolsó két versszakban elhatározásra jut a vezér:

„Akárhogyan is – még most sem beszélt – szabadok leszünk” – ez suhant talán a szívébe inkább, mintsem az agyába, miközben megsarkantyúzta a mént s a menetből egy sziklára kiállva jelt adott: gyorsan! S nézte fürge szemmel, mint juhász, aki minden ürüt ösmer, hogy tódul népe át Európába.”

A „szabadok leszünk” mondat rímel Leonidasz és Wallace választására. A szabadság pedig Európában van, mint azt Illyés értésünkre adja költeménye utolsó szavával.

Jó szövegkönyvet lehetne ebből írni. A hézagokat meg ki kell pótolni. Hogy mivel? Hát csalással, ahogy Frank Miller, a 300 alapjául szolgáló képregény szerzője mondja huncut mosollyal magáról és alkotói módszeréről.

A hozzá hasonló adottságokkal mi is rendelkezünk. Csalás? Szemfényvesztés? Trükkök?
Nekünk az semmi!

Peragovics Ferenc

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi, és nem a TTE
álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy
megjegyzése van az olvasottakhoz, azt e-mailben az info@tte.hu címen, vagy a
honlapon fórum indításával jelezheti.