• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Nemzeti (?) ünnepünk
2009. március 18. szerda, 0:00

Ha a
fiatalság azt látja, hogy a nemzeti ünnepen gyűlölködés, háborúskodás
van, nem fogja átérezni a nemzeti ünnep méltóságát és így nem jut el
szívéhez 1848 eszmei üzenete sem. – írja Kopcsik István az Etyeki
Forrásban.

„A nép
mendemondáiból a tanult emberek azt vették át,
amit össze
tudtak egyeztetni a maguk eszméivel, viszont a
tanult emberek
eszméiből a nép azt vette át, amit meg
tudott érteni, éspedig
úgy vette át, ahogy
értette…”
(Manzoni)


Az 1848-as forradalom 161. évfordulójának évében a
pénzügyi- és gazdasági világválság közepén, a második Uniós parlamenti
választásokra készülünk.


A nemzet
sorsát irányító és befolyásolni akaró gondolkodó embereknek minden
korban a jelen és a jövő érdekében el kell végezniük a múlt értékelését.
Az ünnepek, a válságok és a választások is segítik gondolataink
rendezését és talán cselekvőbbé is tesznek minket.


Egyének, csoportok, népek, nemzetek alakítják sorsukat
jól vagy rosszul. Meghatározó személyiségek jelennek meg és tűnnek el a
korok süllyesztőiben. A kor kérdéseire eltérő válaszokat adnak. A
tömegek vagy megértik és támogatják céljaikat és tevékenységüket vagy
nem.


Spira György: „Négy magyar
sors” című, a ’48-as eseményekkel kapcsolatos könyvében világosan
föltárja a személyiségek és a tömegek kapcsolatát.


„A történelem szekere gyilkos egy gépezet. Akik
haladtában feltartóztatni próbálják, azokon többnyire kíméletlenül
keresztülgázol. S ezt kizárólag azért teheti meg, mert akadnak, akik
viszont – hogy meg ne torpanjon – rúdja mellé állanak, s ahogyan csak
telik tőlük, vonszolják előre, míg az erőfeszítésbe bele nem roppannak.
Ha azonban a magukat elébe fogók nem bírják tovább és kidőlnek a sorból,
rendszerint őket is közönyösen kerekei alá
temeti…”


Az eltemetettek helyére
mindig jönnek újak, akik folytatják a munkát, míg – dicsérve vagy
átkozva – elődeik sorsára nem jutnak.


Mindennek ellenére újra meg újra születnek emberek,
akik átlátják, hogy határt nem ismerő áldozatvállalásuk nélkül
megrekedne a szekér, bár a szekéren tétlenül ülők ritkán adóznak kellő
elismeréssel nekik.


„A magyar
történelem szekere pedig, mivel különösen nehéz terepen mozog, különösen
gyilkos gépezet:
Különösen sok áldozatkész ember szolgálatait
kénytelen igénybe venni, s különösen sok emberen taposott már végig
évezredes útja során.”


Az egyre
ismétlődő – országos és helyi – áldozatvállalás, hiszem, hogy nem
hiábavaló. A múlt és jelenkorunk szekérrúdjánál állók küzdelmének
eredményeképpen ma már szabadok vagyunk, sorsunkat magunk
irányítjuk.


Átalakulóban lévő
hazánkban sokszor szinte kibékíthetetlen ellentétek alakulnak ki a vélt
és valós érdekek, illetve azok értelmezésével kapcsolatban. Egyre több
politikai csoport igyekszik saját céljait össztársadalmi érdekként
feltüntetni. Türelmetlenségükben gyakran kizárólagosságra törekszenek.
Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes út. Meg kell találnunk azokat a közös
pontokat, amelyek mentén elindulhatunk.


Ma már beleszólhatunk abba, hogy kik kerüljenek a
szekér rúdjához, de ezáltal mindnyájan felelősekké válunk azért, hogy az
általunk választott személyiségek hogyan és milyen irányba kormányozzák
az országot. Rajtunk is múlik, hogy a válságkezelési alternatívák –
néha a demagógiát is súroló – megoldási kísérleteiből és ígéreteiből
válasz születik-e az örök kérdésre: képesekké válunk-e végre
szélsőségesen egyéni és szűk csoportérdekek helyett rendezni közös
dolgainkat? A családban, helyi kisközösségeinkben a nemzet és most már
az Európai Unió szintjén egyaránt.


Ha egy gyermek a családban azt látja, hogy a felnőttek
gyűlölködnek, békétlenkednek, rendszeresen veszekednek, egymás
lejáratására és zsarolására törekednek, akkor soha nem fogja szeretni,
tisztelni a család intézményét.


Ha a
fiatalság azt látja, hogy a nemzeti ünnepen gyűlölködés, háborúskodás
van, nem fogja átérezni a nemzeti ünnep méltóságát és így nem jut el
szívéhez 1848 eszmei üzenete sem.


Senkinek nincs joga politikai háborúskodás,
„haszonhúzás” miatt elvenni az öregektől és fiataloktól, gyermekeinktől a
nemzeti érzést, március 15-e közös, félelemmentes ünneplésének
lehetőségét, mert aki képes békességben örömmel ünnepelni, az képes a
hétköznapokban is keményen dolgozni a szebb és jobb jövőért.


Március 15-e az egyetlen olyan
nemzeti ünnepünk, ahol a viharos események között a magyar ellenfele nem
magyar volt! Hanem mindenki, aki a múzeumhoz vonult: nemes, polgár,
öreg és fiatal, az éppen Pesten vásározó paraszt, örmény, horvát, zsidó
és cigány a „márciusi ifjak” vezetésével együtt mozdult meg a nemzet és
az ország szabadságáért.


Nemzetünk
történelmében március 15-e a szabadságért való összefogás, az egymásért
való tenni akarás ünnepe volt, és az is kell, hogy
maradjon!


Kopcsik
István


(Etyeki Forrás, 2. évf. 4. szám;
2009. március 18.)

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

Alrovatok

Szemle

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

A TTE alakulása - sajtóvisszhang

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emberi jogok emléknap gyász Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017