A nemzeti ünnepeknek kettős természetük van. Egyszerre fűzik az ünneplőket a múlthoz és a jelenhez. A közös történelem kitüntetett eseményeinek rendszeres felidézése erősíti az államhoz, illetve a nemzethez való tartozás érzését. Ezek az ünnepek ugyanakkor a mának szóló üzeneteket is közvetítenek az emberek felé. (Gönczöl Enikő)

A technika történetében gyakran előforduló, kedves kis toposzként felbukkannak olyan névadási magyarázatok, melyek szerint egy feltaláló a hozzá közel álló személyekről (szeretett kedves, feleség, gyermek) kereszteli el találmányát. A kérdés: tényleg volt-e Hargreavesnek Jenny nevű lánya? (Bárány Balázs írása, mely a „Legendák” a történelemkönyvekben című pályázatunkra érkezett)

A nándorfehérvári csata a középkori magyar történelem egyik legismertebb fejezete. Szinte mindenki el tudja képzelni maga előtt Wagner Sándor híres festményét, melyen a vár egyik hős védője, Dugovics Titusz átszellemült arccal magával rántja a mélybe a lófarkas zászlót kitűzni készülő, rémült janicsárt, s ezzel új lendületet ad társainak a vár védelméért folytatott küzdelemben. (Bárány Balázs […]

Sok, történelemtanítással eltöltött tanév után igazi szakmai megújulást, felfrissülést jelent, hogy a történelemórák mellett „demokráciát” is taníthatok. (Eredeti terveink szerint agora-órának hívtuk volna ezt a harmadéves kurzust, de megszületésének pillanataiban nem terjesztettük az elnevezést elég hatékonyan, így maradt a hivatalos…) (Fehér Márta)

Ha kissé rámenősebb lennék, akkor az alábbiakban bemutatandó eszközt úgy próbálnám reklámozni, hogy ezzel gyerekjáték elsajátítani az anyagot, mindenki szívesen használja, egyszerű elkészíteni, bármely tanórán, bármikor bevethető, növeli a gyerekek önbizalmát, erősíti az összetartozást… (Fodor Hilda)

A 2011. május-júniusi szóbeli történelem érettségi vizsgáknak az Oktatási Hivatal által közreadott tematikái.

Az utóbbi időben egyre több iskolában, egyre több tanterem falain jelennek meg az aktív (vagy interkatív?) táblák. A jelenség kétségkívül okoz némi fejtörést az iskolai vezetőknek és a szaktanároknak ̶ ugyanis, ha már vannak, nem ártana használni őket. Használatuk, használhatóságuk bizonyos tantárgyaknál (pl. az idegen nyelvek oktatásában) nagyon kézenfekvő, és pl. angolból nagyon jól támogatott […]

A negyedikesek (esetleg érdeklődő harmadik osztályosok) új helyzettel ismerkednek: történelemórán vesznek részt. A helyzet sok szempontból szokatlan: számukra ismeretlen tanár felsősöknek való tantárgyat tanít a „nagyok” épületében, a történelem szaktanteremben. Ízelítőt kapnak valami újból, ismeretlenből. A teremben az állandó berendezés (térképek, időszalag, metszetek, fotók stb.) mellett két asztalon egy hasonmás dokumentumgyűjtemény darabjai láthatók. A digitális […]

… ha tanulóink számára az internet adta jelenidejűség, a számítógép nyújtotta látvány és választechnika a tankönyvnél megszokottabb, ismertebb nézet, ha ez számukra a „hazai pálya”, akkor próbáljuk meg ezen a felületen kínálni azt, amit véleményünk (és a követelményrendszer) szerint el kell sajátítaniuk. (Mendly Lajos)

2010. március 15-én avatták fel az ideiglenesen felállított „Nagyszebent elfoglaltuk!” (1897) körképet Várpalotán. Az ünnepi műsort követően csak néhány érdeklődő nézegette, még kevesebben olvasgatták róla az ismertetőt, gyerekek szinte egyáltalán nem. Pazarlásnak tűnt nem kihasználni ezt a pedagógiai kincsesbányát az 1848/49-es szabadságharc, az erdélyi hadszíntér, Bem és Petőfi tanításánál. (Czirákyné Kiss Edit)

„Hosszabb gyakorlatnál vagy többszöri helyszíni tanításnál lehet igazán jól látni, hogy milyen sok tananyagrész sajátítható el az adott helyszínen, milyen sok nevelési, közösség- és emberformálási lehetősége van a pedagógusnak. A többnapos tanulmányi kirándulás a tanári munka egyik legkomplexebb feladata.” (Kopcsik István)

„… hogy a kikapcsolódásként hallgatott zene is gazdag tárháza lehet napi munkánknak, azt talán még kevéssé vesszük tudomásul. A zene csak szól, a szöveg meg lassacskán bekúszik a fülünkbe, dúdolunk, énekelünk, de nem tudatosul bennünk, hogy a jövőbeni történelemórák anyagát mormoljuk éppen.” (Hantos István)