A jezsuiták alig 500 éves találmányának, az osztályozásnak, avagy a szelekció klasszikus eszközrendszerének a feltámasztása, az évismétlés nimbuszának helyreállítása jelenik meg a különböző „baloldali” megnyilatkozásokban – állapítja meg Trencsényi László a népszabadságban.
Az aktuálpolitikai villongások közepette akár az is feltűnhet, hogy a szlovák és a magyar történetírás együttműködésének a hiánya már-már közhelyszerű. Nem tudatosan, valamiféle nemzeti rosszindulatból kifolyólag nem foglalkozik a magyar történetírás az 1920 előtti Magyarország szlovákságának a történetével, sokkal inkább egy öröklött problémáról van szó. (Demmel József írása a Múlt-koron)
Az iskola olyan, mint a társadalom, naivitás lenne azt hinni, hogy különbözhet tőle – mondja Mihály Ottó, oktatáskutató a Népszava összeállításában, amely a Cartographia történelem atlasz ügyével foglalkozik.
Gondoljanak csak bele, hányszor pofozták új formára a magyar oktatásügyet az alatt az idő alatt, míg kis elsősből az érettségi küszöbéig jutott a diák, akinek ma reggel már az utolsó tanévére csöngettek be. (N. Kósa Judit írása a Népszabadságból)
Mindezzel úgy hét éve kellett volna előállni: kötetnyi elemzéssel támasztva alá, miért jobb ez, mint a mai káosz, bebizonyítva, hogy belátható idő alatt végbemehet a reform, és akkor mondani: ez a cél, most pedig beszéljünk róla – vélekedik N. Kósa Judit az aktuális oktatási reformjavaslatokról a Népszabadságban.
A román-magyar történelem vetélkedése talán a tankönyvek lapjain érhető a legjobban tetten, mivel azok mintegy sűrítve foglalják össze az aktuális (nemzeti) történelmet. Az Múlt-kor e-folyóirat legújabb számában ezen középiskolai történelemtankönyvek összehasonlító elemzésére tesz kísérletet.
Csak erős idegzetűeknek! Az ismertetendő oldalon aktuálpolitikai kérdések, sőt konkrét politikai pártok nevei is előfordulnak. (Ahogy ez egy választásnál elkerülhetetlen.)
Nincs abban semmi meglepő, hogy az íróasztalon megreformált közoktatásból az elméletben megújított felsőoktatásba való átlépést biztosító érettségi is az első váltónál lefutott a neki kijelölt vágányról – vélekedik N. Kósa Judit a Népszabadságban.
Vitathatatlan a társadalomismeret tanulásának fontossága. Mégis, az első kérdés: valóban tanítják-e az előírt óraszámban, tematikával? – teszi fel a kérdést Miklósi László a Köznevelésben.