A szélsőjobb
semmi újat nem talált ki, amikor kampányolni kezdett a
„cigánybűnözéssel”: ez a fogalom a konszolidáló Kádár-korszak terméke –
nyilatkozta Dupcsik Csaba a Népszabadságban.

Dupcsik Csaba szociológus, történész szerint
nyilvánvaló, hogy az egész népcsoportot sértő, általánosító kifejezés
használata önmagában véve is diszkriminatív. A szociológusok ezért
általában nem elemzik a jelentését, nyilvánvalónak veszik, hogy a
„cigánybűnözés” fogalma az intellektuális szemétdombra való. Időnként
azonban a kutatók rákényszerülhetnek arra, hogy a szemétben
kotorásszanak.

A „cigánybűnözés” a
hatvanas évektől kibontakozó rendészeti szakirodalomban jelent meg, és
1974-től vált hivatalos rendőrségi statisztikai kategóriává – mondta
Dupcsik Csaba, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének szervezésében
tartott konferencián. A hivatalos meghatározás szerint azt az elkövetőt
tekintették cigánynak, aki cigány közösségben él, és csak formálisan
rendelkezik bejelentett lakással, valójában rendszeresen vagy
idényjelleggel vándorol. Illetve: letelepszik, de munkát nem vállal,
életmódjában a cigány hagyományokat követi. A hagyományok közé sorolták a
leányszöktetést és -vásárlást, a vérbosszút vagy például azt a
felfogást, hogy a családfenntartás a nő kötelessége.

Szigorúan véve a kritériumokat, valószínűleg senki
sem számított volna cigány elkövetőnek – jegyezte meg a szociológus. A
helyzet abszurditását fokozza, hogy a Belügyminisztérium és a Legfőbb
Ügyészség kiadványa Hegedűs Sándor ügyész ismertetése szerint
hangsúlyozta: nem szabad cigánynak tekinteni azokat, akik életvitelét a
„becsületesen dolgozó állampolgárok közé való tartós beilleszkedés
jellemzi”.

A rendőrség
képviseletében Tonhauser László egy 1988-as fórumon próbálta
elmagyarázni, hogy a „cigánybűnözés” csak kriminalisztikai fogalomként
használatos, a bűnözés adatainak feldolgozását segíti, és nem
kriminológiai kategória. Nem tudjuk, hogy a hallgatóság számára
kiderült-e, mi a különbség a kriminalisztika (nyomozástan) és a
kriminológia (bűnügytan) között. Mindenesetre a Belügyi Szemlében a
„cigánybűnözésről” szóló cikkek legnagyobb része – cáfolva Tonhauser
állítását – rendre a kriminológia címke alá került.

A Kádár-korszakban még a „cigánybűnözés” fogalmát
használhatónak vélő szerzők is elismerték, hogy a bűnelkövetés nem a
származással, hanem társadalmi tényezőkkel függ össze. Ugyanakkor
Dupcsik Csaba megállapítása szerint az a többször hangoztatott érv, hogy
csak „rendőrségi szakzsargonról” van szó, közvetve annak beismerése,
hogy a kifejezés – a morális szempontoktól eltekintve – szakmailag is
használhatatlan.

(Czene Gábor
cikke a Népszabadság 2009. november 20-iki számából)

Eredeti
cikk »

Figyelem:
A szemlézett cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és
nem a TTE álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az
olvasottakkal kapcsolatban, a honlapon fórum indításával
jelezheti.