„Mint minden mérlegben, az enyémben is megtalálható a Követel (pozitív) és a Tartozik (negatív) rovat.” – Hanák András a rendszerváltás óta eltelt húsz évet értékelte az ÉS 2010. január 8-iki számában.

A Magyar Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár kulturális emlékezetünk őrzője, ám – néhány valóban figyelemre méltó újításon kívül – nem közönségbarát, és nem felel meg a 21. századi kutatási feltételeknek – írja Ablonczy Balázs a Komment.hu-n.

A magyar történelmi közgondolkodás láncreakciószerű változásának küszöbén állunk: áradnak be a fiatal fejekbe az avítt tévtanok és az új tündérmesék – mondja Lőrinc László középiskolai történelemtanár, akivel a tévtanokról és társadalmi veszélyességükről Szász István beszélgetett. (Népszava, 2009. december 19.)

Miközben bíráljuk az alkotmányt, illetve ősi alkotmányról beszélünk, Szent Istvánt és a Szent Korona-tant emlegetjük, hajlamosak vagyunk egymástól független fogalmakat és elveket felelőtlenül összemosni. De persze a kérdés fennáll: szerepeljen-e a Szent Korona az alkotmányban? (Szilvay Gergely, Komment.hu)

Mit tegyen a történelemtanár, ha egy budapesti iskola 14 éves diákja óráról órára feláll, és az osztály előtt közli: minden, amit osztálytársai a II. világháborúról és a zsidók kiirtásáról hallanak, hazugság. Ő ugyanis nagyapjával Hitler Mein Kaimpf-ját olvassa, és jól tudja: az igazság abban a könyvben olvasható. (Lampé Ágnes írása, 168 óra)

„Elment egy hiteles ember, egy olyan személyiség, aki megnyilvánulásaiban, tetteiben mindig azonos volt önmagával, azzal a belső iránytűvel, amely ma oly sokakból végzetesen hiányzik.” – Beke Katáról Schüttler Tamás emlékezik meg az Osztályfőnök.hu-n.

Magyarországon különösen nagy kihívás a jobboldali radikalizmus elleni küzdelem, mert többségi véleménynek tűnik az a hit, hogy a magyarok áldozatok – mondja a német Britta Schellenberg, a jobboldali radikalizmus szakértője a HVG-nek adott interjúban.

A szélsőjobb semmi újat nem talált ki, amikor kampányolni kezdett a „cigánybűnözéssel”: ez a fogalom a konszolidáló Kádár-korszak terméke – nyilatkozta Dupcsik Csaba a Népszabadságban.

Lehet ma emelt fővel tanítani? Biztosan. Sikerül? Nemigen. Legyél alsós vagy felsős, középiskolai tanerő vagy egyetemi előadó, minden nap arról szól, nem vagy elég hatékony, kreatív, humánus. (Benedekné Fekete Hajnalka, Osztályfőnök.hu)

Érettségi. A szóban még ma is a száz év előtti rettenet tükröződik: egyetlen, sorsdöntő vizsgán múlik, nadrágos ember lesz-e belőlünk, vagy mehetünk iparosnak, bugris vigécnek. Márpedig hol van ettől a mai érettségi? – teszi fel a kérdést N. Kósa Judit a Népszabadságban.

Helyes volt-e kitiltani a politikát a felsőoktatásból? Oroszvári Péter amellett érvel a Népszabadságban, hogy nem.

A jezsuiták alig 500 éves találmányának, az osztályozásnak, avagy a szelekció klasszikus eszközrendszerének a feltámasztása, az évismétlés nimbuszának helyreállítása jelenik meg a különböző „baloldali” megnyilatkozásokban – állapítja meg Trencsényi László a népszabadságban.