Barczi Imre az ÉS 2010. január 22-iki számában összefoglalta a állambiztonsági szolgálat gépi nyilvántartását tartalmazó tizennyolc mágnesszalag lementésének technikai történetét.

Nemcsak a minaret, hanem az építésüket megtiltó svájci népszavazás is olyan, mint egy műalkotás: jelkép, jel és utalás. Mivel Svájcban négyszázezer muszlim, de csak négy minaret található, az Alpok lakóinak feltehetően nem a mohamedán vallási építészettel van bajuk. (Sausic Attila, ÉS 2010. 2. szám)

A Kolibri Színház vezetése azért, hogy tesztelje új előadását, az esti főpróbára meghívott középiskolai tanárokat, akik a radikális szélsőjobb megjelenéséről beszéltek. (Népszava, 2010. január 18.)

Hol volt, hol nem volt, nem volt egyszer egy múzeum. És – úgy tűnik – nem is lesz. Pedig lehetett volna. (Bächer Iván cikke a Magyar Cigány Múzeumról a Népszabadságban)

„Mint minden mérlegben, az enyémben is megtalálható a Követel (pozitív) és a Tartozik (negatív) rovat.” – Hanák András a rendszerváltás óta eltelt húsz évet értékelte az ÉS 2010. január 8-iki számában.

A Magyar Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár kulturális emlékezetünk őrzője, ám – néhány valóban figyelemre méltó újításon kívül – nem közönségbarát, és nem felel meg a 21. századi kutatási feltételeknek – írja Ablonczy Balázs a Komment.hu-n.

A magyar történelmi közgondolkodás láncreakciószerű változásának küszöbén állunk: áradnak be a fiatal fejekbe az avítt tévtanok és az új tündérmesék – mondja Lőrinc László középiskolai történelemtanár, akivel a tévtanokról és társadalmi veszélyességükről Szász István beszélgetett. (Népszava, 2009. december 19.)

Miközben bíráljuk az alkotmányt, illetve ősi alkotmányról beszélünk, Szent Istvánt és a Szent Korona-tant emlegetjük, hajlamosak vagyunk egymástól független fogalmakat és elveket felelőtlenül összemosni. De persze a kérdés fennáll: szerepeljen-e a Szent Korona az alkotmányban? (Szilvay Gergely, Komment.hu)

Mit tegyen a történelemtanár, ha egy budapesti iskola 14 éves diákja óráról órára feláll, és az osztály előtt közli: minden, amit osztálytársai a II. világháborúról és a zsidók kiirtásáról hallanak, hazugság. Ő ugyanis nagyapjával Hitler Mein Kaimpf-ját olvassa, és jól tudja: az igazság abban a könyvben olvasható. (Lampé Ágnes írása, 168 óra)

„Elment egy hiteles ember, egy olyan személyiség, aki megnyilvánulásaiban, tetteiben mindig azonos volt önmagával, azzal a belső iránytűvel, amely ma oly sokakból végzetesen hiányzik.” – Beke Katáról Schüttler Tamás emlékezik meg az Osztályfőnök.hu-n.

Magyarországon különösen nagy kihívás a jobboldali radikalizmus elleni küzdelem, mert többségi véleménynek tűnik az a hit, hogy a magyarok áldozatok – mondja a német Britta Schellenberg, a jobboldali radikalizmus szakértője a HVG-nek adott interjúban.

A szélsőjobb semmi újat nem talált ki, amikor kampányolni kezdett a „cigánybűnözéssel”: ez a fogalom a konszolidáló Kádár-korszak terméke – nyilatkozta Dupcsik Csaba a Népszabadságban.