Mit tegyen a történelemtanár, ha egy budapesti iskola 14 éves
diákja óráról órára feláll, és az osztály előtt közli: minden, amit
osztálytársai a II. világháborúról és a zsidók kiirtásáról hallanak,
hazugság. Ő ugyanis nagyapjával Hitler Mein Kaimpf-ját olvassa, és jól
tudja: az igazság abban a könyvben olvasható. (Lampé Ágnes írása, 168
óra)

Az eset
valós.

Történelemóra, a téma – egyebek mellett – a
második világháború zsidóüldözései. A tanár haláltáborokról,
meggyilkoltakról, nehezen kibeszélhető eseményekről magyaráz a diákoknak
a főváros egyik elitnek mondható általános iskolájában. Ekkor az egyik
nyolcadikos diák magabiztosan feláll és az osztály előtt közli a
tanárral: mindez egyáltalán nem így történt. Nagyapjával ugyanis minden
nap az igazi „forrást” olvassák: Adolf Hitler Mein Kampf-ját. Az
igazságot szerinte ugyanis csak onnan lehet
megérteni.

A tanár próbálja kezelni a helyzetet,
de a következő órán az incidens megismétlődik. És a következőn, majd az
azt követőn is.

S hogy mi ilyenkor a korrekt és
szakmailag követendő álláspont?

Kerestük az
Országos Közoktatási Intézetet, ahol tájékoztattak, ez nem az ő
szakterületük, mert elméleti kérdésekkel, kutatásokkal foglalkoznak.
Ajánlották viszont az Országos Pedagógia Szolgáltató Intézetet, mint
konkrét, egyedi és problémás ügyekben illetékes
szervet.

– Mi inkább a szaktanácsadókat
szervezzük, magunk régen nem tanítunk, a mostani iskolai életet
nyugdíjasként nem ismerjük. Ez viszont nagyon mai probléma – mondja
Dombrády Éva, az intézet vezető szakértője. – Szakembert sem tudok
ajánlani, nem ismerek ilyet. Amúgy sem hiszem, hogy a problémát a
történelemtanárnak kell megoldania, ez sokkal inkább osztályfőnöki
feladat.

Néhány telefon, és eljutunk Mérei Ferenc
Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézethez. A problémát
alaposan végigbeszéljük Árkosiné Gáspár Máriával, az intézet
tanácsadójával, aki később, nyilatkozatát „tartalmi eltérésekre”
hivatkozva visszavonta. Bár kértük, jelezze, melyek ezek, a válasz
elutasító volt.
„Ennek a cikknek a megjelentetéséhez nem
járulok hozzá. (Már csak a tovább viták elkerülése végett sem.)” – közli
e-mailjében Árkosiné Gáspár Mária.

Folytatjuk hát
a keresést. Így jutunk el egy gyakorló tanárhoz, Dr. Szebedy Tashoz, a
Városmajori Gimnázium igazgatójához.

– Ez a két
ismeretvilág között ingadozó kamasz valószínűleg az igazságot keresi,
miközben gondolkodását az esetleg elfogult családi környezet
befolyásolja. Egy 14 éves gyereknél életkori sajátosság, hogy a felnőtt
világ információival szemben kritikus, hisz saját identitását keresi. A
korai serdülőkorban jellemző, hogy az én-állapot külső értékeléshez
kötődik – mondja Dr. Szebedy Tas.

Az igazgató
hozzáteszi: a tanárral való szembefordulás ebben az életkorban gyakran
előforduló pedagógia helyzet, amit az oktatónak kell megoldani, miközben
a gyereket is meg kell értenie. Számára ekkor a kortársak véleménye a
meghatározó. A tanárnak pedig egy lehetőség, hogy kompetenciáját
bizonyítsa, és így pozitívan hasson a gyerek
nevelésére.

– Nem kell vele az osztály előtt
szembeszállni, azt érdemes neki mondani, Pistike, nagyon érdekel a
gondolatmeneted. Üljünk le és beszéljünk róla. Még az is kijöhet belőle,
hogy a gyerek tud valami olyan plusz információt, amit a tanár esetleg
használhat a tananyag feldolgozásában. Így a konfliktusok is
feloldhatók.

Az igazgató szerint a serdülők amúgy
is fel akarják hívni magukra a figyelmet. Ha a tanár megfenyegeti, azzal
a gyerek – negatív értelemben ugyan – de ugyanúgy eléri a célját, hisz
könnyedén a középpontba került.

– Ehelyett a tanár
megkérdezheti, mi és miért tetszett neki a könyvben, hisz a Mein Kampf –
bár olvasása hosszú ideig bűncselekménynek számított – mégis egy létező
értelmezése ennek a történelmi korszaknak. Ennek okairól egy oktató a
21. században nyugodtan beszélhet.

Szebedy
elképzelhetőnek tartja: a tanár megijedt, hogy a gyerek a fasiszta
ideológia megerősítésében vagy kezelésében kellemetlen helyzetbe hozza.
Ha viszont felkészült, akkor képes bevonni a diákot a könyv
forrástörténeti tanulságaiba, történeti hátterébe anélkül, hogy azt
mondaná, a Mein Kampf üzenete helyes.

– Ennek a
kezelése, feloldása a tanár kulturáltságán és pedagógia eszköztárán
múlik. Ha a gyereket nem ellenségként kezeli, hanem elmagyarázza, miért
volt a Mein Kampf veszélyes olvasmány, hogyan kapcsolódik az
antiszemitizmushoz és a korszak tévedéseihez, helyesen jár el. Egy 14
éves gyerek ugyanis remélhetőleg még nem jut el arra a szintre, hogy
népcsoportokat jónak vagy rossznak tartson. Bár gondolkozását nyilván a
családi háttere befolyásolja, de ebből ki lehet vezetni úgy, hogy se a
nagypapát ne tagadja meg, se a történelmi tényekkel ne helyezkedjen
szembe. És nem ez egy igazi történelem tanár
feladata?

A
168 óra eredeti cikke (hozzászólásokkal)
»

Figyelem: A szemlézett
cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és nem a TTE
álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az
olvasottakkal kapcsolatban, a honlapon fórum indításával
jelezheti.