A csatazaj ellenére valódi reformok nem voltak a közoktatásban – állítja Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének vezetője, a közoktatás megújítását szorgalmazó Zöld könyv társszerkesztője a hvg.hu-n olvasható interjúban.
Lőrinc László szerint az internacionalizmust hirdető rendszer csődjét öröklő Magyarország a „beábrándulás” ideális terepe, ráadásul a gazdasági és társadalmi háttér is ellentétes irányba terel… Mi tehetünk?
Hatalmas és sokrétű internetes archívummal készült az OSA a rendszerváltás 20. évfordulójára 1989: volt-e? címen. Az Index pedig blogot indított (főként az OSA anyagára alapozva).
Vásárhelyi Mária az ÉS-ben egy öt év után újra elvégzett vizsgálat alapján a történelmi tévhitek társadalmi térhódításának okait elemzi. A szerző szerint a fő ok a jobboldali történelmi narratíva megerősödése…
A NAVA többek között a Valahol Európában című filmet, a Régi idők fociját és Nagy Imre újratemetésének közvetítését is elérhetővé tette 74 további filmmel, illetve televíziós felvétellel együtt.
„Nem árulta el sem Mária néninek, sem a sokat grimaszoló, idétlenkedő osztálybeli fiúknak, hogy tud olvasni. Szinte sohasem jelentkezett, s ha felszólították, képes volt eljátszani a nehezen szótagoló butuska elsős szerepét.” (Schüttler Tamás írása az Osztályfőnök.hu-n)
„A szokásosan ősszel kiutazó, a Yad Vashemben tanulmányokat folytató magyar tanárdelegáció szerencsés tagja lehettem. De nem a holokausztról akarok írni, az nagyobb lélegzetet igényelne.” – Peragovics Ferenc beszámolója.
Boronkai Szabolcs, az ELTE Radnóti Gyakorló történelem munkaközösség-vezetője korábban arra kereste a választ, hogy miért tanulunk/tanítunk történelmet, most nekirugaszkodik a hogyan kérdésének is.
Az ÉS 2008.szeptember 26-iki mellékletében jelent meg Hahner Péter Óvatos optimizmus című írása, melyre az ÉS október 19-iki számában Lőrinc László reagált. Mindkét szerző a TTE tagja.
Boronkai Szabolcs, az ELTE Radnóti Gyakorló töri munkaközösség-vezetője egy baráti beszélgetés kapcsán kísérletet tett arra, hogy összeírja a lehetséges válaszokat a címben szereplő kérdésre.
„Dicsérni jöttem és temetni. Dicsérni – miként az illendő – visszafogottan, mértéktartással, nem hallgatva a mozgalom árnyoldalairól sem, s temetni – ahogy az egy szkepszissel és kételkedéssel megvert, de azért mégiscsak igaz hívőtől elvárható – azzal a reménnyel, hogy minden jel ellenére tán mégis van feltámadás.” – írja Gyurgyák János a Népszabadságban.