Van-e értelme órán a cigánykérdésről beszélgetni? – teszi fel a kérdést Ujlaky István tanár a Népszava honlapján.

Az aktuálpolitikai villongások közepette akár az is feltűnhet, hogy a szlovák és a magyar történetírás együttműködésének a hiánya már-már közhelyszerű. Nem tudatosan, valamiféle nemzeti rosszindulatból kifolyólag nem foglalkozik a magyar történetírás az 1920 előtti Magyarország szlovákságának a történetével, sokkal inkább egy öröklött problémáról van szó. (Demmel József írása a Múlt-koron)

Az iskola olyan, mint a társadalom, naivitás lenne azt hinni, hogy különbözhet tőle – mondja Mihály Ottó, oktatáskutató a Népszava összeállításában, amely a Cartographia történelem atlasz ügyével foglalkozik.

Gondoljanak csak bele, hányszor pofozták új formára a magyar oktatásügyet az alatt az idő alatt, míg kis elsősből az érettségi küszöbéig jutott a diák, akinek ma reggel már az utolsó tanévére csöngettek be. (N. Kósa Judit írása a Népszabadságból)

Minden, amit tudtunk és sokminden, amit nem tudtunk 1989. június 16-ról. A honlap nem szép, nem könnyű kezelni; de a tartalma ezt feledteti.

Mindezzel úgy hét éve kellett volna előállni: kötetnyi elemzéssel támasztva alá, miért jobb ez, mint a mai káosz, bebizonyítva, hogy belátható idő alatt végbemehet a reform, és akkor mondani: ez a cél, most pedig beszéljünk róla – vélekedik N. Kósa Judit az aktuális oktatási reformjavaslatokról a Népszabadságban.

A román-magyar történelem vetélkedése talán a tankönyvek lapjain érhető a legjobban tetten, mivel azok mintegy sűrítve foglalják össze az aktuális (nemzeti) történelmet. Az Múlt-kor e-folyóirat legújabb számában ezen középiskolai történelemtankönyvek összehasonlító elemzésére tesz kísérletet.

Csak erős idegzetűeknek! Az ismertetendő oldalon aktuálpolitikai kérdések, sőt konkrét politikai pártok nevei is előfordulnak. (Ahogy ez egy választásnál elkerülhetetlen.)

Nincs abban semmi meglepő, hogy az íróasztalon megreformált közoktatásból az elméletben megújított felsőoktatásba való átlépést biztosító érettségi is az első váltónál lefutott a neki kijelölt vágányról – vélekedik N. Kósa Judit a Népszabadságban.

Vitathatatlan a társadalomismeret tanulásának fontossága. Mégis, az első kérdés: valóban tanítják-e az előírt óraszámban, tematikával? – teszi fel a kérdést Miklósi László a Köznevelésben.

Majd húsz éve a központosítás volt a szitokszó, mára az ellenkezője, az önkormányzatiság vált azzá. Fordult megint a kocka: a kormányzat és az önkormányzatok közötti hatalommegosztás eddigi logikáját elvetni látom, s folyamatosan érzékelem a túlhatalom, az egységes állami ideológia kiépítését lehetetlenné tevő egyensúly megszüntetésének kísérleteit. – írja Sáska Géza a Népszabadságban.

„Falvédőbölcsességnek is szakállas persze, hogy a számokkal mindent és mindennek az ellenkezőjét is bizonyítani lehet. De a közhely nem okvetlenül butaság: nézzük csak meg a most zajló vitát a felsőoktatásba jelentkezők számáról.” (N. Kósa Judit, Népszabadság)