A
kulturális olló sokkal jobban szétnyílt az elmúlt években, mint azt
korábban bármelyik kutatás előre jelezhette volna – hívta fel a
figyelmet a Civil ifjúsági jelentés 2005 szerkesztője.
(Forrás:
MTI)

Nagy Ádám szerdai, budapesti
sajtótájékoztatóján sajnálatának adott hangot amiatt is, hogy az ifjúság
ügye devalválódik a kormányzati szférában. Egyes társadalmi csoportok
már nem csak az elit-, de még a tömegkultúrához is alig férnek hozzá.

A szakember közölte, megdöbbentőnek
tartja a folyamatot. A jelentés az Új ifjúsági szemle című folyóiratban
látott napvilágot, Ferge Zsuzsa szociológus ajánlásával. A dokumentum
írói a KSH adatai mellett más ifjúsági kutatások adatait összegezték a
120 oldalas kiadványban.

Bauer Béla,
a Mobilitás Ifjúságkutató Iroda vezetője szerint a „kulturális olló
tovább nyílása” azt jelenti, hogy egyes társadalmi csoportok egyre
nehezebben férnek hozzá az elit-, de még a tömegkultúra „fogyasztásához”
is.

Minél kisebb településről
érkezik valaki, annál kisebb az esélye arra, hogy akár felsőoktatási
hallgatóként hozzájuthasson a kulturális javakhoz. Már az otthoni
szocializáció sem segíti őket abban, hogy színház-, koncert-, vagy
múzeumlátogatókká váljanak – tette hozzá.

Mint mondta, e folyamat már 2000-től érzékelhető, és
azóta egyre nő azoknak a száma, akik soha nem voltak például operában,
koncertteremben vagy múzeumban. Ez az esélyegyenlőtlenség az érintett
fiatalok számára gyakorlatilag a munkaerő-, illetve az oktatási piacról
való kiszorulást jelenti – hívta fel a figyelmet a folyamat társadalmi
veszélyeire a kutató.

Bauer Béla a
kulturális egyenlőtlenséget előidéző okok között említette, hogy a
fiatalok az oktatási rendszerben anyagi okok miatt nem kapnak olyan
kulturális szocializációs élményeket, amelyekre építeni tudnának. Míg
például az Ifjúság 2000 kutatásból az derült ki, hogy az iskolások még
meg tudtak látogatni egy-egy színházat vagy múzeumot, addig ma erre
gyakorlatilag nincs pénz – mondta a szakember.

Nagy Ádám arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt
években folyamatosan, „és ma már felgyorsulva devalválódik az ifjúsági
ügy a kormányzati szerepfelfogásban”. Mint mondta, az egykori
szakminisztérium mára egy osztállyá devalválódott, ráadásul úgy, hogy a
gyermek és ifjúsági ügyek külön szakállamtitkárság alá
tartoznak.

Közölte, úgy látja, a
kormány „történelmi esélyt” szalaszt el azzal, hogy nem integráltan,
hanem külön kezeli a két területet Nagy Ádám kitért arra is, hogy a
kormány két éve nem nyújtja be a gyermekek és az ifjúság élethelyzetéről
és az ezzel kapcsolatban megtett kormányzati intézkedésekről szóló
jelentést a parlamentnek, pedig ezt tíz éve országgyűlési határozat írja
elő.

Mint mondta, a civil
jelentéssel igyekeznek „fricskát” nyomni „a kormány kobakjára”, ha már
„nem képes, nem akar, vagy nem mutatkozik késznek” a jelentés
benyújtására.