A
kormány és a parlament oktatási bizottsága sem támogatja a pedagógusok
kötelező óraszámának csökkentéséről szóló népi kezdeményezést. A
képviselők hétfőn vitáztak a kérdésről a parlamentben.
(Forrás:
MTI)

Kormos Dénes (MSZP), az
oktatási és tudományos bizottság előadója felszólalásában hangsúlyozta:
valójában nem az a kérdés, hogy hetente 22 órát kell-e adniuk a
tanároknak, hanem, hogy ez csökkenti-e az oktatás teljesítményét. Habár
úgy tűnik, hogy leterheltek a tanárok, a „kimeneti teljesítményen” ez
nem látszik – fűzte hozzá. A képviselő kiemelte: a bizottság tíz igen és
12 ellenszavazattal nem támogatta a népi
kezdeményezést.

Tóth Ferenc (Fidesz)
a bizottság kisebbségi véleményét ismertetve elmondta: a testület
kisebbsége azért támogatja a népi kezdeményezést, mert nem értenek egyet
az ellentételezés nélküli óraszám-emeléssel. Elfogadhatatlan, hogy a
kormány szeptembertől az óraszámemeléssel a tanárokat és a diákokat is
bünteti, ez a lépés csak a pénzkivonást szolgálja az oktatásból – tette
hozzá.

Arató Gergely, az Oktatási és
Kulturális Minisztérium államtitkára szerint érthető a törekvés az
óraszám csökkentésére, de nem alkalmas erre az időpont. Nincsenek meg a
források arra, hogy a szeptemberben megemelt óraszámok miatt több pénzt
kapjanak a pedagógusok. A pedagógusfoglalkoztatás egészét kellene
áttekinteni – tette hozzá. Arató Gergely hangsúlyozta: a tárca nyitott
az egyeztetésre, de a kormány nem támogatja a népi
kezdeményezést.

A közoktatási
törvény 2006-os módosítása értelmében az idei tanévkezdéstől
differenciáltan nőtt a pedagógusok kötelező óraszáma: a nem szaktanítást
végző pedagógusoknál eggyel (21-ről 22-re), a szaktanítást végzőknél,
középiskolai tanároknál kettővel (20-ról 22-re)
hetente

A tanárok heti kötelező
óraszámának csökkentéséről a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
nevében Kerpen Gábor elnök indított népi kezdeményezést. Az ehhez
kapcsolódó aláírásokat az Országos Választási Bizottság június végén
hitelesítette. Megállapította, hogy az érvényes aláírások száma eléri az
Alkotmányban meghatározott, az országos népi kezdeményezés
érvényességéhez   szükséges
mennyiséget.

Az aláírási íven a
következő szerepelt: „Az Országgyűlés tűzze napirendjére és tárgyalja
meg az 1993 . évi LXXIX. törvény a közoktatásról (közoktatási törvény)
módosítását abból a célból, hogy a pedagógusok kötelező óraszáma álljon
vissza a 2006. évi módosítás előtti szintre, azaz ne növekedjen 2007
szeptemberétől”.

Kétperces
felszólalásokból álló hosszú vita kezdődött az oktatási államtitkár
hozzászólása után. Ezt Révész Máriusz (Fidesz) indította azzal a
kijelentésével, hogy lelepleződött a kormány, mert nyilvánvalóvá vált:
az oktatási reform és az óraszámemelés arról szól, hogy pénzt vonnak ki
az oktatásból.

Az MSZP-s Szabó
Zoltán az ellenzéki képviselő hozzászólását „bornírt hülyeségnek”
nevezte hozzátéve: senki sem állította, hogy a reform csupán
óraszámemelést jelent. Gyenesei István független képviselő szerint tény,
hogy voltak olyan óraszám-emelések, amelyeket nem követett
ellentételezés. Pósán László (Fidesz) úgy vélte, ma jóval több órát kell
tartaniuk a pedagógusoknak, ám nem kapnak érte
pluszpénzt.

A szocialista Bókay
Endre hozzászólásában arról beszélt, a pedagógusok körében véleménye
szerint nem az óraszámemelés, hanem a differenciálás okoz problémát.
Kiemelte: más a leterheltsége egy magyar-történelem, vagy egy matematika
szakos tanárnak, mint egy olyan pedagógusnak, aki készségtárgyakat
tanít. Frakciótársa, Rózsa Endre felhívta a figyelmet arra, hogy amikor
volt rá lehetőség, a kormány biztosította a béremelést a kötelező
óraszám emelése mellé. Utalt ugyanakkor arra is, hogy a Fidesz-kormány
megszüntette a minőségi bérpótlékot.

Hoffmann Rózsa (KDNP) úgy értékelte, hogy az
óraszám-emelésért egy fillérrel sem kapnak több pénzt a pedagógusok, de
„nevetséges   beszámolókra”, adminisztrációra
kötelezik őket. Álláspontja szerint ehelyett inkább a leszakadó,
lemaradó tanulókkal kellene foglalkozniuk a pedagógusoknak. A képviselő
egyetértett azzal, hogy valamilyen differenciálásra szükség van az
iskolák között, de ez az óraszám-emelés erre nem
alkalmas.

Almássy Kornél (MDF)
ugyancsak egyetértett a differenciálással, de álláspontja szerint az
óraszám-emelés csak megszorító intézkedés, pedagógusok elbocsátásával
akar a kormány kivonni forrásokat a közoktatásból. Hozzáfűzte, hogy
pártja egyetért a miniszterelnök által szorgalmazott digitális
táblákkal, de az semmit nem ér önmagában, és jelenleg csak a pedagógusok
3,6 százaléka ért hozzá, ezért óraszám-emelés helyett a
továbbképzéseket célszerű támogatni.

Szabó Zoltán (MSZP) elismerte, hogy 2001 és 2006 között
elhibázott gazdaságpolitika folyt, amelyért felelős mind az Orbán-,
mind a Medgyessy-, mind az első Gyurcsány-kormány, mivel kétszer olyan
gyorsan nőttek a  reálbérek, mint ahogy a gazdaság növekedett. A
képviselő elismerte, hogy az óraszám-emelés megszorító intézkedés, de
értékelése szerint nem a pedagógusok fizetik egyedül, hanem
mindenki.

Szabó Zoltán felvetette,
hogy az Orbán-kormány 2001-ben már bevezette az óraszámemelést, ezt a
Medgyessy-kormány megszüntette, de nem nyúlt az elődje által biztosított
10 százalékos béremeléshez, hanem ezt toldotta meg a sokat emlegetett
50 százalékos emeléssel. A képviselő visszautasította, hogy forrásokat
vonnának ki a közoktatásból. Mint mondta, az óraszám-emelés a következő
tanévben már 34 milliárd forint megtakarítást jelent, a forráselvonás
ennél 3 milliárddal kevesebb – 31 milliárd forint.

Arató Gergely államtitkár egyetértett azzal, hogy
előbb-utóbb sort lehet keríteni egy alapvetően módosított, vagy akár egy
új közoktatási törvény megvitatására, de véleménye szerint ehhez
nyugodtabb időszakot kell kivárni az oktatásügyben. Hoffmann Rózsa
felvetette azt is, hogy a pedagógusokat segítse külső munkaerő, legyenek
asszisztensek, akár az egyetemi hallgatók közül. Példaként hozta fel,
hogy nemrégiben látogatást tett egy iskolai fizikaórán, ahol a tanárnak
hét órájába telt, míg előkészített egy kísérletet, leadta a 45 perces
órát, majd elpakolta a taneszközöket.

Szabó Zoltán elvben egyetértett a gondolattal, de
álláspontja szerint lehetetlen lenne összhangba hozni egy középiskola és
egy felsőoktatási intézmény  tanrendjét, hogy a hallgató
mindkét feladatot el tudja látni. Az elnöklő Harrach Péter lezárta a
vitát, a határozathozatalra várhatóan a törvényhozás következő ülésén
kerül sor.