A
magyarországi roma közösségek történeteit kívánja megőrizni,
összegyűjteni és közreadni a www.rroma.hu címen elérhető
dokumentumtár.
(Forrás: Múlt-kor)
„A magyarországi roma közösségek történelme egy,
túlnyomórészt a többségi hatalom által írt, szelektált, torzított, és
kevés figyelemmel kísért történet. A kételkedők nézzék meg ebből a
szempontból a közgyűjtemények kiállításait, vagy nézzenek utána, hogy
mennyi szó esik minden huszadik honfitársunkról az iskolák
történelemóráin. Ugyanakkor – hosszabb múltra visszanyúló kulturális
intézmények, archívumok hiányában – a roma közösség maga sem tudta
megőrizni, felgyűjteni és közreadni saját történetét.” – olvasható a www.rroma.hu
címen elérhető oldalon.
Az IHM támogatásával készült dokumentumtár célja, hogy
megszólaltassa a közelmúlt történéseit megélőket, hangot adjon és
nyilvánosságot biztosítson ezeknek a történeteknek. Kényszermosdatások
áldozati mesélnek a háború utántól a rendszerváltásig tartó
megszégyenítő egészségügyi akciókról, a cigánytelepeken élőkre váró
kopaszra borotválásról és a maró vegyszeres fürdetésről. A Roma
Sajtóközpont 2001 és 2002-ben kereste fel a cigánytelepeken zajló
kényszermosdatások személyes átélőit: a velük készült interjúk a roma
lakosságot sújtó rendszerint hajnalban kezdődő fürdető-borotváló
akciókról adnak számot.
Az oral
history eszköztárával készült az a többszáz visszaemlékezés, amelyeket a
Roma Sajtóközpont gyűjtött egybe korábbi roma kutatások, az MTA
Szociológiai Intézete által 1971-ben, az 1980-ban indult roma
közösségeket vizsgáló és 1993/94-ben végzett roma kutatások interjúiból.
Egy-egy témához kapcsolódóan a romák maguk mondják el saját
történetüket. A dokumentumok között megtalálhatók az MTA 1971-es – első
reprezentatív roma – kutatás mélyinterjúi is, melyek bizonyos részletei
word formátumban letölthetők.
A
honlap megtévesztő elnevezésű Konfliktustérkép rovata egybegyűjti a
magyarországi roma holokauszt eseményeit; az egykori munkatáborok,
deportálások, gyűjtőtáborok, tömeggyilkosságok helyszíneit (1944-45) és
az emlékezés hivatalos helyszíneit is.
A gyűjtemények rovat a Roma Sajtóközpont
dokumentumarchívumából válogat. Ezek között olvashatók a cigánytelepeken
tevékenykedő belügyi szervek iratai is, amelyek szóhasználata a „cigány
életformát” kriminalizálja. Így lett például a kereskedésből üzérkedés,
árdrágítás, illetve a munkanélküliségből közveszélyes munkakerülés. A
gyűjtemények között megtalálhatók az 1957-1967 közötti megyei, járási és
városi tanácsi jelentések is a területükön élő roma közösségek
helyzetéről (lakhatás, egészségügy, munka,
kultúra). A dokumentumgyűjtemény különböző
közgyűjteményekben vagy kallódó hagyatékokban található jelentések,
tervezetek, levelek bemutatásával járul hozzá a roma közösség
történetének rekonstruálásához. A Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményének
közreműködésével jelenleg mintegy 1200 jelentésből, levélből,
határozatból álló gyűjteményből ad reprezentatív válogatást tematikus
csokrokba szedve.
A gyűjtemény
anyagát képezik többek között az 1890-1930 között íródott vármegyei
levelezések, belügyminisztériumi leiratok, a helyi közösségek vezetői
által a „czigánykérdés megoldására” tett javaslatok; László Mária, az
ötvenes évek végén rövid ideig működő Magyarországi Cigányok Kulturális
Szövetsége elnökének hagyatéka, vagy 20. századi belügyi, egészségügyi
stb. folyóiratok és lapok roma anyagai.
0shares
Már egy mozijegy ára is segítség! Ha teheted, támogasd a Történelemtanárok Egyletének munkáját!