A
magyarországi roma közösségek történeteit kívánja megőrizni,
összegyűjteni és közreadni a www.rroma.hu címen elérhető
dokumentumtár.
(Forrás: Múlt-kor)

“A magyarországi roma közösségek történelme egy,
túlnyomórészt a többségi hatalom által írt, szelektált, torzított, és
kevés figyelemmel kísért történet. A kételkedők nézzék meg ebből a
szempontból a közgyűjtemények kiállításait, vagy nézzenek utána, hogy
mennyi szó esik minden huszadik honfitársunkról az iskolák
történelemóráin. Ugyanakkor – hosszabb múltra visszanyúló kulturális
intézmények, archívumok hiányában – a roma közösség maga sem tudta
megőrizni, felgyűjteni és közreadni saját történetét.” – olvasható a
www.rroma.hu
címen elérhető oldalon.

Az IHM támogatásával készült dokumentumtár célja, hogy
megszólaltassa a közelmúlt történéseit megélőket, hangot adjon és
nyilvánosságot biztosítson ezeknek a történeteknek. Kényszermosdatások
áldozati mesélnek a háború utántól a rendszerváltásig tartó
megszégyenítő egészségügyi akciókról, a cigánytelepeken élőkre váró
kopaszra borotválásról és a maró vegyszeres fürdetésről. A Roma
Sajtóközpont 2001 és 2002-ben kereste fel a cigánytelepeken zajló
kényszermosdatások személyes átélőit: a velük készült interjúk a roma
lakosságot sújtó rendszerint hajnalban kezdődő fürdető-borotváló
akciókról adnak számot.

Az oral
history eszköztárával készült az a többszáz visszaemlékezés, amelyeket a
Roma Sajtóközpont gyűjtött egybe korábbi roma kutatások, az MTA
Szociológiai Intézete által 1971-ben, az 1980-ban indult roma
közösségeket vizsgáló és 1993/94-ben végzett roma kutatások interjúiból.
Egy-egy témához kapcsolódóan a romák maguk mondják el saját
történetüket. A dokumentumok között megtalálhatók az MTA 1971-es – első
reprezentatív roma – kutatás mélyinterjúi is, melyek bizonyos részletei
word formátumban letölthetők.

A
honlap megtévesztő elnevezésű Konfliktustérkép rovata egybegyűjti a
magyarországi roma holokauszt eseményeit; az egykori munkatáborok,
deportálások, gyűjtőtáborok, tömeggyilkosságok helyszíneit (1944-45) és
az emlékezés hivatalos helyszíneit is.

A gyűjtemények rovat a Roma Sajtóközpont
dokumentumarchívumából válogat. Ezek között olvashatók a cigánytelepeken
tevékenykedő belügyi szervek iratai is, amelyek szóhasználata a “cigány
életformát” kriminalizálja. Így lett például a kereskedésből üzérkedés,
árdrágítás, illetve a munkanélküliségből közveszélyes munkakerülés. A
gyűjtemények között megtalálhatók az 1957-1967 közötti megyei, járási és
városi tanácsi jelentések is a területükön élő roma közösségek
helyzetéről (lakhatás, egészségügy, munka,
kultúra).
 
A dokumentumgyűjtemény különböző
közgyűjteményekben vagy kallódó hagyatékokban található jelentések,
tervezetek, levelek bemutatásával járul hozzá a roma közösség
történetének rekonstruálásához. A Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményének
közreműködésével jelenleg mintegy 1200 jelentésből, levélből,
határozatból álló gyűjteményből ad reprezentatív válogatást tematikus
csokrokba szedve.

A gyűjtemény
anyagát képezik többek között az 1890-1930 között íródott vármegyei
levelezések, belügyminisztériumi leiratok, a helyi közösségek vezetői
által a “czigánykérdés megoldására” tett javaslatok; László Mária, az
ötvenes évek végén rövid ideig működő Magyarországi Cigányok Kulturális
Szövetsége elnökének hagyatéka, vagy 20. századi belügyi, egészségügyi
stb. folyóiratok és lapok roma anyagai.