„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett…” (Függetlenségi Nyilatkozat, 1776) Valóban? Mindenki számára magától értetődő az egyenlőség, az egyenlő és egyetemes jogok fogalma? Tudjuk, hogy milyen jogaink vannak és hogyan élhetünk velük? Diákjaink számára természetes, hogy vannak jogaik (bár ilyen irányú ismereteik is meglehetősen felszínesek és hiányosak) – de vajon tudatosul-e bennük, hogy diáktársaiknak és más embertársaiknak is? Ha azt szeretnénk, hogy felnőtté válva képesek legyenek az emberi és állampolgári jogokat ápolni és védeni, és ezzel hozzájárulni az egyenlőség eszméjének megvalósításához, nagy hangsúlyt kell fektetünk az emberi jogi nevelésre, oktatásra is. Az emberi jogok tanítását általában a történelemtanárok felségterületének tekintik. Rendszerint ők tartják a technika és ételvitel órákat is, illetve nagy eséllyel ők kapják meg majd a 2020-as NAT-ban ismét megjelenő társadalomismeret órákat. Az esélyegyenlőség témája előkerülhet még az etika, illetve osztályfőnöki órákon is – és ekkor már nem is annyira az oktatás, hanem inkább a nevelés, a megélés kerül előtérbe. Az emberi jogi nevelés azonban minden pedagógusnak szívügye kell, hogy legyen, tanítson bármilyen tantárgyat is. Én a következőkben azt szeretném körbejárni, milyen lehetőségei lehetnek a nyelvtanároknak, különösen az angol nyelvet oktatóknak. Egy középiskolában használt tankönyvcsalád egyik kötetét fogom megvizsgálni abból a szempontból, hogy jelen vannak-e emberi jogi témák, és ha igen, milyen formában. Ezt követően megnézzük, milyen lehetőségei vannak egy angoltanárnak az emberi jogok tanítása terén.