Az
oktatásnak kulcsszerepe van abban, hogy a fiatalokat felkészítse a
sokszínű Európa nyújtotta lehetőségekre és kihívásokra, a külföldi
tanulmányok, szakmai gyakorlatok alatt végbemenő tanulási folyamat
legfontosabb hozadékát pedig éppen az interkulturális készségek
elsajátítása jelenti. (Forrás: [origo])
A Tempus Közalapítvány megrendezte a „Kultúrák közötti
párbeszéd Európai Éve alkalmából” című konferenciáját. Az
előadásokon szó esett arról, hogy hogyan lehet kihasználni Európa
gazdasági sokszínűségét úgy, hogy az mindenki közös hasznára váljon. Az
egyik legfontosabb eszköz erre a kultúrák közti párbeszéd, amelynek
egyik lehetséges körülírása így hangzik: a kultúrák közti párbeszéd egy
folyamat, aminek része a nyitott és a másikat tiszteletben tartó
interakció különböző kulturális háttérrel vagy világszemlélettel
rendelkező egyének, csoportok és szervezetek között.
A rendezvény ízelítőt adott abból, hogy a különböző
oktatási-képzési együttműködések során milyen megoldások, ötletek,
módszerek születtek az interkulturális párbeszéd beépítésére, illetve
erősítésére. Az utóbbi években az európai társadalmak óriási társadalmi
és technológiai fejlődése miatt új feladat hárult az iskolákra: az
egyéni és kollektív sokszínűség előmozdítása a nemzeti homogenitás
fenntartása helyett. A fő cél a kompetenciák közvetítése lesz, melynek
következményeként az egyéniségnek is helye lesz az órákon: a diákok
egyéni képességeinek és erősségeinek kölcsönös elismerése által
megszűnik az az igény, hogy a világot szétválasszuk arra, ami
hagyományosan a „miénk” és ami „idegen”.
Az Európai Bizottság Egész életen át tartó tanulás
programja által támogatott együttműködések, mobilitások közvetlenül vagy
közvetve mind-mind az interkulturális tanulásról szólnak, önmagukban
véve is az interkulturális párbeszéd keretét, színterét jelentik. A
szekciókban számos gyakorlati kérdésről esett szó, többek között a
munkaerőpiacon elvárt interkulturális készségekről és a munkakultúrákban
mutatkozó különbségek kezeléséről, valamint a nemzetközi
együttműködésekben együtt dolgozó pedagógusok felkészítéséről és az
interkulturális párbeszéd megjelenéséről a
tanárképzésben.
Nagy hangsúlyt kapott az egyik
örökzöld téma, a külföldre utazó diákok és tanárok felkészítése,
amelynek a szakmai és nyelvi készségek erősítése mellett az
interkulturális készségek fejlesztése is fontos része. A hólabdaszerű,
előző évek tapasztalatával továbbfejlesztett felkészítésben helyet kap
többek között a sztereotípiák kezelése, az elvárások reális szintre való
helyezése, és a felmerülő buktatók kiküszöbölése is: adott esetben
fontos lehet tudni például, hogy mit tegyünk, ha Svédországban elütünk
egy rénszarvast.