Egy film, ami óriási vitákat váltott ki, ugyanis nem őrültként, vagy szánalmas pszichopataként mutatja be a diktátort. A hozzáértők nagy része azt mondja, ez nem feltétlenül baj, ugyanis ettől őt még nem lehet megszeretni.

…„Holnapután milliók fognak átkozni engem, de így akarta a sors!”…

Botrányos film és öncélú. Fantasztikus és korszakalkotó. Íme néhány ellentmondó vélemény a kritikusok tollából. A Bukás című német film, mely a führer és a náci rezsim utolsó napjait dolgozza fel, több országban, leginkább Franciaországban és Németországban jelentősen felkavarta a közvéleményt. A film ugyanis, eltérően az eddigi Hitler ábrázolásoktól, nem holmi nevetséges, szánalmas figuraként vagy a pszichopata gonosz megtestesítőjeként, hanem hús-vér emberként mutatja be a náci vezért.  Olyan személynek, aki a rögeszmés, és szörnyű küldetéstudata mellett képes akár mély, normális emberi érzelmekre is.

„Az a legszörnyűbb a Harmadik Birodalomban, hogy mindezt nem szörnyek tették, nagy karmokkal, hanem emberek. Hitler is az volt, ezért fontos, hogy emberként mutassuk be” – mondta Oliver Hirschbiegel, a film rendezője.

A történet alapjául részint Joachim Fest történész írásai, részint pedig Traudl Junge feljegyzései szolgáltak. Traudl Junge 1942-ben, 22 évesen került Hitler mellé vezető titkárnőként, és egészen a führer haláláig szolgálta.

A film szinte dokumentalista eszközökkel tárja elénk a Birodalom utolsó napjainak vajúdásait. Miközben Berlint bombázzák, Hitler és közvetlen környezete a bunkerban húzza meg magát. Hitler képtelen felfogni, hogy a háborút elvesztették, őrült kapálózásai és kirohanásai pedig, több kritikus szerint a nézőben nemcsak szánalmat, hanem szinte már rokonszenvet ébresztenek a Führer iránt. Mások szerint azonban a film mondanivalója egyértelmű: a legnagyobb embertelenséget egy ember követte el.

„Ennek a filmnek alapján nehéz lenne megkedvelni Hitlert…nem válik rokonszenvessé” – véli Miklósi László, a Történelemtanárok Egyesületének elnöke.

Elhangzott olyan vélemény is, hogy a film csupán érintőlegesen tér ki a Holocaustra, így jelentéktelenné teszi a zsidó kérdést. A Holocaust Dokumentációs Központ tudományos igazgatója szerint azonban erről szó sincs. A filmet hasznosnak, és korszakalkotónak tartja.

Wilhelm Droste 15 éve él Magyarországon. Szerinte egy emberközpontú Hitler film megszületéséhez bátorság és 60 évnyi távolság kellett. Ez egy új lehetőség, hogy mindenki, így a németek is ismét átgondolják a múltat, és következményeket vonjanak le, ahogy ezt eddig is tették.

Az alkotók szerint ez a film időszerű volt, mégis sok színész, többek között a magát, Adolf Hitlert alakító Bruno Ganz is nehezen vállalta el ezt a szerepet.

‘Volt egy-két dolog, amikor nagyon durva, antiszemita kijelentéseket kellett tennem a filmben, de azt mondtam magamnak, megcsinálom ezt a filmet, és megkeményítettem magam. Azután nem is tudom, valahogy volt bennem valami, ami segített a gyűlöletet leküzdeni’ – mondta a színész.

A filmben talán az egyik legmegrázóbb jelenet, amikor Frau Goebbels megmérgezi hat gyermekét. Hisz úgy gondolja, Hitler és a nemzetiszocializmus nélkül nem érdemes élni. A film nemcsak az ő, hanem az egész rendszer fanatizmusát, embertelenségét mutatja be-emberközelből.