Gyurcsány
Ferenc az év elején a „zászlóshajók” között emlegette a XXI. század
iskolája programot, kiemelve az aktívtáblákat, melyekből 30 ezres
beszerzésre készül a kormányzat.
(Forrás: origo)

Hogy ki jár jól ezzel, azt még nem tudni, többek
szerint csak a forgalmazók, de remélhetőleg a fő nyertes az oktatás
lesz. Érdemes azonban egyúttal megvizsgálni az oktatás
eszközfejlesztésének állapotát és az ezzel kapcsolatos várakozásokat
is.

Az év elején publikálták
ötödszörre a Jelentés a magyar közoktatásról című kiadványt, mely a
2003-2006-os időszakot öleli fel. Az adatok nem mutatnak fényes
összképet, több, a magyar diákokról kialakult kép is megdőlni látszik. A
sokat emlegetett „matematikában, természettudományokban nagyon jók a
diákság eredményei nemzetközi szinten is” mondat sem állj már meg a
helyét – az eredmények szerint előbbiben átlag alatt, utóbbiban átlag
körülire képesek csak az iskolások.

A nemzetközi felméréseken egyre gyengébben produkálnak a
magyar fiatalok és rajtuk keresztül a magyar közoktatás is. A jelentés
vizsgálatai azt mutatják, hogy 20-40% alig vagy egyáltalán nem
rendelkezik olyan, alapvető ismeretekkel, amelyek a hétköznapi életben
való eligazodásukat segítené. (Egy szűkebb területen ugyan, a pénzügyi
ismeretek terén ugyanez derült ki egy korábban a Magyar Nemzeti Bank
által készíttetett felmérésből is.)

Nem segít ezen például az sem, hogy az internet
penetrációt tekintve sem javul az ország helyzete. Míg mindig csak
nagyjából az uniós számok alig felét tudjuk produkálni ezen a téren is, s
még rosszabb a helyzet, ha nem a 25-ökhöz, hanem az EU 15-ökhöz
hasonlítjuk hazánk számait. Számszerűleg ez jelenleg azt jelenti, hogy a
háztartások mintegy ötöde rendelkezik internet
hozzáféréssel.

Ilyen szakmai és
társadalmi környezetben jött a miniszterelnök bejelentése, mely szerint
az egyik zászlóshajó a következő néhány évben például az aktívtáblák
ügye lesz, melyekből 2010-ig mintegy 30 ezer tantermet szeretnének
felszerelni. Ez gyakorlatilag az összes, mintegy ötezer hazai iskolát
jelenti.

Mind a média, mind pedig a
szakma egy része felől azonnal támadások érték a bejelentést, persze
azonnal előjött a kakaóbiztos számítógépek esete is. Pedig maga az ötlet
nem új, Magyar Bálint már három évvel ezelőtt is tervezte a táblák
beszerzését, s annak akkor csak anyagi akadályai voltak. S ezek az aktív
táblák egyenes ági leszármazottjai a volt oktatási miniszter
programjának, a Sulinetnek.

A
digitális eszközfejlesztés hazánkban 1996-ban indult, mikor először
felmerült az iskolák működő számítógépes laborokkal és internet
kapcsolattal történő felszerelésének gondolata. A program hol jobban,
hol rosszabbul haladt, mindenesetre ebből alakult ki az a hálózat,
melyet ma Közháló néven ismerünk, s ehhez csatlakoznak jelenleg az
ország általános és középiskolái is.

Az 1998-as kormányváltás után beindult a
tartalomfejlesztés is a www.sulinet.hu honlapon
keresztül, majd 2005-ben elindult a Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT)
pilot változata. Eközben tovább folyt az eszközfejlesztés is, jöttek a
„digitális zsúrkocsik” (egy-egy projektorral, notebookkal,
dvd-lejátszóval) egy hárommilliárdos program keretében. Az SDT-vel
együtt beindultak a tanárképzések, hiszen az új típusú, multimédiás
tananyagok a tanárok új típusú tudását is igényelték. Majd a Nemzeti
Fejlesztési Terv (NFT) keretén belül megjelentek a különböző speciális
tananyag-készítési pályázatok.