Mátyás hős, igazságos, okos, furfangos, pédamutató. Kríza Ildikó a Történelemtanárok (18.) Országos Konferenciáján elhangzott előadásában azt vizsgálja, hogyan jelenik meg Mátyás alakja a Kárpát-medence folklórjában.

A folklór tudatos felfedezése és regisztrálása előtti időkből származó források egy része az írott költészetben maradt ránk, más részét a szájhagyomány őrizte meg. A felvilágosodás kori vagy ennél korábbi adatok folklór szempontú elemzése csak deduktív módon lehetséges. A Mátyás-hagyomány egészének megismerésekor a korábbi századok adatait is számba kell venni. A Mátyás-folklór nagyon gazdag, csak a főbb sajátságokat lehet összegezni történeti és recens források alapján.

A történeti hősökről szóló alkotásokat két nagy csoportba sorolja a klasszikus folklorisztika. Az egyikben a hős valódi hős, és a hősköltészet szabályai szerint a küzdelemközpontú esemény részese. Ilyenek legfőképp a hősénekek, históriás énekek, hősmesék, ritkábban balladákban jelennek meg. A másik nagy csoportban, ahová a tréfás mesék, anekdoták tartoznak, a történeti hős neve csak szimbolikus, éppen ezért könnyen felcserélődhet. A nemzeti hősök neve etnikus hátterű, míg a narratívumok nem köthetők egyetlen néphez, típus korokat, országot átugorva azonos motívumok jelennek meg. A Mátyás-hagyomány legnagyobb része ez utóbbiakhoz kapcsolódik. A szakemberek több ízben bizonyították, hogy Mátyás király neve szimbolikus, és hasonló motívumok a németeknél III. Frigyes nevéhez kapcsolódnak vagy az angoloknál Földnélküli Jánoshoz, oroszoknál Nagy Péterhez, románoknál Drakulához. Viszont, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Mátyás-hagyomány egy része hősköltészeti elemeket őriz. Arany János Naiv eposzról írt tanulmánya óta illik azt mondani, hogy nálunk hiányzik a hősköltészet, s amíg a szerbek énekelnek Szibinyáni Jankról, a magyarok megfeledkeznek a hős Hunyadiról, pedig vannak hősköltészeti elemek is a magyar hagyományban.

A teljes szöveg letöltése pdf-ben