A cikkben Ungváry Krisztián történész, Repárszky Ildikó, a TTE alelnöke és a Szent László Gimnázium tanárai: Adamis Bence, Pató Zoltán és Szabó Anna Krisztina is kifejti véleményét.

„A történelmi tanulmányoknak jelentős szerepük van a tanulói személyiség fejlődésében, társadalmi cselekedeteik tudatosulásában. Fontos a történelmi eseményekben részt vevő egyének és csoportok nézeteinek és tetteinek megismerése, az ezek mögött húzódó motívumok, szándékok és élethelyzetek felismerése, megértése, a résztvevők felelősségének belátása” – így kezdődik a 2012-ben kiadott Nemzeti Alaptanterv (NAT 2012) szerint összeállított történelem kerettanterv. Az alaptanterv feladata, hogy egységes célokat fogalmazzon meg az oktatásban résztvevőknek, de sem a tanárok, sem a diákok, sem a történészek számára nem teljesen világos, hogy mit is akar igazán a hivatalos magyar történelemoktatás.

Nem a 2012-es NAT az egyetlen sorvezető, aminek alapján tájékozódni lehet a hivatalos álláspontról. A 2020-as módosítás után összeállított, a gimnáziumok 9-12. osztályainak szóló kerettanterv már így indít: 

„A történelemtanítás és -tanulás célja, hogy a tanuló megismerkedjen a történettudomány, valamint a hagyomány által legfontosabbnak elismert történelmi tényekkel, szereplőkkel, eseményekkel, történetekkel és folyamatokkal, valamint tudatosodjon benne nemzeti hovatartozása. Ismerkedjen meg a kulturális kódrendszer legalapvetőbb elemeivel, amelyek lehetővé teszik, hogy azonosuljon kultúránk alapértékeivel. A történelem tantárgy tantervének középpontjában a magyar nemzet és Magyarország története áll.” 

Mindez meg is látszik azokon a tankönyveken, amelyekből ma a magyarországi középiskolákban a történelmet tanítják. Ungváry Krisztián történész szerint a mai tankönyvek inkább propagandaanyagokra hasonlítanak, és nem a történelmi események megértéséhez járulnak hozzá, hanem sokkal inkább a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) elfogadásához. Pedig, ahogy Ungváry a Qubitnek elmondta, a történelemoktatás célja pont az lenne, hogy a fiatalok megértsék a történelem eseményeit, a hátterükben húzódó okokat, és akár több különböző értelmezési lehetőséggel is találkozzanak. 

A Qubitnek nyilatkozó szakértők és gyakorló történelemtanárok szerint ugyanakkor a mostani rendszer ezer sebből vérzik: a tankönyvekben foglalt tananyag sokszor hiányos vagy hibás, így vannak, akik nem is használják őket; a rendelkezésre álló óraszámban a rossz időbeosztás miatt alig jut idő a modern kori, 19-20. századi történelemre, ami pedig az érettségi vizsgán kiemelt helyen szerepel. 

Kézivezérelt fejlesztés szakmai egyeztetés nélkül

A változás a 2020-as NAT kiadásakor kifejezetten nagy port kavart. Bár sokan már az első átalakított 2012-es NAT-ot is a tanári és iskolai autonómia komoly megnyirbálásának tekintették, a folyamatos módosítások, amelyek alapján a 2020-as végleges NAT összeállt, a kerettantervek túlzsúfoltsága és a tankönyvkiadás körüli visszásságok tovább mélyítették a szakmai ellentéteket a pedagógusok és a döntéshozók között. Ennek fő oka, hogy a 2020-as NAT szerint készült tankönyvekben, bár nem készült hozzájuk tételes hibajegyzék, mint a 2014-esekhez, egy sor szakmailag félrevezető információ található. 

A fő probléma velük, hogy elméleteket elfogadott álláspontként tálalnak meg nem erősített elméleteket, sőt mítoszokat, és az is előfordul, hogy az egyik történelemtankönyvnek ugyanaz a lektora, mint egy másiknak a szerzője. A tankönyveket ráadásul azonnali hatállyal be is kellett vezetni az iskolák 5. és 9. osztályában.  Az a tudományosan elfogadott tény például, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, nem igazán nyer megerősítést, miközben a tankönyvek erősen sugallják a hun-magyar rokonságot, ami nem bizonyított. A tankönyvek ugyanakkor az ígéretekkel ellentétben nem oldották meg a tanulók túlterheltségének problémáját sem, és Repárszky Ildikó, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) alelnöke szerint a bevezetésük szakmai egyeztetés nélkül elfogadhatatlan.

Repárszky a Qubitnek elmondta: gyakorló történelemtanárként maga is rendszeresen találkozik azzal a problémával, amivel más szaktanárok is gyakran szembesülnek: a tananyag egyszerűen nem fér bele a rendelkezésre álló óraszámba. A tankönyvek abban sem segítik a tanárokat, hogy jól osszák be a rendelkezésre álló időt, és nem szolgálnak valódi sorvezetőként az órák tervezéséhez, hiszen túlméretes leckékben alig érthetően adják közre az információkat. Repárszky, aki a TTE tagjaként már 2020-ban is élesen bírálta az akkor friss NAT-ot, később pedig az annak alapján elkészített könyveket is, elmondta: azóta sem történt érdemi egyeztetés az ügyben. Bár a TTE részletezte a vállalhatatlannak tartott részleteket, a tankönyvek szerzői és szerkesztői nem eszközöltek változtatást, pedig az olyan félrevezető információk szakmailag mindenképpen aggályosak egy tankönyvben, mint a kettős honfoglalás elméletének tényként történő tálalása vagy a magyar nyelv finnugor nyelvcsaládba tartozásának megkérdőjelezése.

Az időbeosztás kérdését a tankönyvszerzők azzal oldották meg, legalábbis látszólag, hogy az őskor újabban nem része a tananyagnak. Ez viszont nem sokat változtat azon a tényen, hogy bár a NAT ígérete szerint több időnek kellene jutnia a 20. század eseményeire, épp ezekkel a történésekkel tudnak a legkevesebbet foglalkozni az iskolákban: az egyenetlen óraszám miatt ugyanis (a 9. és a 10. osztályban heti 2-2 történelemóra van, később akár 4 vagy 5 is) sok dolgot a 12. osztályban pótolnak be gyorsan, az érettségi előtt. Ez a Qubit által megkérdezett középiskolai történelemtanárok szerint azért sem ideális, mert a végzősök már inkább a továbbtanulás szempontjából fontos tantárgyakra koncentrálnak, így ha nem akarnak emelt szinten érettségizni történelemből, az erőforrásaikat sem erre a tantárgyra akarják fordítani. Inkább csak a lényeg érdekli őket, az a minimum, amit az érettségi számon kér.

Van tankönyv, de minek?

A náci Németország radikalizációjának története, a holokauszt, a világháborúk, az azokat lezáró békekötések (lásd Trianon), a Szovjetunió működése vagy a magyarországi demokrácia kialakulása olyan kérdések, amikkel akkor is találkozunk, ha kizárólag a napi politikát akarjuk megérteni. Csakhogy az iskolákban még jobb esetben is hátramarad némi tananyag a 11. osztályos tananyagból a 12.-re, de az is előfordul – még budapesti gimnáziumokban, jól teljesítő osztályokban is –, hogy a 11-es könyv eleve csak a végzős év elején kerül elő. Holott nemcsak a közérdeklődés jelentős ezek iránt a témák iránt, de maga az érettségi is nagyban épít erre a tudásanyagra.

Az áldatlan állapotok oda vezettek, hogy sok pedagógus éppen a könyvek felsorolt hiányosságai és hibái miatt nem azokból tanít, hanem saját tananyagokat, előadásokat és feladatokat dolgoz, akár az iskolai munkaközösségekkel közösen. Az egyik legjobban teljesítő budapesti gimnázium történelemtanára a Qubitnek elmondta: ő úgy látja, hogy nincs egyetlen igazán jó megoldás, hanem ötvözni kell a tananyag feldolgozásának lehetséges módjait. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tanár sorrendben követi ugyan a tankönyvet, de sokszor más forrásokat dolgoz fel, mint amik abban szerepelnek, és ha teheti, kimondottan érettségi feladatokkal készül az óráira. Személy szerint ő nem gyárt prezentációkat az órákra, inkább vázlatokat írnak a tanulókkal, de az iskolában más történelemtanárokkal együttműködve gyűjtenek kapcsolódó feladatokat is, hogy legalább ezzel megkönnyítsék a munkájukat.

A Kőbányai Szent László Gimnázium fiatal történelemtanárai, alkalmazkodva a diákjaik igényeihez, szinte teljesen letettek arról, hogy a tankönyvet használják az órákon. Adamis Bence, Pató Zoltán és Szabó Anna Krisztina saját tananyagot fejleszt, és annak alapján tartja az órákat. „6 éve tanítok, azóta dolgozom a prezentációimon. Évről évre könnyebb, de még mindig van olyan óra, ami előtt rájövök, hogy vannak hiányosságok, amiket pótolni kell” – mondja Pató, aki, ha kell, egész hétvégéjét az új tananyag kidolgozásával tölti.

21. századi érettségi 19. századi feltételekkel

A NAT céljai még a pedagógusok számára sem mindig egyértelműek. Pató úgy fogalmaz, hogy maga a dokumentum egy kompetenciafejlesztő célt megfogalmazó bevezetővel indít, de a rá épülő kerettantervek már inkább a lexikális tudást helyezik előtérbe. Vagyis egyszerre elvárás, hogy a diákok megtanuljanak esszét írni, forrásokat elemezni és a térképeket értelmezni, viszont emellett  óriási mennyiségű tényadat megtanulása is kötelező.

Csakhogy az érettségi inkább az előbbiekről, a készségekről szól, míg a felkészülés időszaka, a zsúfolt tanmenet miatt inkább az adatokról. Repárszky is megerősíti, hogy az elvárások egyáltalán nem fedik a feltételeket: a tanároknak az órákon nincs idejük és lehetőségük átadni azt a tudást, amire az érettségi teljesítéséhez igazán szükség van.

Ugyanígy ellentmondásos az is, hogy az érettségiben a modern kori történelem nagy hangsúllyal szerepel, de a 19. és a 20. század eseményeire a kerettanterv szerint a 11. és a 12. osztályban, vagyis a legsűrűbb időszakban kerül sor. Igaz, hogy ilyenkor már emelt óraszámban tanulnak történelmet a diákok, és 12.-ben plusz egy órát kapnak az úgynevezett állampolgári ismeretek megismerésére, a kapkodás miatt mégis a tananyag legfontosabb részein kell végigrohanni.

Szerencsére a történelemoktatás nem csak a kerettanterven és az azzal szinte szöges ellentétben álló érettségikövetelményeken múlik. A Kőbányai Szent László Gimnázium tanárai elmondták, hogy a diákjaik gyakran kérdeznek, és nyitottak is a világ eseményeire. Szeretnék jobban megérteni, mi zajlik körülöttük, és belátják, hogy ehhez a történelem is egy eszköz. Viszont nem mindenhol olyan szerencsés a helyzet, mint egy olyan iskolában, ahol a fiatal tanárok attól sem riadnak el, hogy a TikTokon terjesztett álhíreket vagy más, a közösségi médiában terjedő téves információkat is elmagyarázzanak a fiataloknak. Szerintük máshogy nem is lehetne ellátni ezt a feladatot, ugyanakkor vannak olyan pedagógusok, akiknek nem futja az idejéből arra, hogy teljesen új tananyagot dolgozzanak ki a mindennapi oktatáshoz (Szabó egy Facebook-csoportot említ, ahol többször találkoztak már olyan posztokkal, amiben más iskolákban tanító történelemtanár vélt vagy valós lemaradását próbálja meg felmérni a könyvhöz képest). Adamis és Pató ezzel szemben már teljesen megbékélt azzal, hogy a tankönyvekben foglalt anyagot lehetetlen egy-egy év alatt megtanítani, céljuk tehát inkább az, hogy jól oktassanak, és a 12. év végére ne csak az érettségire készítsék fel a tanulókat, hanem a történelemoktatás céljainak megfelelően támogassák őket abban is, hogy jobban értsék a világ működését.

Forrás