A Kultúraváltás: igen – nem!? Kollegiális levelek című cikk melléklete

Hétköznapi bevezető

Rablógazdálkodás

Módszertani csapdahelyzet: Előfordul veled, hogy a tanóra megtervezésekor egyoldalúan magával az ismeretanyaggal (a szorosan vett tananyaggal) próbálsz gazdálkodni, többé vagy kevésbé elhanyagolva a többi erőforrással való gazdálkodást.  A „túlműködés” ugyanúgy hiba lehet, mint az „alulműködés”!  Vonatkoztasd ezt az ismeretekre (túl sok és mély – túl kevés és felületes), az időre (túl gyors tempó, kapkodás – üresjárat), a térre (zsúfoltság – a rendelkezésre álló terek kihasználatlansága), a módszerekre (eljárásbeli és módszerbeli egysíkúság – inadekvát alkalmazás, öncélú váltogatás), a tanulókra (mennyiségi és minőségi túlterhelés – alulterhelés) és magadra mint tanárra (elfáradás – kiégés) egyaránt.

Lehetséges kiút: Gazdálkodj kiegyensúlyozottan ezekkel az erőforrásokkal! Akkor lesz sikeres a tanítás-tanulás, ha belátod, hogy a tananyag, az idő, a tér, a módszerek és eljárások, a diákok és te magad egyformán fontosak tényezői vagytok a tanórának. Válassz órai feldolgozásra alkalmas mennyiségű és minőségű tartalmakat; használd ki intenzíven a rendelkezésedre álló időt; adj mozgási illetve elkülönülési lehetőséget a tér optimális kihasználásával; dinamizáld a tanulási folyamatot a többi tényezővel összehangolt eljárás- és módszerválasztással; differenciálj csoportra és egyénre szabottan; oszd meg a folyamatért és eredményért vállalt felelősséget a diákjaiddal!

» következő fejezet

1. Gazdálkodsz a tananyaggal?

Kártyavár

Módszertani csapdahelyzet: Vannak olyan fogalmak, történelmi adatok, (tantárgyspecifikus) fejlesztő feladattípusok, amelyeket a kelleténél ritkábban alkalmazol a történelemórán. Félő, hogy elfelejtődnek, nem válnak tanítványaid aktív tudásává, készségévé. Összedől a kártyavár!

Lehetséges kiút: A tantervekben megnevezett fejlesztési követelményeket (fejlesztő feladatokat), kiemelt fogalmakat és adatokat érdemes a tanulási folyamat speciális elemeinek tekinteni, s mint ilyeneket, módszertani szempontból megkülönböztetetten kezelni. Legyenek ezek a speciális elemek folyamatosan hozzáférhetők a tanulók számára mind az egyes témakörök, tematikai egységek tanulásakor, mind a teljes tanulási ciklusban: egyéni és csoportmunkában, a fogalmak bevezetésekor, szóbeli és írásbeli témakifejtéskor, ismétléskor és a tananyag egészének rendszerezésekor egyaránt. Papíralapú és elektronikus módszertani megoldások egyaránt jól szolgálhatják ezt a célt. Ilyenek, mint tartós használatra alkalmas fogalomkártyák, történelmi kérdezz-felelek kártyák, a tanulók által összeállított keresztrejtvények, ismeretek felidézését igénylő internetes játékok stb. Ezeket a nap bármely szakában könnyen elő lehet venni, és úgyszólván valamennyi fejlesztő feladattípus segédeszközeként jól lehet használni. (Lásd: ismeretszerzés, kommunikáció, kritikai gondolkodás, térben és időben való tájékozódás.)

Papírtigris

Módszertani csapdahelyzet: A tantervi követelmények vagy a tanulóértékelés számodra csak papírtigrisek? Ha a tantervi követelményeket és a tanulói teljesítmény értékelését nem vagy nem elég egyértelműen hangolod össze, akkor sem magadnak, sem a diákjaidnak nem tudsz egyértelműen számot adni arról, hogy az elvárt tevékenységek, fejlesztési feladatok valóságosan megtörténtek-e és milyen eredménnyel – lásd kritikus gondolkodás, kommunikáció stb. Nehéz helyzetbe kerülhetsz az adott osztály esetleges átadásakor vagy szakmai számonkérés, ellenőrzés esetén.

Lehetséges kiút: Ne csak tematikus egység (témakör) szintjén értékeld a tanulók tudását! Nevezd is meg azokat a fejlesztési feladattípusokat (kritikai gondolkodás, kommunikáció stb.), amelyekben a teljesítmény megmutatkozott. Ne csak te, hanem maguk a tanulók is tudatosítsák magukban ezeket a fejlesztési követelményeket: rögzítsék a füzetükben vagy a haladásuk nyomon követésére alkalmas tanulói portfólióban. Ez arra is jó lesz, hogy ugyanott a saját fejlődésüket értékeljék, az egyéni vagy csoportos önértékelést követően pedig további fejlesztő feladatokat kérjenek tőled órai vagy otthoni megoldásra. Motiválhatod ezzel tehát őket arra, hogy iskolán kívül önművelés útján, saját elhatározásukból is fejlesszék pl. a térképolvasási készségüket, alakítsák szokássá a lexikonok használatát stb.

Vakrepülés

Módszertani csapdahelyzet: Új ismeretanyagot önálló vagy csoportmunkában, esetleg bekezdésekre bontva olvastatsz el a tankönyvből, és kérdve kifejtő módszerrel kérsz vissza, anélkül, hogy a diákok a legalapvetőbb fogalmakkal, nevekkel és összefüggésekkel tisztában lennének. A diákok még felolvasni is alig tudják az idegen személyneveket, helységneveket.

Lehetséges kiút: Új ismeretanyagot tanórai keretek közt ne olvastass a tankönyvből önálló tanulás céljából. Egyetlen indokod lehet erre: ha valóságos, a tanulók számára is világos (egyéni) fejlesztési célod van vele. Ilyenekre gondolj, mint a történelem tankönyvben való tájékozódás tanulása; történelmi szövegértés fejlesztése – benne lényegkiemelés, kulcsfogalmak kiemelése, újrafogalmazás saját szavakkal stb. A szövegértési képességet, készséget fejlesztő feladatot készítsd elő megfelelően, pl. idegen nevek és szavak kiejtésének bemutatásával, az új fogalmak kiemelésével, azokhoz kapcsolódó definíciók közreadásával vagy feladatul adásával. Ne a tartalom visszamondása legyen a tét, hanem a műveleti tudás fejlesztése.žž

» következő fejezet

2. Gazdálkodsz az eszközökkel és a módszerekkel?

Művelet-lenül

Módszertani csapdahelyzet: Csak a szorosan vett történelmi ismereteket tekinted tananyagnak? Nem vagy csak esetlegesen számolsz az ún. fejlesztési követelményekkel? Ha az a meggyőződésed, hogy ez utóbbiak magától értetődőek, hiszen a téma tárgyalásakor automatikusan előkerülnek – csalódni fogsz, amikor tanítványaid tudását mérlegre teszed. A „szóba került”, a „rákérdeztem”, az „elmondtam nekik”, a „felhívtam a figyelmüket” és a „számon kértem” nem eredményez használható tudást. Lineáris (kizárólag a lépések egymásutániságra épülő) tanulásszervezéssel, a frontális, monologikus (egyirányú) kommunikációval, saját tanárszereped leegyszerűsítésével műveletlenül maradnak a készségek, képességek, történelemspecifikus kompetenciák.

Lehetséges kiút: A fejlesztési követelmények mögött gyakorlást igénylő tevékenységek rejtőznek. A történelem megismerésével, (meg)értésével, értelmezésével kapcsolatos szellemi munka egyéni, páros és csoportos technikái! Műveleti tudást csak műveletek gyakorlásával lehet elsajátítani, speciális kompetenciára (hozzáértésre) csak változatos, komplex feladathelyzetekben való helytállással lehet szert tenni. Az ismeretszerzésnek, a tanulásnak, a kritikai gondolkodásnak, a kommunikációnak rengeteg, tanórán is művelhető módozata van, amelyet komplex tanulásszervezéssel meg tudsz valósítani. A komplex tanulásszervezés azt jelenti, hogy elágaztatod, majd tartalmasan összekapcsolod az összehangolható tevékenységeket! Pedagógiai értelemben differenciálsz és integrálsz – a „szétválasztás” és „beillesztés” műveletét gyakorlod: tananyagban, időben, térben, eszközökben, módszerekben, tanulói tudásban, fejlesztési szükségletekben és saját tanári szereplehetőségeidet illetően is.

Káosz(tály)

Módszertani csapdahelyzet: Óvlak attól, hogy nagy létszámú osztályban, a teljes osztályt csoportokra bontva próbáld ki először a kooperatív csoportmunka technikáját – anélkül, hogy akár neked, akár a diákoknak előzetes tapasztalatai lennének az eljárás, illetve módszer működtetéséről, működéséről. Szélsőséges esetben hatalmas káosz, zaj és felfordulás lehet a következménye – vagy éppen ellenkezőleg: teljes szabotázs!

Lehetséges kiút: A kultúraváltás nem pusztán elhatározás kérdése. Ha új rutinokat kívánsz kialakítani, nemcsak a szorosan vett tananyagot, hanem az eljárást vagy módszert is meg kell tanulni – neked is, de a diákoknak is! Kezdd kicsiben a ráhangolást, és avasd be őket előzetesen, hogy milyen újításra készülsz! Előbb csak egy kis csoportnak (párnak, személynek) adj eltérő, személyre szabott, a frontális munkába könnyen beépíthető eredménnyel járó önálló feladatot. Vagy megfordítva: előbb csak rövid időre ülj oda egy támogatásra szoruló kis csoporthoz (párhoz, személyhez), amíg az osztály nagyobbik fele némán, valami jól ellenőrizhető, egyénileg végezhető feladaton dolgozik. Így fokozatosan te is, a tanulók is megszokják, hogy elengeded a kezüket, de számítasz elvégzett munkájukra.

Esz(köz)telenül

Módszertani csapdahelyzet: Attól félsz, hogy a diákok nélküled nem képesek megbirkózni a kiadott feladattal, nincs, aki visszatérítse őket téves megoldásaiktól? Nem bízol bennük, hogy valóban azzal foglalkoznak majd, amit rájuk bízol? Valld be, lényegében nélkülözhetetlennek tartod magad, ezért nem adod fel a frontális tanítás ideáját!  Nem először hallanék ilyen vallomást.

Lehetséges kiút: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Gondold át előzetesen a kiadandó egyéni, páros, csoportos tanulói munkamenetet, a feladatmegoldás folyamatát, és adj a munkához adekvát írásbeli instrukciót! A feladat elvégzésének garanciájaként mindig találd ki és építsd be a munkába azt a konkrét eszközt és módszert is, amivel a tanulók explicitté teszik a megoldásukat: a tábla, egy csomagolópapír, egy e-mailként elküldendő melléklet, beadandó füzet, feladatlap, ábra stb. Akkor is hasznosak lehetnek ezek, ha a megoldást, a munka eredményét szóban szeretnéd ellenőrizni, és akkor is marad ellenőrizhető, megbeszélhető nyoma a teljesítménynek, ha kicsúsztok az időből.

Tanítómester

Módszertani csapdahelyzet: Te is azok közé tartozol, aki szenvedélyesen lecsap a hibázókra, a hibákra? Vagy éppenséggel rettegsz attól, hogy hibáznak a tanulók? Egyikre se pazarold az energiád!

Lehetséges kiút: Hibázni szabad! Historia est magistra vitae! – mondták a latinok. A hiba a mi tanítómesterünk! – mondja a konstruktív pedagógia. A hiba vagy tévedés lehetőséget ad arra, hogy azonosítani tudd a tanulási problémát vagy a tanulási folyamatot zavaró tényezőt. Így utólag orvosolni tudod, illetve a következő alkalommal ki tudod küszöbölni azokat. Ami a leginkább biztató: a tanulási probléma, megoldásbeli hiba jellegéhez, típusához, gyakoriságához hozzáillesztheted a megfelelő tanulásszervezési vagy módszerbeli támogatást. 

In(ter)aktív

Módszertani csapdahelyzet: Az interaktív tábla az utóbbi időben különösen kedveltté vált a történelemtanításban. Sajnos a tábla rendeltetése és tényleges alkalmazása gyakran ellentmond egymásnak. Nézzetek az interaktív táblára! – mondod, miközben éppen ezt az interaktivitási lehetőséget egyáltalán nem építed be a tanítás-tanulás folyamatába. Csak az előadásod vázlata szerepel rajta: ez pazarlás az eszközben rejlő lehetőségekhez képest. (Kicsit groteszk is, ha a tanulók felől nézed.) Ráadásul a vázlatod igen szűkszavúra sikeredett.

Lehetséges kiút: Ha interaktív táblát használsz, légy hű az elnevezéséhez! Biztosan megtalálod a módját, ha a fejlesztési feladatok közt tallózol – egy internetes link beillesztésével, adatok, nevek menet közbeni felírásával, a tanulók bevonásával. És talán nem kell mondanom: nagy mennyiségű kész interaktív táblás tartalmat dobtak a piacra különböző tankönyvkiadók, és sok saját feladatfejlesztéshez használható segédeszköz található az interneten is.

» következő fejezet

3. Gazdálkodsz a rendelkezésedre álló térrel és idővel?

Üresjárat

Módszertani csapdahelyzet: A teljes osztályt csoportokra bontod, de lényegében ugyanazt a feladatot, ugyanabban a mélységben adod ki, így aztán a csoportok eltérő időpontban érnek a feladat végére, és egymásra is várniuk kell, amíg az előző csoportbeliek bemutatják a megoldásukat. Rengeteg holtidő alakul ki, amit sem a tanulók, sem te nem tudsz érdemi munkavégzéssel hasznosítani: emiatt értelmetlennek és időpocsékolásnak érzed a csoportmunkát.

Lehetséges kiút: A tevékenységek elágaztatásával és tartalmas összekapcsolásával az idő megtöbbszörözhető! Ha úgy érzed, a tervezett munka nemhogy többszörözné, hanem éppenséggel felemészti az időt, valószínűleg nem találtad meg az adott tartalomhoz vagy fejlesztési feladathoz leginkább illő megoldást. Lépj egy szinttel magasabb nézőpontra, hogy többféle tartalom vagy többféle feladat beleférjen – vagy ellenkezőleg: szűkítsd ezek körét, és próbálj ugyanabból többet profitálni!

Merevgörcs

Módszertani csapdahelyzet: Egy-két tanártársad kifogásolja, hogy átrendezed a termet, nem tudod eldönteni, mit tegyél, és te már-már feladod a küzdelmet.

Lehetséges kiút: Olyan ülésrendet alakíts ki, ami a legkevesebb helyváltoztatást igényli, illetve amely a legalkalmasabb az általad preferált munkamódszerek szempontjából. Egyébként pedig a diákokkal előzetesen egyeztetve óra után pillanatok alatt visszaállíthatjátok a szokásos vagy elvárt teremrendet. 

Raktárbázis

Módszertani csapdahelyzet: Gyakori jelenség – különösen az osztályok vándorlása esetén –, hogy egész nap rendetlenség van a teremben: a padok és székek összevissza lökve, a széklábak itt-ott égnek merednek, a táskák és kabátok a padok tetején hevernek. Mellettük alig fér el szegény diákod. Módszerességről, eszközök célszerű használatáról, nyugodt egyéni, páros vagy csoportmunkáról, rendezett helyváltoztatásról így aligha álmodhatsz!

Lehetséges kiút: Ne kezdd el ilyen körülmények között a munkát! A rendetlenség, az ideiglenesség, átmenetiség érzete nem alkalmas arra, hogy akár te, akár a tanítványaid elmélyedjenek a tanulásban. Ha másképp nem megy, láss neki magad, hívd segítségül a diákokat, amíg rend nem lesz. Töltsd ki célszerűen és arányosan a teret, hogy az általad elképzelt munkához illeszkedjen.

Beszorulva

Módszertani csapdahelyzet: A te iskoládban is előfordul, hogy egy speciális eszköz olyan helyen van felállítva, ahol a körülmények miatt mégsem igazán használható? A tanterem adottságainak helytelen használata vagy kihasználatlansága igazán sajnálatos mulasztás. Láttam egy csodálatos, interaktív táblára fejlesztett középiskolai történelemórát, kiválóan felkészült tanárral! Sajnos éppen az interaktivitás ütközött csaknem leküzdhetetlen fizikai akadályba! A könyvtárban, hatalmas, szorosan összetolt asztalok mögött ültek a diákok, és csak a széléről tudott kijönni a táblához egy-egy tanuló. A terem berendezésének módja alapvetően hátráltatta a tanulókat és tanárukat is.

Lehetséges kiút: Gondoskodj róla, hogy a tanterem térbeli viszonyai, belső rendje összhangban legyen a tanulásszervezési és módszertani elképzeléseiddel, és aktuálisan is alkalmas legyen a tervezett munkára. Ha ennek látható akadálya van, keress megoldást a problémára akár egy kollégád, akár a diákok bevonásával. A munka célja legyen az elsődleges, ahhoz igazítsd a terem elrendezését, a padok, a székek csoportosítást – ha csak lehet! Ha másképp nem megy, a módszereidet igazítsd rugalmasan a megváltoztathatatlan adottságokhoz, de ne add fel az interakciót!

» következő fejezet

4. Gazdálkodsz saját energiáddal?

Etimológia

Módszertani csapdahelyzet: Csak feleletet vársz a diákjaidtól vagy felelősséget is?

Lehetséges kiút: A felel/et és a felel/ős/ség nyelvtörténetileg ugyanarról a szótőről fakad. Ha megérted a nyelvben rejlő bölcsességet, közelebb kerülsz a pedagógiai paradigmaváltáshoz is. Oszd meg a diákjaiddal a felelősséget, változtasd a feladat iránti és egymás iránti elköteleződéssé: a differenciálás pedagógiája ebben is segít.

Te beszélsz?!

Módszertani csapdahelyzet: Önállóan végzendő feladattal bízod meg a tanulókat (térképes feladat, villámteszt, munkafüzetbeli feladat stb.), de alig telik el egy perc, te máris jársz-kelsz a padok közt, visszaveszed a szót, és fennhangon elkezded irányítani a feladatmegoldást. Aki belemerült a munkába, nehezen viseli, hogy nem dolgozhat tovább nyugodtan, aki nem szívesen dolgozott eddig sem, már le is csapta a ceruzát. A felelősség visszavételével együtt ezen az órán elvetted az egyéni erőfeszítés értelmébe vetett hitet is.

Lehetséges kiút: Tanulj meg hallgatni, engedd – tudatosan átadva a felelősséget –, hogy a tanulók ténylegesen egyedül és önállóan (vagy feladattól függően párban, csoportban) dolgozzanak! Ha jól szervezted az órát, te magad most leülhetsz pár percre, egyéni fejlesztésre hívhatod egyik tanulódat vagy előkészítheted a következő feladatot. Hasznosítsd magad – de nehogy idő előtt beavatkozz a kiadott önálló feladatba! Meglátod, kénytelen leszel dicséretekkel elhalmozni addig „reménytelennek” tartott fiúkat, lányokat!

Kontroll

Módszertani csapdahelyzet: Lásd be, ha frontálisan adsz elő, ha minden lépést instruálsz a csoportokban, ha minden eredményt verbálisan vissza is kérdezel a teljes osztály előtt, akkor lényegében megállás nélkül dolgozol. Te dolgozol, a diákok csak asszisztálnak ehhez.

Lehetséges kiút: Ne akarj mindig, minden elhangzó szót vagy gondolatot ellenőrzésed alatt tartani! Nem kell mindent látnod és hallanod: attól még tanulás folyik, hogy te nem kontrollálod! Váltsd ki egy-egy hagyományos szerepedet eszközökkel, módszerekkel, a tanulók közti szereposztás előzetes megbeszélésével, a feladatra alkalmasnak tartott vagy arra önként vállalkozó tanulóra való átruházásával.

Ritmus

Módszertani csapdahelyzet: A monotónia fárasztó neked is, diákjaidnak is. Akkor is, ha egyetlen tanóráról van szó.

Lehetséges kiút: Törekedj rá, hogy legyen ritmusváltás a tanóráidon. Nemcsak a tanítványaid, te magad is jobban bírod a munkát, talán még üdítően is hat rád hallgatás és beszéd, gyors és lassú tempó, komolyság és játékosság, mozdulatlanság és mozgás, egyéni munka és csoportmunka, frontalitás és differenciálás váltogatásával. Tulajdonképpen mindegy, miben áll be változás: a változatosság maga fog jólesni.

» következő fejezet

5. Gazdálkodsz tanítványaid energiájával?

Zsákbamacska

Módszertani csapdahelyzet: Tipikusan frontális tanulásszervezéskor megfigyelhető módszertani (tanulásirányítási) probléma, hogy kérdésről kérdésre, instrukcióról instrukcióra, önkényesen adagolt információmorzsák nyomán várjuk el a diákoktól, hogy egy emberként kövessenek bennünket. De ha nincs rálátásuk az elvégzendő feladatokra, ha rövid pórázon – netán orruknál fogva – vezetjük őket, gyorsabban alábbhagy a figyelmük, elfáradnak, lemaradnak, közönyösek lesznek irántunk és mondókánk iránt. (Az azonnali kérdéseknek ilyenkor, valljuk be, van egy kis sakkban tartó, leckéztető felhangja is!) Minél kisebb a lehetőség az autonómiára, minél korlátozottabb a kreativitás, a szuverén gondolat, annál hamarabb fogy el a türelem, a figyelem, a veled mint tanárral való szolidaritás – és annál kevésbé eredményes a tanítás.

Lehetséges kiút: Ne árulj zsákbamacskát! Minden egyes óra elején mondd el tanítványaidnak, mit terveztél, hogy azonosulni tudjanak az általad kitűzött céllal. Avasd be őket egy-két mondattal abba is, hogy mi lesz az óra menete (milyen tanulásszervezési eljárást alkalmaztok majd) és milyen műveletek (tanulásirányítási módszerek) követik egymást. Ébressz várakozást (sőt, elvárást) a diákjaidban! Teremts kihívást jelentő feladathelyzeteket számukra, mondd el, miben számítasz rájuk! Frontális előadás esetén is adj komplexebb, változatosabb feladatokat, amelyek – a repetitív jegyzeteléshez, táblai vázlatok szolgai másolásához képest – mozgásteret nyújtanak a kreatív, illetve reflektív gondolatnak is! (Vagy olyan erős tanáregyéniség vagy, hogy magaddal tudod ragadni diákjaid figyelmét, fel tudod szabadítani szellemi energiájukat „orruknál fogva is”?! )

Komfortzóna

Módszertani csapdahelyzet: A differenciálással egyénileg is láthatóbbá válik minden szereplő. A diákok egy része éppen ezért kezdetben még neheztelhet is rád, hogy kimozdítod őket biztonságos fedezékükből, komfortzónájukból. Talán nem bíznak még eléggé benned ahhoz, hogy magukat, esetleges hiányosságaikat megmutassák neked. Lehet, hogy más tanórán szereztek számukra kedvezőtlen tapasztalatokat!

Lehetséges megoldás: Az irántad való személyes bizalom kialakulásához nem elég technikailag ügyesnek lenni: az is kell, hogy segítőkészséget, őszinte odafordulást mutass. Ha megtapasztalják, hogy kockázatmentesen beavathatnak téged abba, hogy mi az, ami nehezen érthető, nehezen elsajátítható számukra, egyre kevésbé állnak ellen a differenciált tanulásnak.

Ízetlen kvíz

Módszertani csapdahelyzet: A tanulói teljesítmény vagy egyszerűen csak a tanulói tudás értékelése esetenként valóságos hátba támadásként éri a diákokat. Egy ifjú, pályakezdő kollégánk úgy tervezte a római birodalom nagy alakjairól szóló órai munkát, hogy a diákok kiselőadásait követően egy gyors röpdolgozattal akarta felmérni, mit jegyeztek meg az előadásokból. A váratlanul bejelentett „kvízjáték”, amit aztán a legjobbak jutalmazása is követett, nagy felháborodást váltott ki a gimnazistákból. A legtöbben ekkor, az óra utolsó 10 percében szedték elő a füzetüket, tollukat…

Lehetséges kiút: Irányítsd a tanulók figyelmét arra, hogy minél több mindent jegyezzenek meg abból, amit éppen hallanak. Aktuális fejlesztési célodtól függően egyéni jegyzetelésre, párban kulcsszavak feljegyzésére vagy eszköz nélküli figyelemre is szólíthatod őket. A tudatosság, a figyelemkoncentráció erőssége összefügg azzal, hogy mit és milyen mélységben sikerül tárolni a munkamemóriában vagy a hosszú távú emlékezetben. Ha a diákok tudják, hogy egy kvízjáték keretében fel is méred, mit jegyeztek meg az elhangzottakból, sokkal jobb lesz az eredmény, többen élhetnek át sikerélményt, és az óra egésze célirányosabb, dinamikusabb, örömtelibb lesz.

Tükörképek

Módszertani csapdahelyzet: A hagyományos tantermi modellben a diák előre, maga elé néz, a tanárra, a táblára – korlátozott a lehetőség az interakcióra: véleményem szerint ez az egyik alapvető oka annak, hogy olyan lassú és nehézkes a módszertani paradigmaváltás.

Lehetséges kiút: Ha két tükröt egymással szembeállítunk, egymást többszörösen visszatükrözik. Amint a diákok egymás szemébe is belenézhetnek, hirtelen egymással is dolguk támad, eszmét cserélhetnek, feladatot oldhatnak meg, taníthatják egymást, reflektálhatnak egymás gondolataira: a „feladatviselkedés” és a társas-érzelmi viselkedés számtalan variációját megélhetik.

► Monoriné Papp Sarolta: Kultúraváltás: igen – nem!? Kollegiális levelek