Az utóbbi évtizedek tankönyvtörténetének fontos eseménye volt ennek a 95 oldalas elemzésnek a megjelenése. Az államosított tankönyvkiadás első történelemtankönyve került így górcső alá. A tankönyv kísérleti megnevezése ellenére felkerült a tankönyvlistára és élesben lett „tesztelve” diákokon és tanárokon. Tartós tankönyvként évfolyamok tanultak belőle (utóbb javított verziója lett az ún. Újgenerációs tankönyvcsalád).   

Azért lett hír, mert miként az elemzésünk bevezetőjében jeleztük: „a tankönyv hemzseg a főszövegen belüli és a főszöveg és a metodikai apparátus (források és kérdések-feladatok) közötti ellentmondásoktól, sőt a források és a hozzá tartozó feladatok következetlenségeitől, tartalmi és módszertani hibáktól, ugyanakkor előfordulnak benne érezhetően nem didaktikai célzatú ismétlődések is. Mindennek egyik okát abban látjuk, hogy a tankönyv alkotóit csak konvencióból nevezhetjük szerzőknek.”

„…a (tan)könyvet nem megírták a szerzők, majd szerkesztették a szerkesztők, s a lektorok megjegyzéseit mérlegelve átírták a szerzők stb., hanem »összefejlesztették«. A két »szerző« „»tollából« származó szövegeket mások »illesztették össze«, majd hozzátették a vélhetően szintén mások által készített (s nem tudni kik instruálta) »didaktikát«, tehát a forrásokat, ábrákat, térképeket (térképkészítőket megnevezi a szennycímlap), képeket és a hozzájuk kapcsolódó kérdéseket-feladatokat, valamint a digitális tananyagot, illetve az azokra utalásokat a tankönyvben. A probléma mindezzel elsősorban az, hogy az így kialakult vegyület nem lett » összeérlelve«, sőt, az elemzésünkben leírt hibák mennyisége és súlya miatt megkockáztatjuk, hogy alaposan összeolvasva sem.”

Ez alkalommal csupán kettőt említünk a tankönyv számtalan hibájából: Nagy Lajos idején 4 (!) tengere volt Magyarországnak, s – miként az a médiát is bejárta – még azt sem sikerült a könyv térképén megfelelően ábrázolni, hogy Visegrád a Duna melyik partján van.

Még a nemzetközi sajtó is foglalkozott a tankönyv hibáival, jellegével. Elemzésünk nyomán – számos kollégának, újságírónak, sőt, olvasónak köszönhetően – kiderült, hogy a magyar-, földrajz-, etika-, és más tankönyvek ugyanolyan jellegű hibákat tartalmaznak, mint a történelem. Világossá vált: a TTE által bemutatott kép általános probléma, az államosított tankönyvfejlesztés jellegzetessége. Ezáltal közüggyé tettük a tankönyvkérdést.

A Történelem 9. c. könyv hibáinak jellegzetes csoportja a térképekhez kapcsolódott:

„A tankönyv 58 térképéből (ezen belül 3 csatarekonstrukciós rajz és egy térképvázlat) csupán 4 nem hibás vagy problémás.”

„… a kerettantervi követelménynek a teljesítéséhez… ezek a térképek nem alkalmasak. Sőt a mai diákok számára rendkívül fontos vizualitás következtében komoly a veszélye, hogy a hibás térképi tartalom fog rögzülni.”

„A térképek alkalmatlansága, a téves információk mennyisége önmagában is elfogadhatatlanná teszik a tankönyvet.”

A tankönyv térképeinek egyedülállóan alapos elemzését Hidas Gábor készítette. Az évforduló alkalmából tesszük közzé HG tanulmányát a Cartograghia Kiadó atlaszairól.

Az eredeti elemzés itt olvasható

---

Olvassa el Hidas Gábor tanulmányát!

Hidas Gábor: Cartographia történelmi atlaszok

---