Gróf Péter előadása a visegrádi palota Mátyás-kori újjáépítéséről a Történelemtanárok (18.) Országos Konferenciáján hangzott el 2008. október 5-én.

Visegrád Budapesttől 43 km-re, északra, a Duna jobb partján fekvő kisváros. Több évezredes történetét az emberi hatásokra is váltózó földrajzi környezet határozta meg az őskortól napjainkig. Visegrád területén az emberi jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, a bronzkortól folyamatosan lakott a környék. A Kr.u. I. századtól évszázadokon keresztül a római birodalom határa húzódott a Duna mentén. A római erődített határ, a limes visegrádi szakasza, ahonnét 9 őrtorony és 2 erőd meglétéről van tudomásunk, a későrómai korban Pannonia provincia legjobban megerősített határszakasza volt. A római emlékek közül a Sibrik-dombi erőd és kőbányai őrtorony romjai tekinthetők meg.
Visegrád a történeti forrásokban először 1009-ben Szent István adománylevelében szerepel mint „Visegrád vár” ill. „Visegrád vár megyéje”. Pest megye őse, Visegrád vármegye székhelye, ispáni vára a X-XI. századi átépített sibriki római tábor falai között volt. A korai Visegrád az ispáni várból, a főesperesi templomból, várkerti Szent András monostorból és váralji faluból állott. Az ispáni vár romjai mellett a főesperesi templom látható. A tatárjáráskor elpusztult település újjáépítése IV. Béla király nevéhez fűződik aki az 1250-es, 60-as években felépíttette a kettős várrendszert.

1323-ban Károly Róbert Temesvárról Visegrádra helyezte udvarát, ezáltal Visegrád Magyarország királyi székvárosa lett egészen a XV. század elejéig. A fellegvárban őrizték a török időkig a Szent Koronát. 1335 őszén itt zajlott le a visegrádi királytalálkozó a magyar, a cseh és a lengyel uralkodó részvételével. Nagy Lajos folytatta a palota építését. 1370-ben itt fogadta a lengyel rendek küldöttségét, akik neki ajánlották fel a lengyel koronát. Zsigmond király építkezéseinek köszönhetően a palota 1400 körül a korabeli Közép-Európa legnagyobb és legpompásabb uralkodói rezidenciájává vált.

Luxemburgi Zsigmond 1405 és 1408 között udvartartását Budára költöztette, ezzel Visegrád háttérbe szorult, s nemcsak a palota hanem a királyi város is hanyatlásnak indult. Mátyás király figyelme csak az 1470-es években fordult a Visegrád felé, 1476 után a visegrádi uradalmat a királyi birtokokat kezelő budai udvarbíróság alá rendelte, így a visegrádi palotaépítkezéseket a budai udvarbírák szervezték. Mátyás Aragóniai Beatrixszel történt házasságkötése után 1476-77-ben, kezdett a palota újjáépítéséhez. A munkálatok 1486-ig tartottak. A Zsigmond-kori alaprajzi elrendezést megőrző palota épületeit Mátyás a padlóktól a tetőzetig felújíttatta, díszkútjait, berendezési tárgyait, kályháit kicseréltette. Bár új épületrészeket nem építettek szinte minden építészeti részletet, szerkezeti elemet: ajtó- és ablakkeretet, kandallókat, oszlopokat kicseréltek. Az átalakítás döntően későgótikus stílusban készült, a palota kőfaragványai között azonban feltűnik néhány igen nagy jelentőségű reneszánsz faragvány is. A későgótikus alkotásokat – új nyíláskereteket, kandallókat, boltozatokat, zárterkélyeket, az alsó fogadóudvar oszlopcsarnokait helyi mesterekből álló műhely készítette. Kiemelkedő alkotásuk a zárterkély, valamint az 1483-ban, budai mesterek által faragott vörös márvány Oroszlános-kút.

A palota Duna felöli, 123 m hosszú főhomlokzat meghatározó, reprezentatív eleme épült kőből faragott, címerekkel ékesített zárterkély és az alsó udvar későgótikus loggiája 1476-81 között készült el. Az alsó fogadóudvar Mátyás korában Oláh Miklós humanista történetíró, későbbi esztergomi érsek leírása szerint:” mindenfelé zöldell és mezei virágokkal pompázik” Ez a tér a palota nyilvános része lehetetett, közepén állt a Herkules kút mesterének Giovanni Dalmatának az alkotása a Múzsák kútja. Pontos helyét az eddigi régészeti feltárások még nem tisztázták, így csak Oláh Miklós leírásából van képünk róla:” A kellős közepén[ t.i. a fogadóudvarnak GP] remekbe készült forráskút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák alakja domborodik rajta, s a csúcsán egy Cupido-szobor* márványtömlőre telepedve nyomja ki a jóízű, hideg vizet, mely a szomszéd hegyen fakadó forrásból vezetéken jut el ide, és zenés csobogással szökik csöveiből egy márványkádba, majd onnan egy kerek medencébe. Ebből a kútból, a híres Corvin Mátyás király parancsára – az ő műve minden építkezés, melyet itt elmesélek – diadalünnepei idején bor folyt, ahogy az idősebbektől hallottam, hol fehér, hol vörös; fentebb, a hegy lábánál engedték bele ügyesen a vezetékbe..” A fogadóudvartól délre a palota lovagi tornapályája található, ahová a Mátyás korban lelátót építettek.