A
Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának alapokmányát öt szocialista
ország állami és pártvezetői írták alá 1949-ben
(Forrás:
Múlt-kor)

A KGST, mint gazdasági
integrációs szervezeti forma hivatalosan 1949. január 25-én jött létre –
a hidegháborús barikád egyik oldalán felsorakozott államok szerint „a
tagországok népgazdaságának a gazdasági összefogás és a nemzetközi
szocialista munkamegosztás útján való fejlesztése és termelőerőik
színvonalának emelése érdekében”; ellenfeleik véleménye szerint Sztálin
szovjet diktátor személyes kezdeményezésére, a nyugat-európai
újjáépítést szolgáló Marshall-terv ellensúlyozására, és komolyabb
előkészítő tárgyalások mellőzésével.

Az 1949-es alapokmány már preambulumában is rögzítette,
hogy a KGST nem zárt szervezet, bármely ország csatlakozhat hozzá,
amely osztja legfőbb céljait, azaz a szocializmus és a kommunizmus
építését. A preambulum olyan alapelveket is meghirdetett, mint a
tagállamok szuverén egyenlősége, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása,
a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítés elve. A KGST-ben a
munkanyelv az orosz lett, de hivatalos nyelvként minden tagállam nyelvét
elfogadták.

Még 1949-ben
csatlakozott a szervezethez Albánia (1961 után már nem vett részt a KGST
munkájában), 1950-ben a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-ben
Mongólia, 1973-ban Kuba, 1978-ban a Vietnami Szocialista Köztársaság.
Különböző időszakokban megfigyelői státusa volt a KGST-ben a Kínai
Népköztársaságnak, Jugoszláviának, Észak-Koreának, Angolának,
Etiópiának, Laosznak, Afganisztánnak, Jemennek, Mozambiknak,
Nicaraguának. Külön szerződéses kapcsolatokat létesített a KGST-vel
1973-tól Finnország, 1976-tól Irak és Mexikó.

A KGST nem volt szupranacionális szervezet, nem
rendelkezett nemzetek feletti intézményi rendszerrel. Határozatokat csak
eljárási és szervezeti kérdésekben hozhatott, a gazdasági
együttműködést érintő döntései mindössze ajánlások voltak, amelyeket
csak a tagországok illetékes szerveinek beleegyezése után lehetett
végrehajtani. Mind a határozatokat, mind az ajánlásokat egyhangúlag, az
úgynevezett érdekeltségi elv alapján hozták. A döntésekben minden
tagországnak egy szavazata volt, és senki nem kapott vétójogot. (Az
1962-ben bevezetett érdekeltségi elvet úgy fogalmazták meg, hogy ajánlás
és határozat csak az érdekelt tagországok egyetértésével hozható, és
így csak az érdekelt tagországokra érvényes, de később mások is
csatlakozhattak hozzá.)
 
A KGST legfelsőbb
végrehajtó szerve, amelybe minden tagország egy
miniszterelnök-helyettest delegált, közvetlenül nem utasíthatta a
tagállamok szervezeteit és vállalatait, és nem alkalmazhatott szankciót
velük szemben.
A KGST-n belül szép számmal működtek államközi
szervezetek, így az Agromas (mezőgazdaság gépesítése), az Egyesült
Energiarendszerek Központi Teherelosztója, az Egyesített Atomkutató
Intézet, az Interszputnyik, a Közös Tehervagon Park és tucatnyi egyéb
szervezet. (…)

Teljes cikk

A Múlt-kor történelmi portál a TTE
honlapjáról közvetlenül is elérhető!