Vernor
Vinge azt hangoztatja, hogy a technika exponenciális növekedése egy
olyan ponthoz fog vezetni, ahol a következmények már
beláthatatlanok.
(Forrás: SG)

Ezt a nézetet
vallja Vernor Vinge, a San Diego Állami Egyetem nyugalmazott matematika
és számítógép tudományok professzora, sci-fi író. A most 62 esztendős
Vinge 1993-mas manifesztója kapcsán vált széles körben ismertté. Az
„Eljövendő Technológiai Szingularitás” című esszéjében azt hangoztatja,
hogy a technika exponenciális növekedése egy olyan ponthoz fog vezetni,
ahol a következmények már beláthatatlanok. Vinge ma is tartja magát
ehhez a jövőképhez, ami szerinte 2020 után bármelyik pillanatban
bekövetkezhet. A professzorral Peter Moon, az IDG Now! munkatársa
készített interjút.

A mesterséges intelligencia
első villanásának 1997-ben lehettünk tanúi, amikor a Deep Blue legyőzte
Gary Kaszparov sakkvilágbajnokot. Ez elsősorban a programozás diadala
volt, ami egyetlen, limitált problémát tekintve az emberénél jobb
teljesítményre tett képessé egy gépet. Vinge szerint a jövőben a
szoftverek és a hardverek fejlődésével más intellektuális birodalmakban
is hasonló sikerek születhetnek.

A technológia
segítségével a közeli jövőben olyan lényeket teremthetünk, vagy olyan
lényekké válhatunk, melyek minden intellektuális és kreatív dimenzióban
felülmúlják az embert. Ez az a pont, a technológiai szingularitás,
amikor az emberfeletti intelligencia megjelenésével a technológiai
fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és
sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt
élők képtelenek felfogni. A bekövetkező események megjósolhatatlanok
számunkra, tartja magát még ma is ehhez a nézetéhez Vinge. A
szingularitás eléréséhez nagyban hozzájárul az internet és a hálózatok
terjeszkedése, az online adatbázisok, a társadalmi
hálózatok.

A jövő intelligens gépei, mesterséges
intelligenciája jóval kevésbé lesznek láthatók mint a mai számítógépek.
Elsősorban hálózatokon keresztül tevékenykednek, illetve csak
processzorok formájában jelennek meg, melyeket a mindennapi élet
egyszerű gépeibe ültetnek majd. Teljesítményük és a gépek viselkedése
azonban rendkívül látványos változást hozhat fizikai világunkban. Vinge
egyik nagy reménye a mobil robotokhoz kapcsolódik, melyek akár már a
szingularitás előtt meggyőző fejlődésen eshetnek át, fürgébb és
koordináltabb mozgást érve el, mint akár legjobb
atlétáink.

Stephen Hawking 2001-ben az emberek
genetikai fejlesztésére irányuló projekteket azzal védte meg, hogy fel
kell vennünk a versenyt az intelligens gépekkel. Ezt a nézetet Vinge is
praktikusnak és pozitívnak tartja, bár szerinte a szerves biológia nem
képes lépést tartani a hardverek fejlődésével, igaz a gépeknek hatalmas
hátrányt kell ledolgozniuk a biológiával szemben. Vinge mindkét terület,
illetve stratégia fejlesztését szükségesnek tartja az emberiség
fennmaradásához.

Sokan a technológiai fejlődést az
emberiség temetőjeként értékelik, köztük Bill Joy, az egykori Sun
vezér, aki 2000-ben a hangzatos „Miért nincs szüksége ránk a jövőnek”
című tanulmányával figyelmeztetett a nanotechnika, a genetikai tervezés
és a kvantum számítógépek veszélyeire. Vinge teljesen másként látja ezt a
kérdést, szerinte veszélyektől hemzsegő világunkban, világegyetemünkben
a technológia a legbiztosabb válasz a ránk leselkedő kockázatokra. A
sokak által vizionált „Terminátor” jövőképpel kapcsolatban csak annyit
jegyzett meg, hogy a nukleáris, vagy a biológiai hadviselés sokkal
egyszerűbb, valószínűbb és halálosabb eshetőség a „gépek támadásánál”,
ezért nem fordulna el a robotkutatástól.