A kelet-európai rendszerváltás intellektuális feldolgozását és politikai értelmezését ma is, huszonöt évvel a szovjet rendszerek összeomlása után, a liberális-normatív megközelítés uralja. Ami kezdetben magától értetődő volt, negyedévszáddal később már nem az. A liberális-normatív megközelítés uralma azt jelenti, hogy magát a rendszerváltást és a politikatudományi értelmezéseket áthatja a liberális progresszivizmusra jellemző felfogás, miszerint a politika a haladás egyik fontos eszköze, a legfőbb értelmezési keret pedig a történelmi haladás. Mivel a rendszerváltás egyben liberalizációt is jelentett – főként gazdasági és politikai értelemben -, minden egyéb szempont ennek rendelődött alá, azaz fontosabb a szabad vállalkozás bevezetése, a tekintélyek lebontása, a többpártrendszer bevezetése, mint a politikai felelősségre vonás, a visszamenő igazságszolgáltatás, a kommunista idők előtti tulajdonviszonyok helyreállítása.

Az előadáshoz kapcsolódó tanulmány itt érhető el.