Ormos Mária cikke

Elhangzott a Történelemtanárok (11.) Országos Konferenciáján

A gazdasági világválság általános és magyar adatait meglehetősen jól ismerjük, és többé-kevésbé nyugvópontra jutottak az 1929–1936 között lezajlott nagy politikai viták is. Ezért amikor belekezdtem a világválsággal kapcsolatos hazai irodalom olvasásába, mindenekelőtt az a kérdés foglalkoztatott, hogy a magyar közélet miként válaszolt a nagy kihívásra.

A közélet körébe bevontam a szigorúan szakmai állásfoglalások és az érdekelt gazdasági csoportok képviselőinek megnyilatkozásai mellett publicisztikai jellegű szövegeket, sőt még olyan írást is, amelynek ügybuzgó, ám dilettáns szerzője saját pénztárcáját sem kímélte, csak hogy hallathassa szavát a nagy nemzeti nyomor felszámolása vagy enyhítése érdekében. A kiadványok nagy mennyisége miatt azonban teljességre e cikk kereteiben távolról sem törekedhetek. Meg kell elégednem az irányzatok néhány képviselőjének rövid bemutatásával.

Két tételt szeretnék előrebocsátani. Az első, hogy a két háború közötti gazdasági folyamatok szokásos korszakolása nem felel meg teljesen a valóságnak. Az igaz, hogy a gazdaságban megfigyelhető bizonyos hullámzás, de az már nem, hogy a háborút követő hosszabb-rövidebb válságperiódust 1924-től általános fellendülés követte volna, továbbá az sem, hogy a válság 1932-ben véget ért, és újabb felvirágzás kezdődött. A válság nem ért véget, hanem beletorkollott a háborús felkészülésbe, illetve magába a háborúba. A válság a két világháború közötti 21 évet (ilyen vagy olyan formában) végigkísérte, és ennek az európai szereplők zöme tudatában is volt. A zavartalan felvirágzás néhány évéről világviszonylatban kizárólag az Amerikai Egyesült Államok esetében lehet beszélni, de még itt is megszorításokat kell tenni, Európában pedig egyedül a német gazdaság fejlődött látványosan, de egyáltalán nem felhőtlenül.

A második tétel, hogy a szakemberek és az érdekeltek egy csoportja éppen a gazdasági világválság évei alatt mondta ki a változtatás szükségességét, és jelölt meg olyan irányt, amely a kapitalizmust új utakra terelheti, és megkímélheti a világválsághoz hasonló megrázkódtatásoktól. Az ekkoriban megfogalmazott elvek és javaslatok előzményei már a húszas években megfogalmazódtak, de a javaslatok a világválság éveiben kristályosodtak ki. Bár a viták hevében mindenütt több áramlat került felszínre, és számos élharcosa akadt olyan eszméknek is, amelyek utóbb téveseknek bizonyultak, mégis állítható, hogy szellemileg voltaképpen minden készen állt a nagy váltáshoz, amelynek érvényesülését Európában a politika ekkor még megakadályozta.

Az előadás folytatása itt található