Péter Katalin cikke

Elhangzott a Történelemtanárok (9.) Országos Konferenciáján

Az előzmények

Sárváron talán már a honfoglalást követő időktől kezdve mindig állt valamilyen erődítmény. A mai vár ősét azonban a 13. század közepe tájt emelték. Magából a településből alighanem még csak a korábban Kis utcának nevezett Széchenyi utca kettős házsora állt akkor, amikor a jobbágyok házaitól nem messze a földesúr kővárát felépítették. Ez a vár egyszerű, nagyjából nyolcszor nyolcméteres alapterületű, de több szintre felhúzott lakótorony volt. Olyan, mint amilyen építményeket a tatárjárás után a földbirtokosok maguknak lakóhely céljából, a környékbelieknek pedig veszély esetére mint menedéket emeltek.

Akkor még a mai arborétum és a várat övező parkok elődei sem voltak meg. A lakótorony éppen azért került oda, ahová később a mai, nagy kiterjedésű várat köréje, mint mag köré építették, mert ott mocsaras, ingoványos volt a talaj. Az egész környék jellegét máig őrzi a település neve, Sárvár, de még jobban kifejezi a középkorban használt elnevezése, Sársziget. A vár nehezen megközelíthető, tehát jól védhető helyre került.

Sárvár sokszor cserélt gazdát, egy ideig királyi fennhatóság alatt is állt, mielőtt a Kanizsay családdal kapcsolatba került. Először Kanizsay János esztergomi érsek szerezte meg a birtokot a várral együtt 1390-ben. Aztán a Zsigmond király elleni pártharcok alatt ugyancsak az érsek elveszítette. Később a család más tagjai Sárvárt hol visszanyerték, hol le kellett mondaniuk róla. Kanizsay László, aki Hunyadi Mátyással együtt volt a császár (V. László) fogságában, megkapta a királlyá lett Mátyástól 1460-ban. Ettől kezdve nyugodtan folyt Sárvár története egészen addig, míg Kanizsay László férfi ági utódai ki nem haltak.

A mohácsi tragédia után nem sokkal azonban egy kislányra, Kanizsay Orsikára apadt le a hatalmas és egyes generációiban népes Kanizsay család. Neki a birtokokból leánynegyed járt, amit sokszoros tapasztalat szerint nehéz volt az örökségből kihasítani, de – férfi örökös nem létében – az egész további birtokegyüttes a kamarára szállt.

Sárváron kívül még nyolc várbirtokból állt a gazdátlanul maradt Kanizsay-vagyon. Mert a famíliának több váratlan haláleset miatt nem volt sem ideje, sem alkalma arra, hogy törvényes örököst állítson. A szokásjog alapján egy-egy család utolsó női tagját lehetett ugyan a férfi örökösök jogába helyezni, fiúsíttatni, ahogyan a köznyelv az eljárást nevezte, Orsolya apjának azonban még volt fia. Orsika 1528-ban egy fivérével együtt lett árva, amikor pedig ez a kisfiú is meghalt, nem maradt más választás, mint a kamara, illetve a király kezére adni a hatalmas Kanizsay-uradalmakat. A szokásba fiúsítási kérelem gyámok részéről nem fért bele.

Kanizsay Orsolya gyámjainak a teendője részint egyértelmű volt tehát, részint nagyon bonyolult. Mert vitathatatlanul rájuk hárult a birtokok átadásának a kötelezettsége, de Magyarországon akkor éppen két király uralkodott. 1526-ban egyik országgyűlés királlyá választotta Szapolyai Jánost, egy másik ugyanezt tette Habsburg Ferdinánddal. Majd megkoronázták mind a két királyt. Ez az ország történetében tragikus fordulat Kanizsay Orsolya gyámjainak súlyosabb dilemmát okozott, mint akárki másnak. Melyik király kezére adják a vagyont? Értelmesen nem lehetett dönteni; ha Jánost részesítik előnyben, Ferdinándtól várhatnak támadást, ha Ferdinándot, János torolja meg az akciójukat.

Orsika gyámjai

Ilyen helyzetben sokan mindent az időre bíztak volna, vagy elkezdik az árva birtokait fosztogatni. A Mohács utáni zűrzavar nagy kísértést jelentett. Nem egy gyanús eredetű vagyon született akkor. Orsolya apja azonban jól választott; tisztességes embereket állított a gyermekei mellé. Nem tudjuk, hogyan osztotta el közöttük a feladatokat, de amennyire időben ilyen messziről meg lehet állapítani, ketten játszottak előbb a két árva, aztán csak Orsika életében nagy szerepet, Kanizsay Dorottya és Batthyány Ferenc.

Kanizsay Dorottya, Orsolya nagynénje nagyon érdekes személyiség volt. Általános jellemzésére elég a második férje elvesztése után tett cselekedeteinek rövid elbeszélése. A temetés után Terebesről jóformán a vendégekkel együtt, azonnal távozott. Valpóra utazott. Az ottani vár kápolnájában nyugodott első férje, Geréb Péter, akivel annak idején, több mint egy évtizeddel korábban rendkívül boldog házasságban élt. És Valpóról ment a kérés a királyhoz, hogy engedje Kanizsay Dorottya asszony használatára a Kanizsay család címerét a Geréb családéval kibővíteni. A kérelmet II. Lajos haladéktalanul teljesítette.

Így Kanizsay Dorottya mintegy kitörölte sorsából a Perényi Imre oldalán töltött rossz éveket. Vagyis az ország legelőkelőbb asszonya, a külvilág véleményével mit sem törődve, nyilvánosan deklarálta első férje iránti vonzalmát és a második férj iránti megvetését. Mellesleg: mind a ketten nádorok voltak. Kanizsay Dorottya magas társadalmi állására, személyes megbecsültségére jellemző, hogy kiáltóan meghökkentő kérésén az udvarban nem meditáltak, holott címerbővítést csak férfiak szoktak kapni, hanem igen megtisztelő szövegű diplomában feltűnően díszes Kanizsay-Geréb címert szerkesztettek neki.

Maga a kérelmező alighanem természetesnek tartotta a legmagasabb fórum készséges eljárását. Ilyen bánásmódhoz szokott hozzá egész életében. És a konvenciókkal soha nem törődött. Mohács után, amikor az ország vezető politikusai azonnal az új király választásának ügyébe rohantak, takarítatlanul hagyták a csatateret, Kanizsay Dorottya szervezte meg az elesettek temetését. Nyilván fel sem merült benne az a gondolat, hogy várjon, míg valamelyik férfi, akinek a kötelessége lett volna, megteszi.

Ez az asszony gondozta Orsikát, miután a kislány árván maradt. Személyes kapcsolatukat nem ismerjük, mert nem maradtak róla dokumentumok.

A másik főszereplő Orsika gondozásában, Batthyány Ferenc ugyancsak a legfelső körökhöz tartozott. Magas hivatalokat viselt. És olyan barátai voltak, mint a szigetvári hős Zrínyi Miklós. Amikor Zrínyi özvegyen maradt, hozzá, illetve hozzá és a feleségéhez, Szvetkovich Katához küldte el a kislányait. Az ország leghíresebb hadvezérei, Zrínyi Miklós és Batthyány Ferenc levelezett egymással arról, hogy a kislányoknak addig, míg az otthoni helyzet nem rendeződik és apjukhoz hazatérhetnek, milyen ruhákra van szükségük. Orsika történetében ez a tény érdemel figyelmet, mert nagy politikusok, hatalmas urak sokan éltek a 16. század elején, de olyan gyermekszerető nagyurat, mint Batthyány Ferenc, nem igen ismerünk.

Maga a Batthyány-Szvetkovich házaspár gyermektelen volt, de Zrínyi intézkedéséből arra lehet következtetni, hogy barátaik ismerték gyermekszerető természetüket. Nyilván korábban is voltak jelei. Dokumentumok csak az Orsika sorsának rendezése utáni időből maradtak róluk; még ez is kivételes szerencse. A magánlevelezés gyakorlata Magyarországon a 16. század elején alakult ki, úgyhogy a Batthyányék gyermekszeretetéről tanúskodó levelek az elsők közé tartoznak. Az irásbeliség akkori állapotára jellemző, hogy latinul indultak és fokozatosan váltak magyarrá. De akár latinul, akár magyarul írt Batthyány Ferenc vagy a felesége a gyermekekről, mindig nagyon beszédes levelek születtek.

Kiderül belőlük, hogy két rokon kisfiút gyakorlatilag Batthyány Ferencék neveltek. Az unokaöccsük gyermekeit, Batthyány Gáspárkót és Bódiskót. Az unokaöcs és a felesége ugyanis nem szívesen foglalkozott velük; ez a férj és feleség egymással is nagyon rosszul élt. Amikor csak lehetett, Batthyány Ferenc udvarába küldték a fiúkat. A két gyermek élénk volt, állandóan leestek valahonnan, összetörték magukat. Folyton cserélni kellett a nevelőiket, mert nem bírtak velük. És folyton orvosi gondoskodásra szorultak részint az esések és különböző gyermekbetegségek miatt, részint azért, mert Gáspárkó az apjától siketséget örökölt. Batthyány Ferenc azt remélte, hogy meg lehet gyógyítani.

És a török háborúkkal, meg az ország ezer gondjával elfoglalt nagyúrnak, Batthyány Ferencnek volt türelme is, ideje is a gyermekekre. Ha kellett, orvosságot szerzett, ha a felesége úgy tartotta kívánatosnak, orvoshoz vitte őket. Gáspárral még külföldi szakértőhöz is elutazott. Ha a két fiú véletlenül otthon volt a szüleinél, aggodalmaskodó leveleket írt, tanácsot adott a gondozásukhoz. Semmivel nem fordított kevesebb figyelmet Gáspárkóra és Bódiskóra, mint a felesége. A saját anyjuknál vagy apjuknál pedig bizonyosan sokkal többet foglalkozott velük.

Nádasdy Tamás

Kanizsay Dorottya és Batthyány Ferenc alighanem együtt jutott arra az elképesztő gondolatra, hogy Orsikát hozzáadják Nádasdy Tamáshoz. Azért kellett az emberi tulajdonságaikról annyit írni, mert ha valaki nem ismeri őket, könnyen azt gondolhatja, a birtokok érdekében eleve lemondtak Orsolya boldogságáról. Nádasdy volt ugyanis akkor az egyetlen ember Magyarországon, akiről fel lehetett tételezni, hogy – miután az ügyben érdekeltté teszik – sikerül megtartania a Kanizsay-birtokokat, ugyanakkor Orsikánál és Tamásnál kevésbé összeillő párt nehéz lett volna elképzelni.

Orsika tizenkét éves volt az eljegyzés idején, Tamás harmincnégy. A kislány írni sem tudott, majd csak a házassága alatt tanult meg, a Kanizsay család birtokain túl nem nagyon jutott, saját udvarnépén kívül alig ismert embereket. Nádasdy ezzel szemben több külföldi egyetemet is látogatott, a kor legműveltebb személyiségei között tartották számon. Különböző okokból fél Európát beutazta, és az ismeretségi köre uralkodóktól humanista tudósokon át várkapitányokig terjedt. Nem sokkal korábban az Anna királyné és udvarhölgyei körül legyeskedő urak nemzetközi társaságához tartozott Bécsben. Akkor vált ki belőle, amikor I. Ferdinándtól átállt I. János király pártjára.

I. Ferdinándhoz Nádasdy annak idején véletlenül került. Előzőleg a mohácsi csatában elesett II. Lajos király titkára volt, és a tragédia másnapján a magyarországi Ferdinánd-párti urak őt szemelték ki arra, hogy a hazai helyzetről a magyar trónt követelő Ferdinánd főherceget tájékoztassa. A leendő király és Nádasdy valószínűleg akkor találkozott először. A találkozásból nem feltétlenül kellett volna bármilyen kapcsolatnak is következnie, hiszen Nádasdy Tamás még alacsony helyen állt a tisztviselők rangsorában. Úgy látszik azonban, hogy jó hangot ütött meg. Feltehetőleg rokonszenvesen, mert együtt érzően számolt be azokról az eseményekről, amelyek Ferdinánd előtt ugyan nagy politikai lehetőségeket nyitottak meg, de személyes tragédiát is jelentettek neki. A főherceg nagyon szerette húgát, Mária királynét, II. Lajos özvegyét.

Az ellentmondásos tartalmú első találkozás után kölcsönös megbecsülés alakult ki Habsburg Ferdinánd és Nádasdy Tamás között. Nádasdy azonban a két király megválasztása után éppen úgy ide-odaingadozott a politikában, mint a magyarországi urak óriási többsége. Nála csak az volt szokatlan, hogy mindkét párton jó emberi kapcsolatokat tartott. Még magával János királlyal sem lett feszült a viszonya, miután először Ferdinándhoz állt. Aztán, 1529-ben török fogságba került, a török pedig kiadta Jánosnak. Jobb helyet Nádasdy abban a pillanatban maga sem választhatott volna. Jánosnál emberhiány volt, és Nádasdy Tamás pályája meredeken kezdett emelkedni. Hatalmas birtokokat és rangot kapott. Ebben az időben merülhetett fel az Orsikával kötendő házasság terve.

Maga Nádasdy nyilvánvalóan ilyen, előnyös lehetőségre várt. Nem nősült meg ugyanis akkor, amikor – húszéves kora körül – az akkori férfiak családot alapítani szoktak, hanem a társadalmilag ambiciózus emberek házassági stratégiáját követte. Halasztotta a házasságot, kivárt. Mert birtokai és hivatalai már voltak, de Magyarországon nem a gazdagság, hanem az előkelőség számított. Az új királyok legmagasabb kegye sem jelentett annyit, mint ha valaki távoli időkre, lehetőleg az Árpád-házi királyok koráig tudta visszavezetni a családfáját és a családfán ősi királyok megbízásából méltóságot viselt személyek szerepeltek. Legjobb volt természetesen a honfoglaló nemzetségekhez tartozni. Nádasdyra viszont még diákkorában felfigyelt ugyan a pápa, itthon két király kereste a kegyeit, de az apja megyei alispánságnál magasabbra nem vitte. Sokszoros tapasztalatuk volt a feltörekvő uraknak, hogy ilyen helyzetből igazán nagy karriert csak akkor lehet csinálni, ha az ember beházasodik valamelyik ősi családba.

Kanizsay Orsika és Nádasdy Tamás eljegyzésénél 1532-ben tehát két érdek találkozott. Nádasdy érdeke volt az előkelő rokonság, Orsikáé Nádasdy elszántsága és alkalmassága arra, hogy menyasszonya kezével a família birtokait is megszerezze. A vőlegény ott kezdte, ahol az eljegyzés idején éppen tartózkodott. Jánostól szerzett diplomát arról, hogy a férfi ágon magva szakadt Kanizsay család általános örököse „a nagyságos Orsolya kisleány” legyen, illetve az, akit házastársul fog választani. Akkor már Tamás és Orsolya eljegyzése köztudott tény volt. Tudták Ferdinánd táborában is, ahol Nádasdy Tamás 1534 elejétől folytatott csatlakozási tárgyalásokat. Feltételül Orsolya birtokainak érintetlenül hagyását szabta, és Ferdinánd a feltételt habozás nélkül teljesítette. 1534. augusztus 6-án írták alá I. Ferdinánd biztosai Nádasdy Tamással az átállási szerződést. Még ugyanabban az évben vagy 1535 legelején megvolt az esküvő.

Ez után rohamos volt Nádasdy emelkedése. Az egész magyar történelem egyik legfényesebb karrierjét futotta be. Orsika pedig megmaradhatott a birtokaiban. És ha a külvilág azt hitte, hogy a házasságból tragikusan boldogtalan kapcsolat következik, tévedett. Kanizsay Dorottyának és Batthyány Ferencnek lett igaza. Dorottya asszony annak idején éppen annyival volt fiatalabb Geréb Péternél, akivel nagyon boldogan élt, mint Orsika Tamásnál. Joggal remélt boldogságot Orsolyának Tamás oldalán. Batthyány pedig fiatal kora óta ismerte Nádasdy Tamást, szerette Orsolyát. Nemcsak a birtokok miatt választotta a kislánynak ezt a vőlegényt, hanem azért is, mert tudta, hogy Nádasdy barátságos lényével majd valahogy megoldja a megoldhatatlant. Normális életet teremt maga mellett Orsolyának.

A házasság kezdete

Összekerült tehát két ember, akik közül a férj az akkori viszonyok között akár a feleség nagyapja is lehetett volna. Az asszony nyilván azt sem tudta, mi a házasság. Valószínűleg a maga részéről fennálló érdeket sem érzékelte. Mit észlelhetett az országot megosztó politikáról? Mit arról, hogy hányan és milyen nagy hatalmasságok fosztanák őt meg a birtokok adta biztonságtól, ha az az ő fogalmai szerint öreg ember, aki már az eljegyzés után Kanizsa várába költözött, nem védené meg? Nádasdynak viszont korábban bizonyosan voltak szexuális tapasztalatai. Előző érzelmi életéről semmit nem tudunk, de elképzelhetetlen, hogy társ nélkül élte volna le addigi, eseményekben és feszültségekben gazdag éveit. Ugyanígy elképzelhetetlen viszont az is, hogy Orsikától érzelmileg bármit is várt volna.

És itt lépett a kislány és az érett férfi kapcsolatába Nádasdy Tamás kedves, emberséges természete. Mert sem Orsolyával, sem Orsolya környezetével nem volt könnyű dolga, de ő vállalt egy feladatot, a kislány gondozását, és ezt – minden valószínűséggel szemben – úgy hajtotta végre, hogy senki ellenében nem alkalmazott erőszakot.

Sárváron berendezett egy udvart a saját családjának. Ott élt az apja, Nádasdy Ferenc és a mostohaanyja, továbbá a Nádasdy família több tagja is, bár lehet, hogy az utóbbiak csak gyakori látogatók voltak. Nem lehet pontosan megállapítani. Nádasdy Tamás maga viszont Kanizsára költözött. Bizonyos értelemben Orsika udvarába, mert ez az udvartartás még régen, a Kanizsayak alatt alakult ki. Nem is fogadták szívélyesen az új tulajdonost. A kanizsai udvar ellenségesen viselkedett. Érthetően alakult így a hangulat. A család emberei már Kanizsay László életében is, majd az ő halála után még inkább hozzászoktak a laza gazdálkodáshoz, Nádasdy Tamás viszont nem rendezett ugyan tisztogatást közöttük, de föléjük helyezte Sárkány Antalt. Sárkány a kor egyik legjobb gazdasági szakembere volt, már 1530-ban Nádasdy kincstartójaként szolgált. Most pedig minden jel szerint teljhatalmat kapott a Kanizsay-birtokok igazgatásában. Rendszerint Sárváron lakott. Csak olyankor ment Kanizsára, ha urának valamilyen okból el kellett utaznia.

Orsika lehetett e mögött a bonyolult megoldás mögött. Mert nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb lett volna, ha Nádasdy a Kanizsayak garnitúráját kisepri és saját embereivel együtt költözik Kanizsára. Úgy látszik azonban, nem akarta a kislányt megszokott környezetétől kíméletlenül megfosztani. A régiek kicsinyes áskálódásával tehát nem törődött, ugyanakkor féltette is közöttük Orsolyát. Ezért kellett Sárkánynak, a bizalmasnak időnként mintegy az urát helyettesítendő Kanizsa várába mennie. Nádasdy és Sárkány levelezéséből tudjuk, hogy a kincstartó tényleg Orsika vigyázásában helyettesítette Nádasdyt. Neki kellett a kislány kezéhez juttatnia a vőlegény, majd férj leveleit, mert az udvartartás tagjai, ha tehették, eldugták őket. Ezek a levelek egyelőre ismeretlenek. Csak a két meglett és a maga helyén tekintélyes férfi levelezéséből derül ki, milyen aggódó szeretettel vigyázott együttes életük első pillanatától kezdve Nádasdy Tamás Kanizsay Orsolyára. Ha Nádasdy távol volt, tudni akarta, Orsika mit csinál, mivel tölti az idejét, nem beteg-e, nem fenyegeti-e valamilyen veszély. És rendszeresen levelezett a kislánnyal.

Orsolya korai levelei közül csak egyet ismerünk. Nagy szerencse azonban, hogy fennmaradt, mert jól tükrözi Orsika és Nádasdy viszonyát házasságuk elején.

Az 1537-ből származó levelet Orsika Zágrábba írta a férjének, ahová Nádasdy birtokügyek miatt utazott. Úgy látszik, kedvező benyomásokról tájékoztatta a feleségét. Az íródeáknak diktált válaszban ugyanis többek között ez áll: „Örvendünk, hogy zágrábi házunknál szívélyesen fogadtunk.” Vagyis a tizenhat éves fiatalasszony vendégnek tekintette férjét a Kanizsayak házában, holott a família birtokegyüttese két király kiváltságlevele szerint is kettejük közös tulajdona volt. Erről a szokatlan, de a lényegét tekintve egyszerű jogi helyzetről Nádasdy Tamás felvilágosíthatta volna Kanizsay Orsolyát. Ő azonban nem tett semmit Orsika nagyasszonyi allűrjeinek megfékezésére. Fogaras grófja, országos méltóságok viselője, a kislánnyal szemben tekintélyes, felnőtt ember volt, de nyugodtan tűrte, hogy felesége úgy viselkedjék, mint a Kanizsay família vagyonának és tekintélyének egyetlen örököse. Orsolya a születéséből fakadó fölényt férje családjával is érzékeltette. Az após időnként meglátogatta őt Tamás távollétében is. Úgy tűnik, főként a karácsonyt szerette a menyével tölteni. Néhány, fiának írt levélből azonban az derül ki, hogy nem volt feltétlenül biztos Orsika örömében a látogatás felett. Az öregúr rendszerint sok töprengés és nagy nekikészülődés után utazott Kanizsára.

Orsolya tehát ősrégi családja tekintélyének magasságából nézett le férjére és az egész Nádasdy famíliára. A zsigereiben bujkáló érzés lehetett az, hogy ezek csak jöttmentek, akik ráadásul az ő vagyonán gazdagodtak meg. Bizonyosan nem volt könnyű vele élni. De nem lehetett könnyű az ő helyzete sem. Tizennégy éves volt, amikor „elhálták” a házasságot, amit természetesnek tekinthetett, mert a vele kortárs arisztokrata kislányok gyakran kezdték a házaséletet jóformán abban a pillanatban, amikor biológiailag éretté váltak rá. A feleségüknél huszonegynéhány évvel idősebb férjekről viszont ebben a társadalmi környezetben csak kivételesen vannak adatok. Körülbelül tízévnyi korkülönbség még előfordult, de az arisztokrata lányok fiatal emberekkel szoktak házasságra lépni.

Nem tudjuk aztán, mennyi része volt Orsolyának abban, hogy a rossz kapcsolat minden feltételét hordozó viszonya Nádasdy Tamással a lehető legjobb házassággá alakult. Az ő gesztusairól ebben az irányban nincsenek forrásaink, csak Nádasdy cselekedeteinek a körvonalai világosak.

Sárvár átépítése

Nádasdyról sejthető, hogy Kanizsay Orsolya társadalmi fölényérzésének látványos megnyilvánulásai zavarták, bizonyosan szerette vagy megszerette viszont a gondjaira bízott kislányt, és úgy döntött, nem fog rossz házasságban élni vele.

Orsika és Nádasdy kapcsolatába itt megint szokatlan elem csúszott. Sem az ő korukban, sem a történelem bármelyik más szakaszában, a mát is beleértve, nem lehet általánosnak tekinteni azt, hogy az emberek tudatosan munkálkodjanak a házasságuk minőségén. Nádasdy mégis ezt tette, holott akár a közvetlen környezetében, akár távolabbi ismerősei között láthatott elég kedvetlenül együtt élő házaspárt. Voltak ilyen esetekre jól bevált megoldások is. Neki ezer elfoglaltságával igazán könnyű lett volna az állandó távollétre berendezkednie. Nádasdy Tamás természetéből azonban más megoldás következett. Nem akart sem elmenekülni, sem rosszul élni. Nem alkalmazta azt a kézenfekvő és a mindenkori férjek által gyakran használt módszert sem, hogy a feleségét akarja megváltoztatni. Ehelyett leleményesen, nagy fáradság árán Orsolya és a saját viszonyát változtatta meg.

A változtatás külső körülményeit egyszerű meghatározni: Nádasdy Tamás Sárvárra csalogatta Kanizsay Orsolyát. És a csalogatás szón nagy hangsúly van. A férj ugyanis nem átköltöztette a feleségét, hanem olyan lakóhelyet teremtett Sárvárott, aminek Orsika nem tudott ellenállni. Kanizsa ősi sasfészek volt, Sárvárból Nádasdy elegáns, ma úgy lehetne fogalmazni, modern palotát csinált. Ez volt egyébként a divat. Orsolya rokonságából két házaspár is, Perényiék Sárospatakon és Zrínyiék Csáktornyán éppen ekkortájt építkeztek. Ők azonban egyszerűen kastélyszárnyat húzattak fel vaskos várak egyik oldalán és kertet telepíttettek melléjük.

Orsikának Nádasdy sokkal fényűzőbb megoldást talált ki. Ő nem toldozott-foldozott, hanem nagy invencióval újjáteremtette Sárvárt. Úgy is lehetne fogalmazni, megváltoztatta a kastély fogalmát. Világos szerkezetet adott a belső lakótérnek, és ehhez az építészetileg zárt térhez szervesen hozzákapcsolta a vár körüli természetet.

A sárvári munkálat nem sokkal az esküvő után kezdődhetett. Ma már tényleges nyomai alig vannak, mert a vár – Nádasdy fiának építkezései után – voltaképpen 19. századi formájában maradt fenn. Nádasdy Tamás nagy műve csak az egyik szárny udvar felőli oldalán látható. Ott, ahol ma már befalazott árkádsor húzódik. Az árkádsoros szárnyból csinálta meg Nádasdy Tamás az újszerű kastély magvát. Az lett a belső lakótér, amiben termények tárolására szolgáló helyiségek nem voltak. Más várakban még a szobákat hol lakásnak, hol kamrának használták, vagy állandó megoldásként terményeket, szalonnát, gabonát, esetleg cserépedényeket tartottak egy-egy hálószoba vagy ebédlő mellett. Sárváron külön épületekbe került a tárolni való. Vagyis Nádasdy – abban az időben még szokatlan megoldással – elválasztotta egymástól a több épületből álló vár egyes elemeinek funkcióját.

Még ennél is fontosabb volt azonban az, hogy a várat körül ölelő vizek medrét szabályozták, a környéküket megtisztították és parkosították. A kastély mellett virágoskertet, gyümölcsöskertet építettek, a közeli erdőből vadasparkot csináltak, és halastavat rendeztek be benne. Ez a közeli erdő a mai arborétum. Későbbi tulajdonosok sokat változtattak rajta, de könnyen lehet, hogy még vannak benne Nádasdyéktól származó növények. A nagy, természetátalakítással járó munkálat rendkívül szokatlan volt az akkori Magyarországon. Ilyen fényűzően tágas mozgásteret a leggazdagabbak is csak jóval később kezdtek maguknak építeni. Sárváron az egész mű 1539-re készült el.

És itt, Sárváron, a főúri életmódhoz szorosan kapcsolódó mecenatúra, a műveltség ügyének támogatása is nagyvonalúbb volt, mint Nádasdyék korában egyebütt. Sárospatakon is volt például iskola, amiről a kor legnagyobb tudósa, Melanchton éppen úgy hallott, ahogyan a sárváriról. Olyan kiválóságot azonban, mint amilyet Nádasdy Sárvárra hívott, más nem tudott szerezni. Ide sok közvetítő útján eljött Sylvester János, akinek a színvonalára az jellemző, hogy Sárvár után Bécsben, az egyetemen tanított.

Az egész sárvári műre a koronát Nádasdy Sylvester segítségével tette fel. Megállapodott vele abban, hogy a kiváló nyelvész magyarra fordítja és a Sárvárott felállítandó műhelyben kiadja a teljes Újszövetséget magyarul. Az előző és egyben első kinyomtatott magyar bibliafordítást Orsika egyik nagynénje, Frangepán Katalin rendelte meg Komjáti Benedektől, és ő adatta ki egy krakkói nyomdával még 1533-ban. Az azonban csak Szent Pál leveleit tartalmazta. Nádasdy a Frangepán Katalin-féle fordítás megjelenése idején kezdett a sokkal nagyvonalúbb tervről, a teljes Újszövetség fordításáról és kiadásáról tárgyalni. Ugyanakkor kezdődött a nyomda szervezése is. Nyomdája akkor egyetlen magyarországi főúrnak sem volt. Alighanem nagyobb luxusnak tekintették, mint Sárvár egész újjászervezését. Sylvester vagy a nyomdász aztán a gyökeres átalakításokra utalóan „Újsziget”-nek nevezte Sárvárt az 1541-ben megjelent „Új Testamentum magyar nyelven” címlapján, ahol a nyomdahelyet szokták feltüntetni.

Nádasdyék közvetlenül az Újszövetség kinyomtatása előtt költöztek újonnan berendezett otthonukba. Előzőleg Nádasdy Tamás természetesen sok várukat és birtokukat kereste fel, de Orsika folyamatosan a kanizsai várban, ősei székhelyén, évszázadok óta a Kanizsay família állandó lakóhelyén élt. 1540 legelején, „Szent Máté nap előtt”, vagyis február 25-ét megelőzően keltezett először levelet Sárvárról. A levelet férjének írta, és a keltezés helyét így határozta meg: „az kegyelmed várába, Sárvárba.” Ugyanígy nevezte ettől az időtől kezdve férje birtokának a Kanizsayak más várait is.

A jó házasság

Első olvasásra nem meghökkentő ez a változás, a néhány évvel korábban Zágrábba küldött levél hangnemével összehasonlítva azonban nagy fordulatot tükröz. Akkor Orsika vendégnek tekintette férjét a Kanizsayak egyik birtokán. A Sárvárra költözést követően a tudatában Nádasdy lett az úr. A változás mögött sok minden lehetett. Valószínűleg az is, hogy Orsolya felnőtt, túljutott a kamaszkoron. Lehiggadt, és ráébredt arra, milyen páratlanul jó társ, türelmes férj Nádasdy Tamás, aki soha semmire nem kényszeríttette. Nem lehetett nem tudnia, mert köztudott volt, milyen rosszul élnek sokan a kortársai között. Olyan otthona pedig, amilyet Nádasdy neki teremtett, nem volt senkinek.

Lehet persze, hogy Orsolya Sárvár nélkül is beleszeretett volna a férjébe, de az új otthonba költözés után bizonyosan szerelmes volt. Ez a megállapítás nem következtetések eredménye, hanem adatok vannak rá. A legfeltűnőbb az, ahogyan Orsolya becézgette Tamást. „Apóka,” „vén villámkovács” volt a férj bizalmas, mások elől titkolt neve, holott az akkoriak rendszerint a keresztnévből képzett beceneveket használtak, azokat is csak gyermekekre vagy nagyon fiatalokra. Voltak ilyen, keresztnévből képzett becenevek Nádasdyék között is. „Toncsi” például Tamásra, vagy Orsolyát a férje élete végéig, amikor pedig az asszony jó negyvenévesen már nem volt fiatal, „szerelmes Orsikám”-nak szólította meg a leveleiben, ha nem íródeáknak diktálta őket. És az egész kapcsolatra ez volt jellemző: Orsolya és Tamás a külvilág előtt a legkonvencionálisabb modorban érintkezett. Csak négyszemközt engedték el magukat és engedtek utat az érzelmeiknek.

Érzelmeikben az óriási korkülönbség nem zavarta őket. A becenevek tanúsága szerint – kedveskedve – inkább túlhangsúlyozták. Talán azért volt így, mert szexuálisan kielégítő, sőt vadul szenvedélyes házaséletet éltek. Nádasdy egyik levelének végén ez a sokatmondó szöveg olvasható: „Az te rühös….ros, tökös….nuszod.” Az írás egy részét az idő kitörölte, de elég maradt belőle ahhoz, hogy Tamás férfiúi képességeire, Orsolya szeretkezés közben használt szavaira engedjen következtetni. A levél írása idején majdnem húsz éve éltek házasságban, az asszony harminchárom, a férj ötvenhat esztendős volt.

Ha ez a „rühös, tökös” aláírás nem marad fenn, olyannak gondolnánk Nádasdyékat, amilyennek nagy, páros állóképeiken láthatók. Ezeken az 1560-ban festett képeken Nádasdy Tamás talpig páncélban, kardjára támaszkodva a harcias nagyúr megtestesítőjeként áll. Orsolya az akkor legdivatosabb viseletben, fodros nyakú csipke ingvállban, ujjatlan hosszú köpenyben, felékszerezetten merev mágnásasszony. A háta mögött olvasható felirat szerint ő „Comitissa Ursula de Kanisai, comitis Thomae de Nadasd palatini char. coniux,” vagyis a rövidítést feloldva magyarul „Kanizsay Orsolya grófnő, gróf Nádasdy Tamás nádor szeretett felesége.”

A képek merev méltósága nem egyszerűen a festő kezdetleges képességeinek következménye volt. Mert Orsolya ennyi címet és rangot soha nem írt ugyan le magáról, és bizonyosan nem viselt mindig ennyi csipkét, Nádasdy sem járt folyton páncélban, de a nyilvánosság előtt Nádasdyék nem kívánták felrúgni a konvenciókat. Az asszony alakja mögötti feliratban olvasható „szeretett felesége” fordulat is a konvencióknak felelt meg. Gyűlölködő férj sem íratott volna mást a felesége képére.

Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya viszonyában viszont semmi nem fejezhette volna ki jobban a valóságos helyzetet. Orsika tényleg mindenekelőtt szeretett feleség volt. Erre az időre a születéséből fakadó gőgöt már régen elfelejtette. Most már a férjnek nyújtott örömökben volt magabiztos. Nádasdy pedig a legteljesebb és legbonyolultabb módon azonos érzelmekkel fordult feléje. Egyszer még azt is leírta a feleségének, amit 16. századi férj nem írhatott le, mert csak szeretők között volt használatos. Úgy írta alá az Orsikának küldött levelet: „szolgád.”