A
települések finanszíroznak kötelező állami feladatokat.
(Forrás:
Népszabadság)

A
fõváros V. kerülete két gimnáziumtól szabadulna
meg, a Nógrád megyei Tar község pedig három pedagógus
elbocsátásától reméli pénzügyi egyensúlyának helyreállítását. A
kötelezõ önkormányzati feladatok ellátására adott állami pénz
nem fedezi a kiadásokat.

Minden évben heves vitát vált ki, hogy a kötelező
önkormányzati feladatok ellátására juttatott normatív támogatások milyen
arányban fedezik a tényleges kiadásokat. Ellenzéki politikusok szerint
az idén a közoktatási normatívák már az iskolafenntartási költségek
felére sem nyújtanak fedezetet, miközben a közoktatási törvény szerint a
támogatásnak el kellene érnie a ráfordítások kilencven százalékát. Az
önkormányzati vezetők szerint más kötelező feladatoknál sem jobb a
helyzet: kevés a településüzemeltetési, a szociális és a kulturális célú
normatíva, de még az egészségbiztosítótól származó pénz sem elég az
egészségügyi alapellátás fenntartásához.

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ)
vizsgálja, hogy a normatív támogatások miként aránylanak a tényleges
kiadásokhoz – mondta el Zongor Gábor főtitkár. Most főként arra
kíváncsiak, hogy a támogatás fedezi-e a kötelező közalkalmazotti
béremeléseket. A főtitkár ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az
önkormányzati törvény szerint a helyhatóságokhoz az állam kizárólag
abban az esetben adhat át kötelező feladatot, ha ahhoz megfelelő
forrásokat is rendel. Ez azonban soha nem volt így, és mára a normatívák
teljesen elszakadtak a valóságtól – állítja. Ezért Zongor szerint
tisztázni kellene végre, hogy egy-egy közösség meghatározott színvonalon
milyen feladatok ellátására képes, azok mennyibe kerülnek, és ki
viselje a költségeket. Ha az állam nem tudja állni a számlát, ezt ki
kell mondani, de akkor a kedvezőtlen helyzetben lévő települések
intézményeinek finanszírozására is megoldást kell találni.

Nincs olyan önkormányzat, ahol a
normatív támogatás fedezné az oktatási intézmények fenntartási
költségeit – állítja Hajdu László, a főváros XV. kerületének
polgármestere. A konstrukciót úgy találták ki – mondta -, hogy a
normatíva és a tényleges kiadások közötti átlagosan
harminc-ötvenszázalékos különbséget az építmény-, gépkocsi- és a
telekadóból a helyhatóság finanszírozza. Belváros-Lipótvárosban a
bölcsődék, óvodák és iskolák működtetési költségének alig a felére elég a
normatív támogatás, ami a szabad iskolaválasztással magyarázható –
közölte Steiner Pál polgármester. Az V. kerület öt iskolájában és hat
óvodájában a gyerekek fele ugyanis nem helyi lakos, s utánuk a Belváros
nem kap fejkvótát. Ez azt jelenti, hogy az államtól kapott 1,2 milliárd
forintos támogatást több mint kétmilliárddal kell kiegészíteni. A hiány
csökkentése érdekében Belváros-Lipótváros hamarosan átadja a fővárosnak
az Eötvös József és a Veres Pálné Gimnáziumot, így évente mintegy
félmilliárdos kiadástól szabadul meg.

A normatív támogatások az óvodák, az általános és a
középiskolák fenntartási költségeinek nem egészen 54 százalékát teszik
ki – tudtuk meg Scher Ágotától, a veszprémi polgármesteri hivatal
irodavezetőjétől. Ez azt jelenti, hogy az egy általános iskolás után
járó évi körülbelül kétszázezer forinthoz csaknem ugyanennyit tesz hozzá
a város, s így az önkormányzat 17 milliárdos költségvetésének 18
százalékát egy kötelező állami feladat ellátására kell fordítania.

Hasonló a helyzet más településeken
is, bár Magyar Levente, Jászberény polgármestere szerint az általános
iskolák esetében a költségek 70-75, a középfokú oktatási intézményeknél
nyolcvan százalékát fedezik a normatívák. Magyar a Kisvárosi
Önkormányzatok Országos Érdekszövetségének vezetőjeként is úgy látja:
rosszabb a helyzet a bölcsődékben és az óvodákban, mert az ezek
fenntartására fordított kiadások hatvan-hetven százalékát a
helyhatóságokkal fizettetik meg.

A
kistelepülések számára szinte megoldhatatlan gondot jelent a kötelező
feladatok alulfinanszírozottsága – jelentette ki érdeklődésünkre Becze
Lajos, a Magyar Faluszövetség vezetője, a Nógrád megyei Tar község
polgármestere. A kistelepülések többnyire nem vethetnek ki iparűzési
adót, nincs helyi adó, a magas munkanélküliség miatt alacsony a személyi
jövedelemadóból származó bevétel – sorolja Becze. Így nincs miből
kiegészíteni a normatív támogatásokat, ezért az önkormányzatok egy része
hitelre szorul. A közoktatás kapcsán további problémát jelent a
csökkenő gyermeklétszám is: a 2100 lelkes Taron húsz éve több mint
kétszázan jártak iskolába, ma viszont már csak 137 tanuló van, ezért a
polgármester a napokban kénytelen volt a testület elé vinni két
pedagógus és egy óvodai dolgozó elbocsátására vonatkozó javaslatát.