Egyre több szerző és egyre több oktatást segítő honlap foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy – a korábbiakhoz képest – mérhetetlenül sok információ ér el mindannyiunkat. Különböző csatornákon keresztül zúdulnak ránk az üzenetek, amelyekről sokszor nehéz eldönteni, hogy tények-e vagy vélemények, hogy megtévesztő, befolyásoló vagy szórakoztató céllal indították-e útra azokat szerzőik. Ennek ellenére a magyar iskolákban csak ritkán kap figyelmet a hír-olvasási készség és a kritikus forráskezelés képességének fejlesztése, holott az ezt szolgáló segédletek már bőséggel rendelkezésre állnak. Ideje lenne tehát az információk használatával összefüggő készségék fejlesztését – minden tantárgy keretében – ugyanolyan kerettantervi feladatnak tekinteni, mint például a szövegértési vagy az együttműködési készség erősítését.

A témához kapcsolódó hazai kínálatból – széles spektrumú tartamával – kiemelkedik a Marinov Iván[1] által 2004 óta működtetett Urbanlegends.hu című portál,[2] amelyen számos, kifejezetten tanárokat megszólító cikk is található, hasznos linkekkel segítve az érdeklődőket a további tájékozódásban is. A négy részből álló „Hogyan tanítsuk a kamuhírek felismerését az iskolában?” című sorozat[3] anyaga közvetlen módon a médiaismeret oktatásába illeszthető be a legkönnyebben. De az írásokban megjelenő általános gondolatok, illetve módszertani javaslatok, valamint a hazai és a külföldi jó példák adaptálhatók a történelem és a társadalomismeret tanításához is. A portál „Történelem” címkéje alatt pedig kifejezetten olyan cikkek olvashatók, amelyek a világtörténet és a hazai múlt egy-egy jelenségéhez kapcsolódó téves állításokat járnak körbe. Ezek akár változtatás nélkül is bekapcsolhatók egy-egy tanítási óra anyagába. Aki fontosnak tartja ezt a témakört, annak érdemes alaposan körülnéznie az oldalon, de ha szeretne, konzultálhat is a blog szerkesztőjével, aki felajánlja együttműködését és szakmai segítségét a pedagógusoknak.

A Tényleg?! Hogy volt, hogy nem volt…[4] című portál kifejezetten a történelem témakörében oszt meg olyan cikkeket, amelyek valamilyen hamisan általánosító, tudatosan torzító vagy a közösségi emlékezetben egyszerűen tévesen megőrződött állításokat vagy képeket igyekeznek tényekre támaszkodva megcáfolni[5]. A 2013 óta működő oldal ötletgazdája és szerkesztője Lőrinc László történelemtanár, tulajdonosa és kiadója a Történelemtanárok Egylete. A honlap Aktuális rovata folyamatosan közöl a magyar múlttal kapcsolatos vitatott vagy vitatható elképzeléseket, s adja közre hazai szakemberek ezekkel kapcsolatos kritikáit. Az oldalon ma már hetven érdekes téma feldolgozása olvasható. A Cáfolós rovat hamis történeti mítoszainkat veszi sorra – ám az itt megjelenő írások nem „az igazságot” akarják hirdetni. Amiket tények alapján cáfolni szeretnének, azok – mint mondják –, az „érzelmi alapon kreált történelmi hóbortok”. Jelenleg 22 nagy témakör szerepel e kategóriában, egyenként 5-10 izgalmas altémával. A Mások háza tája című rovat cikkei – 13 gondolatkörbe rendezve –, azt érzékeltetik, hogy a valóságot torzító mítoszteremtésre nem csak nálunk van igény. Azt pedig, hogy a hadi dicsőségekről szóló hamis legendák helyett sok olyan értékünk van, amely valóban építette a világunkat, s amikre tényleg joggal lehetünk büszkék, a Melldöngetős rovat nyolc cikke villantja fel. A tévhiteket helyre igazító gondolatok mellett számos önálló tanulmány is helyet kap a portálon, amelyek szerzői mélyebb elemzés keretében tekintik át múltunk egy-egy ellentmondásos eseményét. A honlapnak szinte minden cikke ajánlható tanórai, szakköri vagy önálló tanulói érdeklődés alapján történő feldolgozásra.[6]

Azok számára, akik beszélnek idegen nyelveket, sokféle olyan külföldi portál is elérhető, amely kifejezetten oktatási céllal, az információkezelési és forráskritikai képesség fejlesztésének támogatásra jött létre.[7] Ezek egyik képviselője például a Checkology című amerikai oktatási platform,[8] amely olyan készségekhez igyekszik hozzá segíteni a diákokat, melyek révén megtanulhatnak kételkedni a rájuk irányított információkban. Gyakorolhatják, hogyan érdemes megbizonyosodni a források hitelességéről. Megtanulják egymással összevetni, és mérlegelni az összegyűjtött információkat. Ezt az oktatást támogató portált 2017-ben hozzávetőleg 6300 tanár és 947 ezer diák használta.[9] A honlap olyan gyakorlatokon vezeti végig a hírolvasási projektbe bekapcsolódó osztályok tanulóit, amely nemcsak a propagandaanyagoknak, a véleménycikkeknek és a kamuhíreknek a valós hírektől való az elválasztásába segíti őket, hanem például az úgynevezett márkázott tartalmak és a hírek elkülönítésében is. Egyúttal megismerteti a diákokkal a forráskezelés módjait, az újságírói etika és az átláthatóság leglényegesebb elemeit.  

A portálon számos egyéni tanulással feldolgozható lecke található. A regisztrációt követő bejelentkezés után azonban egy olyan modulválasztó felület jelenik meg, amely virtuális osztályteremként működik. A választható információtípusok, amelyekhez tevékenységek kapcsolódnak, a következők: feldolgozatlan (nyers) információk, vélemények, reklámok, propagandaanyagok, hírek, szórakoztató vagy népszerűsítő céllal készült információs anyagok. Néhány példa a diákok által elvégezhető gyakorlatok közül:

• Az első blokkban az információk osztályozását tanulhatják meg a diákok – feladatuk a különböző céllal készült tartalmak egymástól való elkülönítése. Az egyik, ehhez kapcsolódó tesztben tévés bejátszások láthatók, és a diákoknak azt kell megítélniük, hogy vajon mi lehetett a készítők szándéka azokkal.

• Néhány gyakorlat olyan, önreflexiót igénylő, személyes kérdést is feltesz, mint például, hogy megvezetették-e már valamilyen információval a tanulókat úgy, hogy arra csak utólag jöttek rá?

• Az információk realitásának megítélését többek között egy olyan feleletválasztó hoaxkvíz gyakoroltatja, amelyben azt kell eldönteni, hogy egy gyorsan terjedő hír valódi-e vagy kamu. Ezt követően azt mérlegelik a tanulók, hogy milyen érzelmek járulhattak hozzá az adott hír népszerűségéhez. A témához egy újságíró oktató videója is kapcsolódik.

• Komplex gyakorlat keretében egy újságíró először arról beszél, hogy egy szerkesztőségben nap mint nap dönteni kell a feldolgozandó témákról. Ezután eseménypárokat mutatnak be a diákoknak, akiknek mérlegelniük kell, hogy melyiknek nagyobb a hírértéke. A választás után egy szakember is elmondja a véleményét. Ezt követően a diákok megismerhetik, hogy milyen módon választják ki egy lapnál az adott nap vezérsztoriját. Végül a „Légy szerkesztő!” című gyakorlat következik, amikor kis csoportoknak kell dönteniük a nap híréről.

• A portálon ismeretterjesztő modulok is találhatók, amelyek egyike az amerikai alkotmány által biztosított szabadságjogokkal ismerteti meg a diákokat. Ennek részeként történelmi esetek értelmezésén keresztül mélyülhetnek el a témában. A modul egyik diasora a sajtó- és a szólásszabadság kialakulásának eseményeiről ad áttekintést, bemutatva egyben, hogy az állampolgárok maguk is tehetnek ennek érvényesüléséért.

• Egy másik diasor a hírek személyre szabását támogató algoritmusok működéséről ad képet. Fő célja az ezzel kapcsolatos kedvező és káros hatások bemutatása. Az ehhez kapcsolódó gyakorlatban videókról, cikkekről és képekről kell megállapítani, hogy azok hirdetések-e vagy valódi tájékoztatást nyújtó hírek.

• A program utolsó moduljában azt tanulják meg a diákok, miként gyűjtsenek információt a jó minőségű tájékozódáshoz.  Interaktív gyakorlat keretében egy közúti balesethez kell „kiszállniuk”, és különféle források alapján, különböző „szemtanúkkal” beszélgetve, kell eldönteniük, hogy mi kerüljön bele a balesetről szóló tudósításba. Megtanulják, milyen egy korrekt gyorsbeszámoló: amely kb. 140 karakter hosszúságú, és gyorsan kitehető valamilyen közösségi felületre. Végül, a gyakorlat zárásaként azt mérlegelik, hogy kihez fordulhatnak további, és főként hiteles információkért.

Szintén kiemelkedő jelentőségű forrástárat működtet a 2008-ban létrejött, washingtoni székhelyű, Newseum sajtómúzeum és a hozzá kapcsolódó, oktatási célú alapítvány. A gyűjteményben sok ezer történelmi forrásértékű címoldalt és sok száz órányi filmfelvételt őriznek. Fő céljuk az alapvető emberi jogok, különösen a szólás- és a sajtószabadság védelme, illetve az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztése. Kihelyezett médiaóráik és ingyenes online platformjuk[10] ma tanulók millióit éri el. A honlapon közel ezer különféle oktatási segédlet – óratervek, digitális források, videók, történelmi eseményekről szóló korabeli híradások és interaktív eszközök – találhatók, ingyenesen használható formában. Két példa a hírek értékeléséhez szükséges készségeket fejlesztő, középiskolásoknak szánt gyakorlatok közül:

A hírek ellenőrzése

A tanár előre kiválogatott híreket ad az osztálynak, amiket a diákok az úgynevezett ESCAPE módszer segítségével ellenőriznek. Ez egy olyan betűszó, amely az információ értékelésének hat módjához kapcsolódó fogalmak angol kezdőbetűiből áll össze, melyek a következők:

• E (Evidence) = Bizonyíték: Tartalmaz-e a cikk olyan konkrét neveket, számokat, helyszíneket, dokumentumokra vonatkozó hivatkozásokat, amiknek utána lehet nézni, amiknek ellenőrizhető az igazsága?

• S (Source) = Forrás: Ki a cikk szerzője, mit tudunk róla, mennyire megbízható? Kit érint a sztori? Mit tudunk az adott lap kiadójáról? Mennyire relevánsak a cikkben szereplő források?

• C (Context) = Kontextus: Teljes képet ad-e a cikk a bemutatott eseményről? Megerősítik-e azt más források is? Mi jellemzi a témához kapcsolódó további eseményeket, kulturális trendeket és politikai célokat? Van-e az adott helyzetben valamilyen pénzügyi nyomásgyakorlás? 

• A (Audience) = Közönség: Kideríthető-e az anyag alapján, hogy kinek szól a cikk? Észrevehetők-e benne olyan jelek (a képek, a nyelvezet vagy a prezentációs technika terén), amelyek arra utalnak, hogy a szerző ki akarta szolgálni az olvasót?

• P (Purpose) = Cél: Mi lehet a szerzőt motiváló cél? Pénzkereset? Oktatás? Informálás? Befolyásolás? Mi a kiadó küldetése? Milyen szavak és képek utalnak erre?

• E (Execution) = Kivitelezés: Mennyire világos, hogy miről szól a cikk? Milyen a stílusa, helyesírása, kinézete?

A diákok dolgozhatnak önállóan, párban vagy kis csoportban. A feladatuk az, hogy egy maximum 15 perces elemzést követően mondják el a többieknek, mennyire tartják megbízhatónak a cikket, és ismertessék azt is, hogy a fenti hat szempont közül melyek voltak leginkább a segítségükre ennek eldöntésében.

Megosztásra érdemes-e az információ?

Ráhangolódásként arról beszélgetnek a diákok, hogy ki milyen közösségi felületen szokott másoktól kapott információkat megosztani, és minek alapján dönt erről. A tanár ezután cikkeket oszt szét közöttük, melyekről egy folyamatábra és egy rövid ismertető[11] segítségével kell eldönteniük, hogy megosztásra érdemes minőségűek-e. Fontos, hogy a cikkek között egyaránt legyenek kamuhírek, gyenge kivitelűek, véleményanyagok és jó minőségű írások. A diákoknak mindegyik hírt meg kell vizsgálniuk a kapott folyamatábra segítségével. Ennek során az alábbi szempontokat mérlegelik:

• Valós-e a hír? Ellenőrizhető-e a tartalma? Hitelesek-e a forrásai? Le lehet-e futtatni egy internetes keresést a forrásra és a benne lévő képekre vonatkozóan annak érekében, hogy kiderüljön, nem kamu hírrel állunk–e szemben?

• Jól van-e megírva? Egy jól megírt cikk tényeken alapul, nyugodt hangvételű és világos. Nincsenek benne túlfűtött érzelmek, hanyagságból elkövetett helyesírási hibák, halmozott felkiáltó jelek vagy csupa nagybetűvel írt mondatok.

• Hír vagy vélemény? Mi a cikk műfaja?

• Tényeken alapul-e? Mire támaszkodik (valamilyen tanulmányra, statisztikára, történelmi példákra, elődleges forrásokra, szakértői gondolatokra)?

• Elfogult-e vagy sem? Teljes képet ad-e a vizsgált jelenségről, vagy kihagy kulcsinformációkat? Esetleg felerősít egyes pontokat saját nézete alátámasztása érdekében? Ha elfogult, azt nyíltan vagy rejtett formában teszi-e? Kiderül-e a szövegből az elfogultság oka vagy azt elrejteni próbálja a szerző?

• Szórakoztató / figyelemfelhívó? Mi a szerző célja? Nem valamilyen másokat sértő cél érdekében született-e az írás?

Az óra végén – saját döntésük bemutatása mellett – a diákok megbeszélik azt is, hogy kinek a számára melyek voltak a folyamatábra leghasznosabb pontjai.

Egy ötlet, amit mi magunk is meg tudnánk csinálni…

Kis energiával mi magunk is készíthetünk oktatási célú, hamis forrásokat – bármilyen történelmi korszakhoz kapcsolódóan –, amelyeket össze lehet vetni az eredeti, valós dokumentumokkal, illetve tényekkel. A tanulók feladata pedig a hamisítás nyomainak felfedezése és a hamisítás „céljainak” azonosítása lehet. 

De akár a tanulóknak is ajánlható egy olyan gyakorlat, amelyben azt a feladatot kapják, hogy adott manipulációs vagy kommunikációs cél szerint – például politikai, reklám vagy szórakoztató szándékkal –, torzítsák el valamilyen történeti esemény híradásként való bemutatását. Amellett, hogy ez jó játék, egyúttal nagyon tanulságos tevékenység is lehet, mert segít megérteni, minként működhetnek a média azon csatornái, amelyek nem a kiegyensúlyozott tájékoztatást tekintik kizárólagos feladatuknak.

---

[1] Beszélgetés az Urbanlegends.hu című blog szerkesztőjével tapasztalatairól és munkamódszereiről. https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/egyre-nagyobb-keptelensegeket-hisznek-el-az-emberek/

[2] http://www.urbanlegends.hu

[3] http://www.urbanlegends.hu/2017/06/kamuhirek-iskolai-oktatasa/

[4] https://tenyleg.com/

[5] A Tényleg és az Urbanlegends együttműködik, esetenként idéznek is egymás oldaláról.

[6] A cikkhez kapcsolódó óravázlat a Cáfolós rovaton belül, a Rendszerváltás legendái című fejezet egyik cikkére épülő, 8. évfolyamos foglalkozást mutat be mintaként.

[7] Az alábbiakban ismertetett példák az Urbanlegends.hu blog információira támaszkodnak.

[8] https://get.checkology.org/

[9] The news literacy project: How to know what to believe? https://www.youtube.com/watch?v=C2kcsRfX7rw&feature=youtu.be

[10] https://newseumed.org/

[11] A foglalkozáshoz használható letölthető segédlet: https://newseumed.org/sites/default/files/legacy/2017/05/FINAL-Share-Worthy-Poster.pdf

---

Óravázlat

Tevékenység

---

Támogató