Már
minden iskolában ott van a legújabb pedagógiai eszköz, de használatáról
megoszlanak a vélemények.
(Forrás: Híradó)

Nem vagyunk egyformák – alapigazság ez, az iskolában
mégis rendre ugyanazt várják el minden kisgyerektől. Régen tudott dolog,
hogy jó volna, ha mindenki saját ütemének megfelelően fejlődhetne
legalább az első négy osztályban, de sokszor az sem tiszta a tanítóknak,
hogy a gyerekek pontosan hol, mikor és miben maradtak le
kortársaiktól.
 
A biztosabb kép kialakításának lehet az egyik segédeszköze
az úgynevezett DIFER-mérés, ami nem más, mint annak feltérképezése, hogy
az óvodás és kisiskolás korú gyerekek milyen ütemben sajátítják el a
különféle alapkészségeket. A mérés eredménye megmutatja a hozzáértőnek,
hogy a gyerek miben jó, illetve, hol vannak olyan készségbeli hiányok,
amiket sürgősen orvosolni kell.

Lehet, de nem
kell

A 2004/2005-ös
tanév rendjéről szóló miniszteri rendelet tavaly őszi módosítása
rendelkezik arról, hogy országosan is bevezethető, illetve ajánlott a
technika alkalmazása. Pongrácz László az OKÉV főigazgató-helyettese azt
mondja, hogy ez a pedagógiai eszköz valóban nagy segítsége lehet a
tanítónak és most már minden iskolába eljutott az anyag, tehát
használható. A visszajelzések szerint országos szinten az első osztályba
járó gyerekeknek egyharmadánál tervezték, hogy alkalmazni fogják ezt az
eljárást.

Tulajdonképpen az iskolák
vagy az iskolákat fenntartók döntenek arról, hogy bevetik-e a
mérőeszközt vagy sem. Budaörsön például valamennyi kis elsős kitöltötte a
feladatlapokat. Nem újdonság ez nekik, hiszen ősszel, amikor kezdték az
iskolát, már kaptak hasonló tesztlapokat, akkor a bemeneti mérést
végezték, most pedig a kimenetit, hétköznapi nyelvre lefordítva,
kiderül, hogy a gyerekek a „milyenek voltak” után „milyenek
lettek”.

Döntöttek:
Budaörsön kell

Hogy
mindez miért jó – ezt kérdezte a hirado.hu Kassai Judittól a budaörsi
önkormányzat Közoktatási, Közművelődési és Sportiroda vezetőjétől, aki
1997-ig maga is aktív pedagógus volt, így pontosan érzékeli az újdonság
előnyeit, hátrányait.
 
Ez az első évünk,
tulajdonképpen most próbáljuk a rendszert – mondja Kassai Judit – a
minőségirányítási program részeként. Budaörs városa az átlagtól jobb
helyzetben van, mert miniszteri rendelettől függetlenül az óvodák és az
iskolák tartják a kapcsolatot, rendszeresen volt eddig is a két
intézménytípusban dolgozó pedagógusok között párbeszéd, ennyiben tehát
nem változott a helyzet. Ami a mérést illeti: a legfontosabb
alapkészségeket mérjük, az eredmények pedig abban segítik a tanítót,
hogy a gyerekeknek a lehető leghamarabb elkészüljön a differenciált
foglalkozási terv.

Ha kiderül, hogy a
gyereknek koordinációs problémái vannak és ezért csúnyán ír, a tanító
sok olyan feladatot adhat, amivel a kéz finommotorikája fejlődik és
idővel majd tud szépen is írni a kisdiák. Ha a tapasztalati
összefüggések megértése nem megy, annak később az értő olvasás látja
kárát, tehát jó, ha itt is mielőbb beavatkozik a
tanító.

Lehet, csak ne
adjuk írásba!

Mi a
feladata az óvodáknak, nem kell-e többet nyújtaniuk a kicsiknek, ha
tudott, hogy az első osztályban feketén-fehéren kiderül, hogy melyik
oviból milyen fejlettséggel érkeznek a
gyerekek?
 
A budaörsi 1. számú
napköziotthonos óvoda vezetője, Szekeres Judit szerint inkább a jó
oldalát kell nézni a dolognak, bár ő maga nem híve a méréseknek. Ha
tetszik ő inkább a régimódi pedagógiát támogatja, ami azt jelenti, hogy a
szülők, óvónők sokat játszanak a gyerekkel, sokat dícsérik, együtt
örülnek, ha valami jól sikerült, különösen akkor, ha az adott ténykedés,
mondjuk gyöngyfűzés, korábban nem nagyon ment.

Az iskolákban történtekről mindig kapnak visszajelzést,
de mint mondja, minden évben előre tudható, hogy a ceruzafogás, mint
probléma, előkerül. Tudja, ez jogos: óvodás korban rögzül de egész
életre kihat, ezért valóban nagyon figyelni kell ennek alakulására. Egy
dologtól azonban mindenkit óv: 5-8 éves gyerekekről soha nem szabad
semmi olyasmit leírni, amivel a gyerek képességeit, kialakulóban lévő
készségeit jellemezzük. Mert ebben az életkorban napok, hetek kérdése,
hogy mikor történik meg a nagy változás. Így azután előfordulhat, hogy
mire újra előkerül az értékelés, már rég nem igaz! Nem szabad
elfelejteni, hogy minden mérés abban a pillanatban mutat
valamit.