A májusi Gyurcsány-beszéd kapcsán csak abban lehetünk biztosak, hogy a rendszerváltás utáni történetünk fordulópontjáról van szó, mely egykor történelemkönyveknek is a lapjaira kerül majd. Fazekas Csaba írása.
A tandíjról folyó vita résztvevői meglepő módon szinte teljesen figyelmen kívül hagynak egy meghatározó fontosságú kérdést – írta Halász Gábor a Népszabadságban.
Magyarországon az oktatási rendszernek egy baja van. Nem azt tanítja meg a gyereknek, hogy lehozhatja a csillagokat az égről, ha akarja, hanem azt tanítja meg neki, hogy úgysincs olyan létra, amivel fölmászhatna oda – hangzott el a Magyar Rádióban.
Mostantól már középiskolába jár minden tagja annak az évfolyamnak, amelynek tizennyolc éves koráig kell a padot koptatnia – írta N. Kósa Judit a Népszabadságban.
Aki még nem tudná, augusztus 21-e óta működik az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) új honlapja. Oktatás, kultúra, nemzetközi kapcsolatok, egyház és tudomány – az öt fő rovat a minisztérium legfontosabb szakterületeire épül.
A tanárok kevésbé szerencsés másik része pedig régóta másod- és harmadállásban egészíti ki csekélyke jövedelmét – írta Zábori László a Magyar Nemzetben.
A hivatalos nevén most „Fejlesztési Részhozzájárulás”-nak (FER) nevezett tandíj azonban jelenlegi formájában sem az igazságosság, sem a hatékonyság területén nem hoz majd jelentős változást a felsőoktatásban – írta Pintér Zoltán az ÉS-ben.
A kulturális miniszter bejelentette, hogy a kormány tandíjat vezet be a felsőoktatásban. A pokol a bejelentést követő második percben elszabadult, és azóta is áll a bál – írta Kovács Zoltán az ÉS-ben.
Amikor a szakszervezetek azzal riogatnak, hogy a pedagóguslétszám csökkentésével romlani fog az oktatás minősége, becsapják a társadalmat – írta Andor Mihály a Népszabadságban.
Pusztán attól, hogy a diákoknak fizetniük kell, még nem kerül ki több kiművelt emberfő az egyetemekről és főiskolákról; legfeljebb több pénz folyik be az intézmények költségvetésébe – írta N. Kósa Judit a Népszabadságban.