A brit főváros – egyáltalán nem akaratán kívül, hiszen többször is jelentkeznie kellett a sportdiplomáciai diadal érdekében – különleges világcsúcsot állított fel már jóval az előtt, hogy július 27-én elkezdődik az augusztus 12-ig tartó, sorszáma szerint XXX. nyári olimpia. Az tudniillik korábban még egyetlen metropolisznak sem sikerült, hogy három ilyen sportolói csúcstalálkozónak is otthont adjon. […]

Aki forgat tudományos műveket, ismeretterjesztő folyóiratokat, szinte mindent megtudhat a trianoni békeszerződés születéséről és magyarországi következményeiről, a történelemtudomány már „agyonkutatta” a témát. De milyen hatással volt a határon túli magyarokra, hogyan lett az „elcsatolt nemzetrészekből” nemzeti kisebbség, be tudták-e tölteni hídszerepüket, és miért veszítették el lelkesedésüket az őket 92 éven keresztül befolyásolni akaró Budapest iránt? […]

Nálunk, Bátkában két zsidó család volt: Kleinék és Ungárék. Bátkiak voltak ők is, s egyben magyarok is, csak épp a református templomot nem látogatták. Ám a két család ugyanolyan elfogadott és elismert része volt a falu közösségének, mint mások, hiszen élményeik, mindaz, amit egy gömöri magyarnak a 20. század első felében át kellett élnie, azonosak […]

Szívesen engedtem a kisfiamnak, amikor a napokban a városházán az alaptörvény újonnan megnagyobbított asztalához húzott, hogy megnézegessük a Díszkiadás csataképeit. Csak akkor tanúsítottam némi ellenállást, amikor arra kért, hogy a hozzájuk tartozó meséket is olvassam fel: fölényeskedőn tájékoztattam, hogy a múltbéli legendák eme lelkesült martalócai ötletszerűen pottyantak a jövő békés együttélését szabályozó száraz joganyag passzusai […]

A honfoglaló magyaroknak feltehetően volt egy vésett betűkből álló írása, amelyről nagyon keveset tudunk, a késő 15. század óta pedig fennmaradtak rovásírásos emlékek, amelyek a ma ismert rovásábécét használják. Át lehet-e hidalni a két korszak közötti óriási szakadékot? (Láng Benedek, Komment.hu)

Állami finanszírozás híján a tömegesen fognak elmenni a fiatalok külföldre – vélik egyesek. Mások azt hangoztatják: a köznevelési törvény alattvalókká neveli a diákokat. (Forrás: 168 Óra Online)

Gondoltam, mivel már levelezésben állunk – bár egyoldalúan – megkérnélek, légy segítségemre abban, hogy én egy kicsivel korábban megtudjam a tutit, és elmondjam végzős tanítványaimnak, hogyan kalkulálhatnak legügyesebben a felvételi jelentkezéseknél a várható helyzetben. A most végzős középiskolások felvételi kilátásain ez ugyan már nem sokat segít, de így az én tekintélyem nőne. (Világi Mariann, Magyar […]

A modernkori magyar közgondolkodás – régebben is, manapság is – történeti reflexiókkal erősen átszőtt, historizáló. A szerző megállapítja, hogy a nem tudományos („tudomány előtti”, pre-scientific) történeti kultúra formálásában meghatározó szerepet játszott a családi szocializáció, valamint olyan műfajok mint a hazafias-historikus versek, a történelmi regények, népszínművek, ponyvák, és a különböző „nemzeti operák”. (Tortenelemtanitas.hu)  

Tíz éve még furcsálltuk, hogy a mérsékelt jobbközép, ha elődöket keres, nem leli meg a kommunizmus idején kiátkozott polgári demokratákat (mint Rassay Károly, Vázsonyi Vilmos, Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán). Ehelyett megáll a keresésben Bethlen Istvánnál, a választójogi trükközések és választási csalások ravasz nagymesterénél.

A NEFMI Oktatási Államtitkársága a sajtó számára készített egy nyolc oldalas anyagot „Valótlanságok és tények az új köznevelési törvénnyel kapcsolatban” címmel. Az anyag igazi kommunikációs mestermű; a „Nem igaz, hogy….” mondatkezdéssel felsorolja a valótlan állításokat, majd „Az igazság:” rovatban röviden cáfolja is azokat. (Örömmel látom, hogy a katekizmusok olvasása erősen hat a NEFMI sajtómunkásainak stílusára, […]

Több sajtóközlemény is tudatta, hogy az Országos Köznevelési Tanács legutóbbi ülésén leköszöntem a Tanács élén több éven át betöltött elnöki tisztemről. A közlemények alapvető indokaimat is tudatták, miszerint a központi tartalomszabályozáshoz és az ebben megszabott normáktól való eltérést szankcionáló törvényhez nem voltam hajlandó semmilyen formában a nevemet adni. Miért is? (Loránd Ferenc, Népszava)

Képes-e a történettudomány még újat mondani 1848-49-ről, a forradalomról és a szabadságharcról? Rejtenek-e a levéltárak még olyan iratokat, adatokat, információkat, amelyek más, új megvilágításba helyezik, helyezhetik az eseményeket? Az a több száz kiadvány, amely a százötvenedik évfordulóra, majd a következő évtizedben megjelent, azt bizonyítja, hogy a válasz erre a kérdésre egyértelmű: igen. Negyvennyolcas történetünk mai […]