„Amikor jöttünk haza, bennünket Debrecenben Rákosi fogadott… Ez a megtiszteltetés ért bennünket, de ezért másfél napig álltunk Tuzsér környékén, félretolva egy vasúti vágányra. Már akkor nem voltak őrök velünk. Jöttek a falusiak, látták, hogy itt egy éhező társaság, és hoztak ennivalót. Volt olyan – emlékszem rá –, hogy egy jó kiló vagy másfél kilós szalonnát […]

„A Floch-Reyhersberg Alfréd volt itt a földbirtokos. Nagyon rendes volt, szerették is az emberek. Ez a Floch, ez olyan ember volt, hogy év végén, aki a legelevenebb gyerek volt – az mindegy hogy jól tanult vagy sem, de rossz volt, szóval nem lehetett megzabolázni –, az mindig jutalmat kapott tőle. És egész nagy összegeket, mert […]

„Persze, akkor már nagylegény voltam, akkor már elkezdődött a tánciskolázás, az udvarlás. Annak idején tényleg olyan összetartó volt ez a cégnél dolgozó fiatalság, hogy együvé ment szórakozni. Néha-néha elmentünk egy kicsit poharazni is, följártunk az Iparos Körbe, az a Simonffy utcában volt. Ott biliárdoztunk, persze úgy a magunk módján, mert csak biliárdozni akartunk, de nem […]

„Hát akkor voltak a millpengők, meg az ilyen pénzek. Az én mesterem ezért dollárral fizetett általában, és a kereskedők is jobban szerették a dollárt, mert az mégiscsak stabilabb volt. Az olyan félfekete fizetési eszköz volt akkoriban.” (Az interjút készítette: Bábel Balázs; Szentendre, 2010. június–október) Utolsó frissítés: 2021.01.20.

„Az első hely Sárfalva volt, oda helyeztek ideiglenes tanítóként. De amíg nem volt meg a képesítő vizsga, addig minden évben máshova helyezték az embert: Kézdialmásra kerültem. Azért helyeztek oda, mert létrehozták a román állami iskolát, kineveztek egy igazgatót, biztosítottak egy épületet, és senki nem vitte oda a gyerekét, mindenki a katolikus iskolába járatta, ahol apám, […]

„Úgy kerültünk a Csapókertbe, hogy Ilonka meg Málika néni vett nekünk egy lakást ott. Azért vett nagy kertest – 600 tőke szőlő volt benne meg rengeteg sok gyümölcsfa –, mert nagy volt a család. Sokat is ért, nem mondom: lehetett jószágokat tartani, csirkét, ezt, azt. Énszerintem ez külterület volt, nem az a kimondott cívis lakosság […]

„Vártuk, hogy minél korábban vége legyen az iskolának és mehessünk ki az alakulatainkhoz. Közben tört ki a háború. Az alakulatot kivezényelték a frontra, ki kellett velük együtt mennünk. A fronttól én igazság szerint nem voltam megijedve, és különösebb terveim se voltak még ezzel kapcsolatban, mert éppen hogy csak kikerültem az Akadémiáról, amikor odakerültem.” (Az interjút […]

„Itt aztán a polgáriban feltűnő volt, hogy a szegényebb gyerek nem úgy öltözködött, és a tanároknak nem úgy imponált, mert mentek a tanároknak a csomagok, ment az ajándék, éppúgy, mint most. Ezáltal kedvenc volt a gyerek. Mi szegények voltunk. Az egyik gyerek szépen járt, a másik kevésbé. Jó, hogy még talán jobban is tanult a […]

„Én osztályidegennek számítottam és ez nagyon sokáig, tulajdonképpen az egész pályafutásom során tehertétel volt a számomra: nem volt szabad hibáznom, mert akkor abban a pillanatban fölemlegetik, hogy osztályidegen vagyok, és hogy ők annak ellenére fölvettek, hogy a curriculum vitae-ben az volt az első mondatom, hogy a Cisztercita Rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában érettségiztem. Ráadásul az […]

„Na most, ott Szentkirályon voltunk pont Szent Istvánkor, mikor én egy hajnalban arra ébredtem, hogy a Horthy István ül egy tankban, és a tankot fölülről valami fölrobbantja, és akkor így jön le a tank teteje, és a Horthy István meghal. És úgy dél felé, akinek volt rádiója, az hozta a hírt, hogy lezuhant a Horthy […]

„Nehéz visszaemlékezni, mert maga az emlék is fájó, meg hát a történet is, meg nem is tudok úgy gondolkodni, ahogy húsz évvel ezelőtt. Most úgy vagyok vele, hogy nincs az a mesélő, mondókás kedvem, aztán nehezebben beszélek. Különben nagy dumás nő vagyok, szeretek hülyéskedni, elbeszélgetni. De néha, néha a csönd… aztán akkor meg semmi.” (Az […]

„Debrecenben, a Szent Anna és a Piac utca sarkán volt apámnak az üzlete, az Apolló mozi volt szemben. Piac utca 44. Ez lehetett a legszebb műterem Magyarországon; igazán sokfele megfordultam életemben, de ilyet nem láttam sehol. A lépcsőházban kézi faragással volt minden: arany és fekete. Valódi arannyal volt behúzva, és kétméteres üvegablakokkal volt a kirakat.” […]