A
négyszáz évvel ezelőtt eretnekség vádjával bíróság elé állított Galilei
rehabilitációja hamarosan a végéhez érhet: a nagy tudós ugyanis szobrot
kap egykori börtöne mellett, Vatikánváros falain belül. (Forrás:
Múlt-kor)

A tervezett szobor a
Galilei egykori börtönéül szolgáló épület mellett áll majd, ahová őt
1633-ban, ítéletére várva helyezték el. A Pápai Tudományakadémia
vezetője, Nicola Cabibbo fizikus szerint az egyház végre le akarja zárni
az egész ügyet, és a szoborral nem csak Galilei nagyszerű örökségét
szeretnék elismerni, hanem az alkotás a tudomány és hit közti
kapcsolatot is szimbolizálná majd. A magánadományokból készülő szobor
szerinte azért is helyénvaló, ugyanis Galilei volt a modern
tudományosságot képviselő pápai Akadémia egyik
alapítója.

A lépés már előrevetíti
azt az ünnepségsorozatot, amelyet Róma, Pisa, Firenze és Padova a jövő
évben Galilei távcsövének feltalálása 400. évfordulójára emlékezve tart
majd. A Vatikán például 40 nemzetközi kutató bevonásával rendez majd
konferenciát Galileiről, Firenzében pedig – az egykor fő ellenlábasnak
számító jezsuitákkal – lépésről lépésre megvizsgálják az egykori
peranyagot.

A rendezvénysorozat már a
héten elkezdődött: a Firenzei Tudománytörténeti Múzeumban ugyanis
megnyitották a Galilei távcsövét középpontba állító „Az eszköz, amely
megváltoztatta a világot” címet viselő kiállítást. A helyszín nem
véletlen, hiszen ma ott található a tudós szinte összes eredeti
tudományos eszköze.

A tudomány és
hit közti kapcsolat a mai napig igen törékeny: januárban XVI. Benedek
pápának le kellett mondania a római Sapienza Egyetemre tervezett
látogatását, ugyanis a diákok és oktatók azzal vádolták, hogy egyetért
az Inkvizíció egykori, Galilei elleni ítéletével. Az eset kapcsán
felidézték Joseph Ratzingernek 1990-ben, még bíborosként tartott
beszédét, amelyben jogosnak találta a tudós elleni
ítéletet.

A zenész apától származó
Galilei előbb a Vallombrosa kolostorban tanult, majd 1581-től Pisában
orvostudományt hallgatott. Tanult matematikát és fizikát, s Arkhimédész
munkáit tanulmányozta. Hidrosztatikai mérlege Itália-szerte híressé
tette. Már fiatalon a heliocentrikus (Nap-központú) világképben hitt, de
meggyőződéséről eleinte hallgatott. 1609-ben megirigyelte egy holland
tudós távcsövét, s maga is épített egyet, a háromszoros nagyítást
viszont harminckétszeresre növelte.

Teleszkópja segítségével megfigyelte, hogy a Tejutat
csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Hold hegyeit, a napfoltokat, a
Jupiter négy holdját és a Vénusz fázisait. A napközéppontú világkép
mellett utóbbi kettő volt fontos érv: a Jupiter holdjainak mozgásából
világosan kiderült, hogy ennek középpontjában nem a Föld áll, a Vénusz
fázisait pedig csak úgy lehetett értelmezni, ha a bolygó a Nap körül
kering.

Az elméleteit Rómában
szerette volna bemutatni, ám a Vatikán mindezt Kopernikusz nyomán
eretnekségnek nyilvánította. 1632-ben megjelent könyve, a Párbeszédek
miatt eretnekségért bíróság elé állították és tételei
visszavonásárakényszerítették (egyesek szerint erre azért került sor,
mert félt a pokoltól). Firenzéhez közel, háziőrizetben élte utolsó
éveit. Először 1741-ben rehabilitálták, amikor XIV. Benedek pápa
engedélyezte összes művének megjelentetését. Teljes rehabilitálására
1992-ben került sor, amikor II. János Pál pápa sajnálatát fejezte ki
Galilei ítélete miatt.