A mágus
fivérének unokája a múlt héten jelentette be, hogy exhumáltatni akarja
Houdinit, hogy kiderüljön, mi volt az 52 éves korában elhunyt
illuzionista halálának valódi oka.
(Forrás: Múlt-kor)

Minden idők talán legnagyobb bűvésze, Harry
Houdini 1874. március 24-én született Budapesten, Weisz Erik néven, egy
rabbi fiaként. Erik Weisz egészen fiatalon, cirkuszi
trapézmutatványokkal kezdte artista-pályafutását, majd 1882-es New
Yorkba költözésük után show-műsorokban lépett fel – mérsékelt sikerrel.
Művésznevét Jean-Eugène Robert Houdin francia mágustól
kölcsönözte, akitől a legtöbb bűvésztrükköt látta.

Houdini – az artistáskodást megelégelve – bűvésznek
állt, s ebben a műfajban fényes világkarriert futott be. Szenzációs,
látványos mutatványaival mindenhol meghódította a közönséget.
Leghíresebbek szabaduló-mutatványai voltak, sikerült sértetlenül
kimenekülnie többek között börtöncellából, folyómederből, szűk ládából,
szekrényből, de még jégtömbből is. Fantasztikus szabadulásainak titkát
sohasem fejtették meg.

Pályafutásának vége felé erőteljes kampányt folytatott a
„hiszékenység vámszedői”: a sarlatánok, gondolatolvasók, szellemidézők
és általában a „természetfeletti” trükkökkel operáló szélhámosok ellen. E
témában két könyvet is írt. 1926-ban bekövetkezett halálát az okozta,
hogy virtuskodásból hagyta magát keményen gyomorszájon
vágni.

George Hardeen, Houdini
testvérének unokája pénteken New Yorkban tartott sajtóértekezletén
közölte: 81 évvel a mutatványos halála után most végérvényesen tisztázni
akarja, hogy egy okkultista szekta mérgezte-e meg, vagy sem, bosszúból
amiatt, hogy Houdini rendszeresen leleplezte kétes praktikáikat. A
szakértői csoport tagja többek közt az a Michael Baden, aki tagja volt a
John F. Kennedy és a Martin Luther King halálát vizsgáló
bizottságoknak, valamint az a James Starrs, aki Jesse James és a
„bostoni fojtogató”, Albert DeSalvo exhumált tetemét
vizsgálta.

A hivatalos verzió
szerint az 52 éves mutatványos hashártyagyulladásban hunyt el, amely
azért alakult ki, mert a hasát ért ütés következtében perforálódott a
vakbele. Ám boncolásra nem került sor. Nem kevés találgatásra adott okot
már annak idején is, hogy amikor a halotti bizonyítványt kiállították
1926. november 20-án, Houdini testét – amelyet vonaton szállítottak át
Detroitból New Yorkba – már eltemették Queensben, tehát a gyilkosság
bármiféle esetleges bizonyítéka is hamar a föld alá kerül. Néhány nap
múlva egy újság címlapján ez állt: „Vajon meggyilkolták
Houdinit?”

A Houdini titkos élete
című, 2006-ban megjelent életrajzi könyvben a két szerző, William Kalush
és Larry Sloman újból felébresztették a gyanút. Ők is azt írták, hogy
leginkább a Spiritualisták nevű okkultista szervezetnek állhatott
érdekében eltenni láb alól a műsoraiban őket folyton kipellengérező
Houidinit. E szervezet egyik tagja Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock
Holmes-történetek világhírű írója volt. A szerzőpáros idézi azt az
1924-es levelet, amelyben Doyle arról ír, hogy Houdini „pontosan azt
fogja kapni, ami neki jár”, s hogy úgy véli, „hamarosan mindenért
megfizet”. És két évvel később a tökéletes egészségi állapotnak örvendő
Houdini már halott.

A szerzőpáros
szerint a Spiritualisták az efféle esetekben többnyire a mérgezés
módszeréhez folyamodtak, valószínűleg arzént használtak, ám az arzén
évtizedekkel később is kimutatható. A szerzőpáros szerint továbbá sem
zárható ki, hogy Houdinit egy kísérleti szérum ölte meg, amelyet egyik
orvosa fecskendezett a szervezetébe egy detroiti kórházban. Noha Houdini
komolyan vette a Spiritualisták halálos fenyegetéseit, testőrök nélkül
utazott, legfeljebb Bess, a felesége kísérte.

Az exhumálást meglepő módon támogatja Anna Thurlow is,
az okkultista szekta egyik médiumának, Margerynek a dédunokája.
Állítólag egy 1924-es szeánsz alkalmával Margery, aki férjével együtt
gyűlölte Houdinit, egy Walter nevű szellemet küldött hozzá, s ez halálos
átkot szórt a mutatványosra. Anna Thurlow szerint az efféle
képzelgésekben élő emberekkel óvatosnak kell lenni, és ha bármilyen
bizonyíték szólna amellett, hogy Houdinit megmérgezték, akkor a végére
kell járni az ügynek.