Várhatóan
február végéig látható a Nemzeti Múzeum kiállításán az a rejtélyes
aranygyűrű, amely idén januárban került a közgyűjtemény
birtokába.
(Forrás: National Geographic)

Az ékszer Könyves Kálmáné lehetett, de esetleges arámi
vagy gót vonatkozásait is vizsgálják. Az 1800-as évek végén az
Esterházy-család szarvkői uradalmában (a Sopron melletti település, ma
Ausztriához tartozik) egy különös lelet látott napvilágot: egy
aranygyűrű, mely az uradalom intézőjéhez, Ernst Sedlmayrhez került. A
gyűrű az 1900-as évek elején már megfordult a Magyar Nemzeti Múzeumban,
amelyet azóta többször is ismertettek, miközben hitbizományként a család
legidősebb férfitagja birtokában maradt, többnyire kívül a mai
Magyarország területén – minderről a Nemzeti Múzeum tájékoztatta a
National Geographic Online-t.

A gyűrű birtokosai valamennyien jeles személyiségek voltak,
köztük a müncheni, majd salzburgi művészettörténeti tanszék vezetője,
Hans Sedlmayr vagy a híres növénynemesítő, Kurt Sedlmayr akadémikus. Ez
utóbbi gyermekei, a magyar műemlékvédelmet építészi munkásságával több
évtizeden keresztül meghatározó János és testvére, a szintén
növénynemesítő Tamás. Ők ketten adományozták e gyűrűt a Magyar Nemzeti
Múzeumnak, mely 2005 elején került az intézmény tulajdonába. A lelet
különlegessége arra indította a múzeumot, hogy a lehető legrövidebb időn
belül a nagyközönségnek is bemutassa a tárgyat.

Az aranygyűrű egyike a középkori Magyarország
legrejtélyesebb emlékeinek. Részben lekopott, de a XX. század elején még
teljesen ép latin felirata alapján Könyves Kálmán királyunk (1095-1116)
pecsétgyűrűjéről van szó: ANULUS COLOMANNI REGIS („Kálmán király
gyűrűje”). A gyűrű személyes jellegét hangsúlyozza a karika belsejében
található GUT GUT GUTANI TABAL felirat, melynek apotropaikus, védő
jelleget tulajdonítottak villámcsapás, valamint különféle betegségek
ellen, bár a szöveg egyértelmű feloldása mindmáig nem ismert,
értelmezését az arámi illetve a gót nyelv alapján kísérelik meg a mai
kutatók.

Ilyen, általában aranyból
készült, ún. Thebal-gyűrűk a XI-XII. századi Nyugat-Európában az
arisztokrácia körében közkedveltek voltak, csaknem 30 példányt ismerünk
belőlük. Nálunk az egyszerűbb kivitelű mágikus gyűrűk első nagy
virágkora szintén a XI-XII. század fordulója volt. A gyűrű – melynek se
kezdete, se befejezése – a végtelen szimbóluma, de egyben azt a zárt
teret is jelképezi, melyen belül a viselője védelmet élvez, és ahová az
ártó hatalmak nem hatolhatnak be. Noha felmerültek kételyek a
Kálmán-gyűrű hitelességével kapcsolatban, egyedi megformálása,
sajátosságai alapján, mégis több érv támasztja alá azt, hogy egyik
jelentős királyunk személyes tárgya került a Nemzeti
Múzeumba.

A Magyar Nemzeti Múzeum
kiállításával az adományozó család a gyűrűt egykor birtokló jeles
tagjainak is emléket szeretne állítani, bemutatva néhány személyes
tárgyukat: vázlatfüzetüket, könyveiket, okleveleiket. A gyűrű néhány
magyarországi királyi, királynői gyűrű társaságában jelenik meg. Így
emlékezhetnek meg a korai magyar történelem egyik kevésbé becsült, mégis
kiemelkedő alakjáról, Könyves Kálmán királyról, aki épp 900 éve,
1105-ben érte el azt, hogy Dalmácia főbb városai is elismerjék
királyuknak. E városoknak nagyfokú autonómiát is biztosított, s így
mintegy 800 évig egybeforrva Horvátországgal és Dalmáciával,
Magyarország kijárattal rendelkezett a Földközi-tengerre.