Négyszeres
olimpiai aranyérmes kardvívó, de magyar bajnokságot soha nem nyert.
Fuchs Jenő egyik rendszernek sem volt a kedvence. A második
világháborúban önként jelentkezett a frontra, de munkaszolgálatosnak
hívták be. Német vaskeresztet kapott, a háború után emiatt börtönözték
be. (Forrás: zóna)

Ferenc Józsefnek
is szerepe volt abban, hogy Fuchs Jenő lehetett a magyar kardvívás első
egyéni olimpiai bajnoka. A császári parancs ugyanis eltiltotta a magyar
katonatiszteket az 1904-es szerepléstől, illetve csak a közös
magyar–osztrák csapatban indulhattak volna. Ezt viszont nem vállalták,
aki meg pótolhatta volna őket, az nem tudta összeszedni a pénzt a St.
Louis-i útra, így az esélyes magyarok nélkül folytak le a küzdelmek.
Négy évvel később Londonban viszont már felvonult a magyar válogatott,
de még mindig a katonatisztek nélkül.

Az angol
rendezők nem sok gondot fordítottak a kardversenyre, a teremsportból
szabadtérit csináltak. Az esőtől csak egy ponyva védte a vívókat, a
küzdőtér minden oldalról nyitott volt. A szél befújta a vizet, de már
addig is bőrig áztak a részvevők, amíg kiértek a távoli öltözőből. A
pástot kavicsos kerti út helyettesítette, az is felázott, úgyhogy sáros,
vizes, fázó vívók küzdöttek egymással. A nyolcas döntőben öt magyar
vívott, és ketten szereztek hat-hat győzelmet: Zulavszky Béla, valamint
meglepetésre Fuchs Jenő, akit itthon sem tartottak számon a legjobbak
között, úgy jutott ki az olimpiára, hogy harmadik lett az egyik
válogatóversenyen.

Ők mérkőztek meg az első helyért
egy olyan csörtében, amely inkább szerencsejátékra hasonlított, mert
egyetlen tusra vívtak. Fuchs vágott, a pengéje eltört, miközben elérte
ellenfelének vállát. A zsűri sokáig tanácskozott, végül az elnök megadta
a tust, Fuchs Jenő lett az olimpiai bajnok. Nyert a csapattal is, három
győzelmet arattak, ennyi kellett az első helyhez. A bajnok kapott egy
rendkívüli elismerést is: a sportbarát VII. Edward, aki fiatalabb
korában maga is vívott, meghívta egy udvari estélyére, hogy mutassa be
kardművészetét.

A csapat lelke és fő ereje
A
következő négy évben Fuchs nem indult versenyeken, aztán egyszer csak
feltűnt az 1912-es stockholmi olimpia előtti edzéseken. Olyan jó formát
mutatott, hogy benevezték az egyéni és a csapatversenyekre is. Ezúttal
már azok a katonatisztek is indulhattak, akik hivatásszerűen oktattak
vívást. Az osztrák csapatot csupa ilyen vívó alkotta, a magyarok mégis
megverték őket, méghozzá kétszer is: a selejtezőben 10:6-ra, a döntőben
11:5-re. Fuchs végig jól vívott, a tizenhat csörtéjéből csak egyet
vesztett el. A Nemzeti Sport tudósítása szerint „egyetlen jelentéktelen
asszót lazsírozott el a német Schwarzcal szemben, mikor már úgyis
győztünk. Minden várakozásunkat messze felülmúló erővel vívott. Ő volt a
csapat gerince, lelke és fő ereje.”

Az egyéniben
72-en indultak, köztük tizenkét magyar, és megint heten jutottak el a
nyolcas döntőig. Az egyetlen külföldivel, az olasz Nadival a verseny
vége felé vívott Fuchs, 3:2-re nyert, így egy vereséggel (Schenker
Zoltántól kapott ki) lett bajnok, a második és harmadik helyezett,
Békessy és Mészáros két-két csörtét vesztett.

Négy bajnoki címével Fuchs Jenő az olimpiák egyik
legeredményesebb magyar résztvevője. Nála több aranyat a három vívón –
Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál – kívül csak az úszó
Egerszegi Krisztina és a tornász Keleti Ágnes
szerzett.

Fuchs
Jenő életének furcsa folytatását olvassa el a Zóna.hu-n
»