A Történele mtanárok Egylete szervezésében 16 diák és 4 pedagógus vehetett részt azon a háromnapos utazáson, amelyen Radnóti Miklóshoz köthető településeket, emlékhelyeket jártunk be. Fogalmam sem volt, hogy miért kell a Parlament előtti Alkotmány utcából indulni, de aztán kiderült. Két lépésre innen, a Szemere utcai általános iskolában kezdte tanulmányait a költő 1915-ben.
Az iskolától a kicsit távolabbi Pozsonyi út 1-hez mentünk. Ebben a háztömbben van Radnótiék egyszobás lakása, melyben még nem is olyan régen élt az özvegy, Fifi, azaz Gyarmati Fanni. A magánélet piciny fészke, a költő műhelye volt, utolsó és végzetes munkaszolgálatára is innen indult 1944 nyarán.
Emléktábla a Pozsonyi út 1. szám alatti házon
Akkor még nem volt koedukáció: a fiúbejárat a Szemere utcai iskolában
A rövid budapesti bevezetés után indultunk a hosszú útra. Első megállónk a Partiumban, Nagyváradon. A kéttornyú barokk templom a renoválás alatt álló püspöki székesegyház. Nagy valószínűséggel a költő sohasem lépte át küszöbét, nem foglalkoztatták vallási dogmák, a hitélet külsőségei, mégis, 33 éves korában történt megkeresztelkedése előtt spirituális értelemben katolikusnak vallotta magát. Ebben nem kevés érdem jutott szegedi esztétika professzorának, Sík Sándornak.
Rövid séta következik a belvárosban, megtekintjük Nagyvárad szecessziós ékességét a Fekete Sas palotát, aztán a közelben álló hatalmas zsinagógához megyünk. Felújítják, nem tudjuk, milyen funkciója lesz, egy idős zsidó bácsi alkalmi idegenvezetéséből kiderül, hogy ma 700 fő – vagy család? – a zsidók száma Váradon, tehát kicsit túlméretezett volna a hatalmas épület. A felújítást, nem mellékesen, Debrecen városa támogatja.
Radnóti mostohaanyja és féltestvére, Erdélyi Ágnes lakott Nagyváradon. Ágnes és Miklós között szeretetteljes viszony alakult ki az öt év korkülönbség ellenére. Ágnes újságírással foglalkozott, de vannak szépirodalmi próbálkozásai is, bátyjánál közelebb állt a baloldali mozgalmakhoz. 30 évesen deportálták, nem jött vissza. Radnóti második munkaszolgálatát (1942 nyara) töltötte a Nagyvárad környéki Margittán, ekkor találkozott rokonaival.
Nagy futás vár még ránk, későn érünk a Nagyváradtól 170 km-re fekvő Temesvárra. Finom vacsora után vetélkedő, majd pihenő a Hotel Lidóban. Az alábbi kép már a másnapi indulást mutatja. Jobbra álló gépkocsivezetőnk mellett Miklósi László és Kopcsik István, túránk vezetői. A TTE elnöke és alelnöke a Nemzeti Emlékezet program keretében számos nagy sikerű kirándulást szervezett (Don-kanyar, Rákóczi lovastúra, Nándorfehérvár stb.).
A buszon feladatokat kaptunk, a négy pedagógus irányításával csapatokat alkottunk, megkezdődött a feladatgyártás és -megoldás. A játékos vetélkedő alatt valóságos mobil tanterem lett a járműből.
Kollégák konzultációja: Erika, Angéla és Cecília
Vetélkedőt megnyerő csapatom, az Avala. Krisztián, Zsófi, Anna és Eszter. (Nevünk Radnóti bori noteszének előlapján található szerb szó, tulajdonképpen egy hegy neve Belgrádnál)
Borba érkezünk…
A második napon a költő harmadik munkaszolgálatának színhelyét, a délkelet-szerbiai Bort látogatjuk meg. Az út hossza nem kevesebb, mint előző nap, és kicsit mintha mi is bonyolítanánk, úgyhogy naplemente előtt érünk a Szerb-érchegységben fekvő, valamikor rézbányászatáról híres városkába. A benzinkútnál körülnézünk: egyikünk sem kívánkozna házat venni. Sietünk, mert rohamosan sötétedik. A költő szobrát 2004-ben állították a bori egészségház parkolójában, Varga Imre alkotása, fémtolvajok miatt újra kellett önteni. A sovány, megtört, belső világát a vész közepette is őrző költő. Koromsötét van már, de még lemegyünk néhány kilométert egy völgybe, aminek mentén feküdtek a hírhedt, német városokról elnevezett táborok, Berlin, Innsbruck, Bregenz, München stb., no és a Lager Heidenau, ahol Radnóti raboskodott.
A bevásárlóközpont mögött felsejlenek a rézbányák külszíni fejtésének falai
Miklósi tanár úr kedves tanítványával, Zsófival. „Kockulnak” éppen…
Borból föl Belgrádig, kiváló panzióban szállunk meg. A harmadik napon Abdáig kell eljutnunk, ami nem egyszerű, mert kicsit fárad a csapat. Este, már sötétben érkezünk a költő életének végpontjához. Emlékmű nincs, hiszen megrongálták, Melocco mester javítja. Ennek ellenére katartikus kis megemlékezést tartunk. Fölolvasom az utolsó Razglednicát. Körbeállva megfogjuk egymás kezét, az egylet elnöke spontán kezdi mondani a hazaszeretet egyik legszebb magyar versét. Vele mondjuk, ki mennyire tudja. Pest felé robogva – éjfél is elmúlt már! – Laci mindenkit végigkérdez, mi volt a legjobb a túrán. Amikor elmondtad a verset – mondom – szégyellem, hogy nem mindig tudtalak követni…
Radnóti állhatatos, konok hazaszeretetéről szólt a három nap.