Az a drámai a mai Magyarországon, hogy bármilyen szakmai kérdésben megszólal az ember, azonnal pártpolitikai mezőbe kerül, mondja Miklósi László, az egyik legfontosabb magyarországi oktatási szakmai szervezet, a Történelemtanárok Egylete elnöke. A TTE most a nyilvánosság segítségét kéri, hogy tovább működhessen.
A rendszerváltás sűrűjében, 1989-ben alapították a Történelemtanárok Egyletét. Gondolom, azokban a hetekben-hónapokban eufórikus érzés lehetett, hogy szabadon lehet beszélni a történelemről. Meddig tartott ez az eufória, és mi maradt belőle mára?
Alapélményem a rendszerváltás, a változások megélése, az eufórikus érzés. A Történelemtanárok Egyletének az alapítása a rendszerváltás része volt, jegyzik a rendszerváltás eseményei között. Nyilván különbözhet az egyes visszaemlékezőkben, kiben meddig tartott az eufória, és hogyan porladt szét. Hamar vége lett 1990 után. Kiéleződött az ellentét az SZDSZ és az MDF között, persze ennek megvoltak az előzményei a magyar történelemben.
A rendszerváltás pillanataiban mégsem gondoltuk hogy ez lesz a folytatás. Tele voltunk naivitással. Az én generációm úgy tartotta, fogunk tudni mit kezdeni az ölünkbe hullott szabadsággal. Ez nagy történelmi tévedésünk volt. Hibáztunk. Nekünk, történelemtanároknak is megvan a felelősségünk abban, hogy nem ismertük föl, meg kell tanítani a diákjainkat a demokratikus működésre és viselkedésre, ez nem jön magától. A közeljövőnk szempontjából is fontos, hogy ezt a tanulságot hasznosítani tudjuk.
Támogatná a Történelemtanárok Egyletét, hogy tovább működhessenek? Megteheti ezen a linken.
Az a politikai megosztottság, amely már azokban a korai időkben megjelent és azóta jelen van a magyar közéletben, a szakmai fejlődés lehetőségeit is ennyire meghatározta?
A szakmában fáziskéséssel történt meg a szakadás. Bizonyos alapkérdésekben ugyanis szakmai konszenzus volt. Ennek az egyik oka, hogy az 1988-ban megalakult a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), tömörített szinte mindenkit, aki Magyarországon az oktatásban változtatást akart. Később a legkülönbözőbb pártokba kerültek innen oktatáspolitikusok, vezető politikusok. A PDSZ egyik vezetője volt Horn Gábor, későbbi SZDSZ-es kulcsember és miniszter, vagy éppen Pokorni Zoltán, aki egy időben még a Fidesz elnöke is volt. A PDSZ-ben dolgoztuk ki azt a szakmai programot, ami a 90-es évek elején működött.
Egyes alapvető kérdésekben sokáig megvolt az egyetértés: a gyerekek mindenek fölött álló érdeke, a pedagógusok autonómiájának fontossága és így tovább. Egy emlékezetesen nagy fordulat akkor történt, amikor a Fidesz felvette azt a pozíciót, amit most is betölt a jobboldalon. Pokorni Zoltán például egy-két héten belül az ellenkezőjét mondta a Nemzeti Alaptantervről, mint korábban. Nem azt mondom, hogy erről a Fidesz vagy egy-két ember tehet. Hanem azt, hogy az a társadalmi megosztottság, amelynek a magyar történelemben bőségesen megvan a hagyománya, az oktatáspolitikában csak néhány évvel később vált valósággá.
Még 1995-ben is, amikor a Nemzeti Alaptantervet megalkottuk, mai szemmel nézve különleges, hogy szakmai konszenzust hoztunk létre különböző értékrendű szakmai szervezetek között. A TTE irodájában 1994 és 1998 között működtettem egy szakmai együttműködést, amelyben markánsan jobboldali, liberális és baloldali szervezetek is részt vettek. Minimum 1998-ig gyakoroltuk a demokratikus együttműködést, amiről azt gondoltuk, ez a világ legtermészetesebb dolga és hogy ez mindig így lesz.
De nem így lett. Ma ezt már, gondolom, nem nagyon lehetne elképzelni.
Nem így lett. Egyre inkább elporladt az együttműködés, óriási változás történt. 2010 után, mint mindenben, ebben is történelmi fordulat jött. Megszüntették az érdekegyeztetést. Ahogy ez köztudott, Magyarországon ekkor új korszak kezdődött.
Ez azt jelentette, hogy a TTE is a peremre szorult?
Abszolút. 2010-ig szinte minden bizottságban benne voltunk. Az első Fidesz-kormány idején is, amikor Pokorni Zoltán volt a miniszter. Ő többnyire azt tette, ami a dolga volt. Amikor például kiderült, hogy az egyik tankönyv a miniszternek is kínos volt, intézkedett…