„Legyetek, – Isten neki – németek, de olyan németek, mint kultúrát szeretettel továbbterjesztő elődeitek voltak, olyan németek, mint labancverő kuruc őseitek voltak, olyan németek, mint 48-as honvéddédapátok, olyan németek, mint a Bach-korszakban magyar ruhát öltő nagyapáitok és olyan németek, mint a Thököly-hamvakat diadallal Késmárkra hozó apáitok voltak.” – írta 1927-ben a K-y-r-r betűk mögé rejtőző Kőszeghy-Winkler Elemér (1882–1954) festőművész, aki aktív szerepet vállalt az akkor Csehszlovákia részévé vált Lőcse magyar és német nyelvű közéletében.

Amellett, hogy az impériumváltást követően is részt vett a Szepesmegyei Történelmi Társulat (Zipser Historische Gesellschaft) munkájában, a Szlovenszkói Magyar Kultúregylet helyi fiókjának egyik kezdeményezője volt, s az 1930-as évek folyamán a Szepesi Híradó, a régió egyetlen magyar nyelvű sajtótermékének főszerkesztői teendőit is ellátta. Kőszeghy e cikkében azon német ajkú fiatalokhoz szólt, akik Szepes területén születtek, s nem elég, hogy Prága és Brünn egyetemein végezték felsőfokú tanulmányaikat, de ún. „burschenschaftokat”, vagyis olyan német diákegyleteket is alapítottak, amelyek jellemzően a német nemzeti eszmeiség terjesztésében is közreműködtek. Hogy Kőszeghy romantikus intő szavai miért nem hatották meg „a szepesi magyar jövő reménységeit”, számos tényező közrejátszott. Ez az írás többek között e példán keresztül kívánja érzékeltetni a felvidéki/szlovákiai tájegységek egykori, két világháború között élt német ajkú lakóinak magatartásait.

A szlovák és a magyar történetírás bár a közös hazában való együttélés hangsúlyozása révén fokozatosan kitolatott a nemzeti kizárólagosságok zsákutcájából, úgy vélem, hogy a szlovákiai németek, illetve a Szepesség történetét illetően továbbra is hiányosságokkal, egymás mellett való elbeszélésekkel találhatjuk szembe magunkat. Az ún. „cipszerek” sokak fejében úgy élnek, mint a németül beszélő, de magyarul érző városi polgárok, akiket elsősorban Mikszáth „fekete városával” hoznak összefüggésbe. Nincs ez másképpen a Facebook magyar buborékjaiban sem. Bár hozzá kell tenni, hogy a „Szepes megye iránt érdeklődők köre” című csoport tartalmait annak ellenére, hogy szlovák érdeklődők is követik, számos magyarországi illető úgy érzi, hogy saját frusztrációját azzal képes levezetni, hogy kikéri magának Lőcse szlovák nyelvű változatának (Levoča) használatát, mivel az is sérti önérzetében, hiszen „egy ezeréves magyar városról” van szó. Nota bene: gyakran az illetőnek semmilyen kötődése sincs se Lőcséhez, se Iglóhoz, se Késmárkhoz, se a Szepességhez. A revíziós gondolat által fűtött mítoszok ma is velünk élnek, s e cikknek részben az is a célja, hogy a szepesi példán keresztül mutassa be, mi, hogyan és miért játszódott le úgy, ahogyan a Csehszlovákiához került, s korábban …

Folytatás

Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.