Jókai ambivalens viszonya a „tót népséghez”: egyik legellenszenvesebb alakját Štúrról mintázta, más szlovákokról szuperlatívuszokban beszélt.

Ahogy arra Merva Attila több tanulmányában is rámutatott, Jókai Mór szlováksághoz fűződő viszonyát mindig egyfajta kettősség jellemezte. Általánosságban kijelenthető, hogy az erőszakos magyarosítást elvetette, és azokról a szlovákokról, akik a szabadságharcban Kossuthék oldalára álltak, és akár fegyverrel is harcoltak a „magyar szabadságért”, szuperlatívuszokban beszélt. A másik oldalon viszont a szlovák nemzeti mozgalom vezéralakjait, főleg Ľudovít Štúrt és Jozef Miloslav Hurbant, akik Bécs oldalára állva ragadtak fegyvert a honvédek ellen, hazaárulóknak, Magyarország ellenségeinek tartotta, ahogy a követőiket is.

Jókai mintaszlovákja

Hogy utóbbiaknak sosem bocsátott meg, arra jó példa a szabadságharc után évtizedekkel megjelent Akik kétszer halnak meg című regény. Az 1848/49-ben játszódó epizódok fő antagonistája a Jozef Miloslav Hurbanról mintázott Zsiborák, a császáriak oldalán harcoló szlovák szabadcsapatok vezetője. Vele szemben áll Illavay Ferenc, akinek az előképe…

Folytatás

Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.