Nagy megtiszteltetés
számomra, hogy az EUROCLIO nevében köszönthetem Önöket, a magyar Történelemtanárok
Egyletének 30. évfordulóján.
A Konferencia témája:
Emlékezés az 1989-es
eseményekre, és ennek kapcsán egy kicsit magam is elgondolkodtam a nyolcvanas
évek Magyarországához fűződő személyes tapasztalataimról.
Szerencsém volt többször is Magyarországra utazni: a gimnáziumi diákjaimmal, Tóth Tibor inspiráló idegenvezetésével, aki 1956-os menekültként, a Hágában lévő középiskolánkban dolgozott; a Holland Történelem- és Állampolgári Ismereteket Oktató Tanárok Szövetségének elnökeként egy holland-magyar kulturális csereprogram keretében, amit a fiatal Lánczi András szervezett és végül családommal, magánemberként.
Ezen látogatások során, számtalan őszinte beszélgetésen vettem részt, de magam sem láttam előre azokat a radikális változásokat, melyek az évtized végén bekövetkeztek. Emlékszem az örömömre, amikor hallottam, hogy a határ szögesdrótkerítésében lekapcsolták az elektromos áramot; hallottam a Sopron melletti Páneurópai piknikről 1989 augusztusában, és hallgattam a kormány nyilatkozatát október 23-án, amikor bejelentették, hogy véget ért a 40 éves kommunista uralom. Mérhetetlen örömmel töltött el a hír, hogy a vasfüggöny lebontásával véget ért Európa megosztottsága. És ezek az események megváltoztatták az életemet.
A közép- és kelet
európai demokratikus változások közvetlenül is hatással voltak a röviddel a
második világháború után alapított kormányközi szervezet, az Európa Tanács
működésére.
A Tanács a kezdetektől meg volt győződve arról, hogy a történelem és a történelemoktatás kulcsfontosságú a háború utáni új Európa felépítéséhez. Ha ez az új Európa nem tud megbékélni a múltjával, akkor Európa soha nem tanul majd meg békében élni.
Ezért az Európa Tanács számos eseményt szervezett a történelemről / történelem oktatásáról köztisztviselők, egyetemi tanárok részvételével, de ritkán az osztályteremben dolgozó szakemberek bevonásával. Ezeknek a nagyra értékelt találkozásoknak csekély hatása volt az osztálytermekben folyó oktatásra.
Az Európában megváltozott körülmények lehetővé tették az Európa Tanács számára, hogy 1991 decemberében, a belgiumi Bruges-ben összehívja a történelem és az iskolai történelemoktatás szakmai képviselőit egész Európából. A „Történelem tanítása az új Európában” címmel ez az emlékezetes találkozó vált a történelem tanulásával és tanításával kapcsolatos intenzív nemzetközi együttműködés kiindulópontjává. Többek között Maitland Stobart, az Európa Tanács oktatási, sport- és kulturális ügyekért felelős helyettes vezetője volt az egyike azon inspiráló vezetőknek, akik létrehozták a történelemoktatók európai szövetségét. Már régóta tervezte egy olyan szövetség megalapítását, amely a Tanács munkáján belül hatást tudna gyakorolni a helyi történelemoktatására. Ez az esemény óriási változást hozott az én életemben is.
Bár a Bruge-ben tartott tanácskozás több mint 100 résztvevője között alig volt történelemtanár, a jelenlévők mégis úgy érezték, felelősséggel tartoznak az új Európában a történelemtanításért. Felismerték annak szükségességét, hogy meg kell találniuk a kapcsolatot az osztálytermekben oktató tanárokkal. Az ülésen Hollandiát képviseltem, mint a Holland Történelemtanárok Szövetségének elnöke. Miután a tanácskozásról hazatértem, elhatároztam, hogy létre kell hozni az Európai Történelemtanárok Szövetségét.
Egy Internet nélküli világban felbecsülhetetlen volt Maitland Stobart, Helene Bude-Janssens, a Holland Szövetség alelnöke és a Bruge-ben jelenlévő kollégák támogatása.
Együtt, a nélkülözhetetlen faxkészülék segítségével, egy éven belül létrehoztuk Strasbourgban az EUROCLIO-t, a Történelemtanárok Európai Szövetségét. A 17 alapító szervezet között ott volt a TTE, a magyar Történelemtanárok Egylete is, amely akkor az egyetlen szervezet volt, amely az egykori szovjet blokk országai közül érkezett.
Kezdetben nemcsak a magyarországi, hanem az ország határain túl élő magyarokat is képviselték. A 90-es évek intenzív időszakában a TTE nemcsak kapcsolatban állt az EUROCLIO-val, hanem kiemelkedő személyekkel képviseltette magát tevékenységében is, Glavinicsné Jáhner Eszter, Vass Vilmos és Beró László kemény munkájának köszönhetően.
Fontos az állampolgárok képviselete, így fontos a régióban dolgozó civil szervezetek munkája is. A TTE, Miklósi László vezetésével 30 éve felelősséggel látja el ezt a fontos feladatot, képviselve a szakmaiságot és szakmai szabadságot az oktatásban, nemcsak a szűkebb szakma, hanem a nyilvánosság számára is, hogy jobban megértsék ezeket az értékeket.
Az EUROCLIO 1992-es strasbourgi találkozóján világossá vált, hogy a tagszervezetek jogosan érzik úgy, munkájukat politikai célokra használják fel. A közép- és kelet európai országokból, valamint Spanyolországból és Portugáliából, mint az akkoriban kialakult demokráciákból érkezett kollégáknak hasonló tapasztalataik voltak közelmúltbeli történelmükkel kapcsolatban. A régebbi demokráciák szövetségei pontosan felismerték a történelem oktatására nehezedő politikai befolyást. Abban az időben Anglia volt a példa, ahol a konzervatív kormány szigorú nemzeti tanterv kidolgozására törekedett.
Azóta számos esetben
tapasztaltunk hasonlót, köztük Dániában, Olaszországban és Hollandiában, ahol a
politika befolyással volt a tanterv változására.
A politika és a
történelem oktatása egyértelműen összevonódott akkor és ma is.
1992-ben az EUROCLIO által kitűzött fő cél az volt, hogy erősítse a történelemoktatás helyzetét az európai iskolák tantervében;
hogy erősítse a tanárok szellemi szabadságát;
hogy hangsúlyozza Európa szerepét a történelem oktatásban anélkül, hogy annak globális, nemzeti és regionális szempontját elhanyagolná;
és végül: hogy hozzájáruljon Európában a történelem oktatással kapcsolatos információk terjesztéséhez, nemzeti és nemzetközi kiadványok és egyéb vonatkozó anyagok útján.
1997-ben a TTE tovább folytatta aktív európai elkötelezettségét, így a megújult demokratikus országok közül Magyarország volt az első, amely EUROCLIO éves Oktatási Konferenciát szervezett.
A konferencia előadásai „Felkészülés a 21. századra, a történelem tantervek kialakításának alapelvei. Kronológiai vagy tematika? Lélegzet vagy mélység? Készségek vagy tudás? A liberalizmus és a forradalmak a 19. században,1848 mint esettanulmány” 31 országból 102 résztvevőt hoztak Budapestre. Az eseményt Göncz Árpád Magyarország akkori Köztársasági Elnöke nyitotta meg kiemelkedő beszédével.
A konferencia résztvevői megállapodtak számos javaslatban, amelyek alapvetően erősítették meg az EUROCLIO elköteleződését az innovatív és felelősségteljes történelemoktatás irányába. A konferencián hozott határozat kiemelte, hogy a 1989-es változások Európában témát be kell építeni az európai történelemoktatás tantervébe. Az EUROCLIO 8. számú hírlevelét a konferenciának szentelte.
Később, még ugyanebben az évben a Történelemtanárok Egylete ismét aktív volt, a Koerber Alapítvány és az EUROCLIO támogatásával szervezett „Az Ifjúság és történelem. A történelem tanításának és tanulásának kihívásai és következményei” címmel konferenciát, mely 37 országból 70 résztvevőt hozott Pécsre.
Az EUROCLIO jelenlegi küldetése egyértelműen mutatja, hogy folytatja a kilencvenes években megkezdett misszióját.
Célja a történelem és az állampolgárság oktatására
vonatkozó innovatív és befogadó megközelítés kialakításának támogatása. A
történelem tanításán keresztül elősegíti a közös értékek kialakítását, a
kritikus tudatosság fejlesztését és a kölcsönös tiszteletet, a békét, a
stabilitást és a demokráciát a társadalomban. Hozzájárul az államközi és az
intézetek közötti konfliktusok megelőzéséhez és megoldásához. Ennek érdekében a
történelem és a történelem oktatás, valamint a szakmai szempontok minőségének
javítására összpontosít. És végül, segíti a történelmet oktató szervezeteket,
valamint a nemzeti és nemzetközi szakmai kommunikációt, hálózatépítést és
együttműködést.
A tagszervezetek támogatják a történelem tanulásának és tanításának olyan megközelítését, ahol a fogalmak, mint például a kölcsönös befogadás, az értelmezés, a bizonyítékok és források, a többféle megközelítés, a többszörös narratívák, a bonyolultság, az objektivitás, az ellentmondások, az érzékenység és a polgári felelősségvállalás alapvető elemei szolgálják történelem oktatás alapjait. Az ilyen kérdésekkel foglalkozó munka egyik legfrissebb példája a folyamatban lévő „Tanuljunk meg kételkedni című” projekt, amely egy fontos feladatra koncentrál: hogyan taníthatunk történelmet, elfogadva a különböző nézőpontokat. A Történelemtanárok Egylete részt vesz a projekt munkájában.
A történelemoktatás a legtöbb európai országban meglehetősen nemzetközpontú megközelítést alkalmazott, és gyakran alkalmaz még ma is. Az EUROCLIO tagjai felismerték, hogy nagy szükség van a határokon átnyúló megközelítés erősítésére, de nem feltétlenül egy, az európai történelemről szóló közös szöveg- vagy tankönyvön keresztül. Az európai közös történelem EUROCLIO-s változata egy online oktatási, multimédiás eszköz lenne, amely többszempontú, határokon átnyúló, összehasonlító történelmi forrásokat kínálna. 2019-ben ez az online eszköz a Historiana, amely nem átfogó Európa-történetet próbál meg bemutatni, hanem olyan keret kialakításán dolgozik, amelynek révén összehasonlítható az európai nemzetek különféle eseményekre és azok következményeire gyakorolt hatása, továbbá ezekre adott válasza.
Úgy tűnik, hogy a tanárok szerepe újra kezd felértékelődni hosszú évek alul értékelése után. A magas színvonalon oktató tanárok iránt egyre nagyobb a kereslet nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, valamint a magas színvonalú tanárképzésre és az egész életen át tartó szakmai fejlődésre. A kiváló tanárok, az alapvető értékeket tiszteletben tartó szakemberek iránti bizalom garantálja a szilárd jövőbeli társadalmakat. Az EUROCLIO és tagjai felismerték feladatukat, Önkéntes Szakmai és Civil Társadalmi Szervezetekként betöltött szerepüket, amelyek emelik és ápolják a kiemelkedő szakmai minőséget már több, mint 25 éve.
Örömmel tölt el, hogy Önök, mint a magyar Történelemtanárok Egylete mindig velünk voltak ezen az úton, hogy jó, innovatív és felelősségteljes történelem oktatást hozzunk létre. Szeretnék gratulálni Önöknek a jelenlegi vezetőség, Paolo Ceccoli elnök úr, Steven Stegers ügyvezető igazgató úr és mindazok nevében, akik csatlakoztak közös erőfeszítéseinkhez.