Az első
eredmények alapján Charles Dickens arrogáns, Winston Churchill
csökönyös, Karl Marx pedig nehéz természetű személyiség volt, de
egyiküket sem igazán érdekelte mások véleménye.
(Forrás:
Múlt-kor)

Brit 
grafológusok egy nemrég lefolytatott vizsgálat során politikusok,
uralkodók és értelmiségiek kézírását elemezték a Nemzeti Levéltár
dokumentumain. Ezek közt találhatók Karl Marx 1874-es honosítási
papírjai, VIII. Henrik és Aragóniai Katalin válásáról szóló végzés,
illetve Winston Churchill Henry Trumannak küldött
távirata.  
 
Az elemzett dokumentumokat a Nemzeti Levéltár London
délnyugati részén található  Kew-i épületében a „Movers and
Shakers: Geoffrey Chaucer to Elton John” című kiállításon mutatják be. A
kiállítást szervezőSue Laurence szerint „A látogatók dokumentumok,
kéziratok és tárgyak segítségével tanulhatnak a brit történelemről és
annak formálóiról. A kézírások elemzése pedig érdekes betekintést kínál
történelmünk mozgatóinak és felrázóinak személyiségébe.”

Bár az elemzés során a szakértők
nem tudták, kinek a kézírását elemzik, az eredmények többnyire
megerősítették a híres személyiségekről kialakult korábbi képünket.
Grafológusok szerint Churchill apró, kapkodó írása azt mutatja, hogy a
háborús miniszterelnök akaratos volt, és nem nagyon szeretett a
szabályok szerint élni. Charles Dickens, a David Copperfield és a Twist
Olivér című regények szerzője nagy betűkkel és gazdag aláhúzásokkal
ékesített írása kifejezte a szerző magának tulajdonított fontosságát.
Karl Marx, az 1848-as Kommunista Kiáltvány társszerzője sokszor
egybeírta a szavakat, ami a kézírás elemzői szerint arról tanúskodik,
hogy többnyire a saját útját járja, nem nagyon érdekli mások
véleménye. 
 
VIII. Henrik vastag
de szellős kézírása azt mutatja, hogy az uralkodó szeretett a figyelem
középpontjába kerülni, és gondtalanul élt. Lánya, I. Erzsébet a másik
végletet jelenti, mert bár önmagát „függetlennek, elfogulatlannak és
fegyelmezettnek” tartotta, írása türelmetlenségre, haragra és kapkodásra
utal. Az elemzés során külön szempontot jelentett, hogy milyen a betűk
mérete, milyen erősen nyomta meg a papírt, mennyi helyet hagyott a
szavak között, milyen egyenesen írt, és hogy kötötte össze a
betűket.