Avagy, kapcsolódási pontok és megoldandó feladatok
V. Tiborcz Márta írása
1997 decemberében (11-12-13) háromnapos nemzetközi konferencia zajlott Budapesten az Európa Tanács szervezésében, Zarándy Zoltán (MKM) elnökletével.
A konferencia résztvevői országuk kulturális és oktatási rendszerének vezető tanácsadói közül, illetve nemzetközi szervezetek munkatársaiból kerültek ki. A magyar és a környező országok nemzeti történetírásának XIX. századi hagyományait taglalva hívta fel a figyelmet a történetírásban is kialakítandó új azonosságtudat felmutatására: a nemzetek feletti megoldások keresésére. A szélsőséges politikai mozgalmak visszaszorítása, az egységes Európa gondolatának elfogadtatása (Churchill, Kohl), új kategóriák felállítását is megköveteli: pl. a gazdasági régiók, vallási, kulturális közösségek történetének feldolgozását. Gide-et idézve: békében élni, ez az igazi kihívás! A történelemtanárok felelőssége a tömegkommunikáció hatását, az információ kezelését megtanítani.
Másodikként Maitland Stobart úr (Nagy-Britannia, Chester) előadását hallhattuk: A huszadik század történetének tanítása elsősorban kiterjedt kutatómunkára épüljön. A tisztánlátáshoz még hiányoznak a megfelelő források. Nyugat-Európában általában nyitottak a levéltárak, Keleten még mindig nehezebb tájékozódni. A kulturális minisztériumoknak nem az ideológiai kiadványok szorgalmazása lenne a feladatuk. Az elektronikus bibliográfiák ellenére is nehezen hozzáférhetőek a forrásmunkák, vagy meg sem jelentek. Az oktatás, (a tanár) feladata az információáradat befogadása, feldolgozása, megfelelő következtetések levonása – tehát a tájékozódás képességének kialakítása Szükség lenne a földrajz, a történelem, az irodalom és a zene oktatásának összehangolására (pl. miért ne tanulhatnának partizándalokat az adott korszaknál?). Ugyanakkor a helyi források fontosságát a helyi múzeumok segítségével lehetne érzékeltetni, általában jobban kéne támaszkodni iskolán kívüli tevékenységekre. Erősebb propagandát kellene kifejteni az európai egység érdekében. Régiók, területi egységek történetében gondolkodni – pl. Észak-Európa története. A közeljövőben megvizsgálandó a művészeti, filozófiai irányzatok kölcsönhatása. A század nagy válsága: a katonai erőszak elhatalmasodása, amely többször úrrá lett a kontinens történetében. A fentiek tükrében tehát elengedhetetlenül fontos új módszerek kidolgozása a korszak történelmi tanulságainak megértetésére. A műhelymunka után Falk Pingel (Eckert Intézet, Braunschweig) előadása is elhangzott; az előadó több ország tankönyveit összehasonlítva a nemzeti, európai illetve világtörténet arányait, kapcsolódási pontjait vizsgálta, elemezte. (Az előadás a TTE irodájában francia illetve angol nyelven olvasható.)
Délután a budapesti múzeumpedagógia eredményeivel ismerkedhetett meg a konferencia hallgatósága. A Budapesti Történeti Múzeum fogadta a konferencia résztvevőit. Sajátos, groteszk helyzet, hogy e helyen éppen most számolják föl a múzeumpedagógiai tevékenységet, holott az hosszú évek szívós csapatmunkájával építhető majd újra. (Az utolsó múzeumpedagógus még félállásban kitart.)
A második napon három érdekes kísérletről hallhattunk: Bihari Péter (Bp. Fazekas Mihály Gyakorló Iskola) új tankönyvprogramról számolt be, amely az eddigi Európa-központúság helyett új szemlélettel szintetizálná a közgondolkodásra ható művészi, eszmei áramlatokat is, például a popzene hatását, a médiumok szerepét. Majd az AKG hatosztályos programját ismertette Stefány Judit (ahol heti 5-7 órában tanulnak történelmet). Ezután egy francia múzeumpedagógiai kísérletről hallhattunk, amelynek célja az I. világháború eseménytörténetének megismertetése mellett a háborúval kapcsolatos részletes információátadás: fogalmak, szereplők, topográfia. Mindez 2-2,5 óra keretében, a kiállítást végigjárva, feladatcsomag segítségével történik. Céljuk: képet alkotni a háborúról, átélni annak hangulatát, hogy az odalátogató diákok önálló véleményt formálhassanak a történtekről. (Anita Dujardin és Francis Posquet beszámolója Peronne, Somme megye)
Majd az ifjú Kushnir tanár úr következett Szentpétervárról, aki beszámolt az orosz történelemszemlélet átértékelődéséről: a bolsevik fordulat véres és kriminális jellegének hangsúlyozásáról. Új módszerként említette a diákok önálló és csoportos munkáját, amelynek révén a részietek (dokumentumok) feldolgozása történik, a szereplők személyes visszaemlékezései kerülnek elő, végül kerekasztal-beszélgetések zárnak le. Szituációs játékokat is alkalmaznak egy-egy történelmi esemény feldolgozására. Minden bizonnyal elitiskoláról lehet szó: hiszen elmondása szerint a diákok három nyelven tanulnak, jelesül a történelmet angolul(!).
A második napon a műhelymunka két kérdés körül forgott: milyen új eszközök kapcsolhatók be a történelem tanításába, illetve mit emeljünk ki legfontosabb elemként a korszak történetéből. Magam a francia csoportban vettem részt. Itt a film dokumentumként való felhasználását taglaltuk, és egyetértettünk abban, hogy a diákok számára minden időben hangsúlyozni kell az egyéni választás lehetőségét, az emberi értékek megőrzésének fontosságát.
A tanácskozás a harmadik napon a csoportmunka összegzésével zárult.