Büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink, érdeklődő kollégáink és a csatlakozó civilszervezetek részt vettek az emberi jogok világnapjára meghirdetett mozgalmunkban. Különösen fontosnak tartjuk, ha olyan diákokat tanítanak az emberi jogokra, azok fontosságára, akik családjukban nem hallhatnak erről a kérdésről, illetve bármilyen ok miatt társaiknál kiszolgáltatottabbak. Az alábbi cikk szerzője gyógypedagógiai iskolában dolgozik, írásait már ismerhetik honlapunk olvasói.

A Történelemtanárok Egyletének és az EJHA Emberi jogi nevelők hálózatának tagjaként úgy éreztem, hogy kötelességem csatlakozni a kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy december 10-e időszakában minél több helyen legyen olyan, főleg diákokat megszólító program, amely felhívja a figyelmet az emberi jogok fontosságára, erősíti a társadalmi szolidaritást és felelős cselekvésre ösztönöz.

Egy vidéki kis város gyógypedagógiai intézményében vállalkoztam összesen három tanóra megtartására, tanulásban akadályozottak 7. osztályában, illetve az értelmileg akadályozottak szakiskolájában. Nagy izgalommal készültem az órákra mivel tudtam, hogy a téma megismerése, befogadása tanítványaim számára nem könnyű. Sok diákom a családjából sem tud ismereteket hozni ezzel kapcsolatban. Egyrészt mert a mindennapi megélhetés biztosítása mellett a szülőknek már nem jut ideje, energiája a gyerekekkel való beszélgetésre, másrészt azért, mert ez a téma nem szokott szóba kerülni. Ezért úgy gondoltam, pedagógusként óriási a felelősségem, hogy konkrétan miről és hogyan beszélgetünk az emberi jogok témájának keretében.

• 

Rajzos, játékos feladatokat választottam kezdésnek. Innen jutottunk el odáig, hogy általában kik, miről hozhatnak döntéseket, és miben dönthet valaki saját maga. Csoportosítottunk néhány esetet, megnéztünk egy részletet a Centropa Alapítvány DOMONKOS MIKSA – A POKOL POLGÁRMESTERE c. filmjéből. Ez jól sikerült. A film kapcsán beszélgetés alakult ki az osztályban, felismerték a döntések lehetőségét, állást foglaltak helyességéről. Sajnálatukat fejezték ki, hogy már nem él a film szereplője. Egyénileg, érzelemkártyákkal értékelték az órát, aszerint, ki hogyan érezte magát.

• 

Nem volt kisebb kihívás a szakiskolai óra megtartása sem. Az itt tanulók életkora 17 és 22 év közötti. A kilenc főből ketten tudnak írni és olvasni. Ők ketten nyomtatott szöveget másoltak a tábláról. A többiek ennek a képességnek nincsenek birtokában. Ezt figyelembe kellett venni a módszer megválasztásához a témára való felkészüléskor. A hetedikesekhez hasonlóan, itt is játékos véleményvonallal indítottuk az órát, természetesen a számukra alkalmas kérdésekkel. Piros és fekete szívet kellett az egyetértés/egyet nem értés esetén választani.

• 

Ezt követően mindenkinek döntenie kellett, hogy mi szeretne lenni, ha a mesében lenne. Így választottak pizzát, pezsgőt, főzeléket, karácsonyfát, dob felszerelést. Röviden meg is indokolták. Majd barátokat is találtak. Elmondták, hogy nehéz volt mindkét választás.

• 

A második órán a MONDO Kártyajáték segítségével csoportosították döntéseiket. Esetükben fontos, hogy tudják mikor ki és mennyiben segíthet nekik.

Itt is érzelem kártyákkal értékeltek a tanulók. „Nagyon unalmas” értékelés nem született, mindenki a szívet adta, és azt mondta jól érezte magát az órán. Ez azért is nagyon fontos, mert náluk, már az aktív részvétel is siker.

---

Az órák megtartásához felhasznált irodalom:

• Rolf Gollob-Peter Krapf (szerk): Demokráciában élni DÁN/EJO tanóravázlatok 6-10. osztályos tanulók részére (Kurt Lewin Alapítvány, 2012)
• Bernáth Gábor-Széles Gábor: Tanári Segédlet Emlékezet, Szabadság, Közösségi felelősség, Szolidaritás

Ha szaladok agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek (Tom Lantos Intézet, Budapest 2018.)

• https://www.centropa.org/hu//; letöltés 2018. 10. 07.

• https://www.immanuelotthon.hu/; letöltés 2018. 10. 07.

Gyöngyös, 2019. december 21.

                                                       Nagyné Petrovics Tünde

                                                       történelemtanár, gyógypedagógus