Miért nem vett részt az ún. politikai érdekegyeztető fórum munkájában az Ellenzéki Kerekasztal nyolc szervezete? 36 vagy 30 hónapos legyen az alternatív (fegyvertelen) katonai szolgálat? Hogyan szerzett „közeli” tapasztalatokat a rendőri brutalitásról a Szabad Európa tudósítója?
Április 8-án az MSZMP kezdeményezésére hét politikai és társadalmi szervezet képviselői megbeszélést tartanak az ún. politikai érdekegyeztető fórum megalakításáról. Az újonnan alakult szervezetek közül csak a Kisgazdapárt és a Münnich Ferenc Társaság képviselői vesznek részt a tanácskozáson. A további meghívott nyolc szervezet, amely az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) résztvevője egy nappal korábban, hosszas vita után döntötte el, hogy távol marad a tanácskozástól azzal az indokkal, hogy az előkészítés nem volt megfelelő, s ezért nem lett volna mód érdemi tárgyalásokra. Ebbe a vitába ad bepillantást az EKA korabeli jegyzőkönyvének részlete.
Sajtószemlénkből kiderül, hogy szintén ezekben a napokban, az Országos Béketanács (OB) rendezésében, nemzetközi tanácskozást tartottak Budapesten az alternatív katonai szolgálatról, amelyen a Honvédelmi Minisztérium illetékese bejelentette: a parlament várhatóan júniusban dönt arról, hogy a fegyver nélküli katonai szolgálat 36 vagy 30 hónapos legyen. A vitában a Magyar Béketársaság javasolta, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatot mindenkinél csökkentsék 18-ról 12 hónapra. Barabás Miklós, az OB főtitkára egyebek mellett kijelentette, hogy Magyaraországon ma senki sincs börtönben a katonai szolgálat megtagadása miatt. A rendezvényen részt vett az ENSZ Emberi Jogi Központja és az Amnesty International megfigyelője is.
A Szabad Európa Rádió Magyar Híradója egy ritka csemegével szolgál. Egyik budapesti tudósítójuk egy közeli vendéglőben vacsorázott, amikor a Rómer Flóris utcai kapitányságra három rendőr, egyikük vélhetően ittasan, ütlegelések közepette beráncigált egy taxist, s így egyetlen jelenlévő újságíróként felvételt készített az eseményekről. Noha a nem példátlan eset hátterében egy egyszerű közlekedési szabálysértés állt, a hírre azonnal odasereglő több, mint száz taxis nem fogta vissza magát a riporter előtt, és pillanatok alatt felvázolta az elmúlt negyven év kíméletlen politikai és társadalmi kritikáját. Ehhez kapcsolódó, bár kissé későbbi anyag a Beszélő 1989/27-es számában megjelent rendőr-dosszié, benne egy a rendfenntartó erőkről szóló elemzéssel, a Független Jogvédő Szolgálatnak a rendőri brutalitás elleni közleményével, illetve az azt illusztráló egyedi esetek gyűjteményével.
Magyar Elemér: Bűnüldözők, bűnüldözöttek
A hivatalos álláspont szerint kevesen vannak a bűnüldözők. Nemcsak a számukat kéne szaporítani, hanem a rájuk fordítandó milliókat is.
Rendőrség, honvédség, ügyészség, határőrség, tűzoltóság, vámőrség, pénzügyőrség, önkéntes rendőrök, börtönőrök, MHSZ, munkásőrség, katonai rendőrség, katonai ügyészség, hadbíróság, polgári védelem, rendészet, fegyveres ipari őrség, mezőőrök, vadőrök… És a vadászok? Zavarban vagyok olyan szervezetek minősítésénél is, mint a Posta. Vajon Kristály Gyula ózdi munkás ügyében milyen funkciójukat gyakorolták, amikor beleolvastak a levelébe? Hát amikor késve jutottak el egy ellenzéki megmozdulás meghívói a címzettekhez? Aztán a “sérülten érkezett” küldemények…?
Nem vitatom, a felsorolt társulatok többsége elsősorban nem a bűn üldözésére szerveződött, ám tagadhatatlan: szükség esetén ilyen funkciókat is ellátnak. Tényleg olyan kevesen vannak hát?