Lőrinc László szerint az internacionalizmust hirdető rendszer csődjét öröklő Magyarország a „beábrándulás” ideális terepe, ráadásul a gazdasági és társadalmi háttér is ellentétes irányba terel… Mi tehetünk?

Hatalmas és sokrétű internetes archívummal készült az OSA a rendszerváltás 20. évfordulójára 1989: volt-e? címen. Az Index pedig blogot indított (főként az OSA anyagára alapozva).

Vásárhelyi Mária az ÉS-ben egy öt év után újra elvégzett vizsgálat alapján a történelmi tévhitek társadalmi térhódításának okait elemzi. A szerző szerint a fő ok a jobboldali történelmi narratíva megerősödése…

A NAVA többek között a Valahol Európában című filmet, a Régi idők fociját és Nagy Imre újratemetésének közvetítését is elérhetővé tette 74 további filmmel, illetve televíziós felvétellel együtt.

„Nem árulta el sem Mária néninek, sem a sokat grimaszoló, idétlenkedő osztálybeli fiúknak, hogy tud olvasni. Szinte sohasem jelentkezett, s ha felszólították, képes volt eljátszani a nehezen szótagoló butuska elsős szerepét.” (Schüttler Tamás írása az Osztályfőnök.hu-n)

Újra elérhető az internetről egy időre eltűnt Online pedagógiai lexikon. Ráadásul mi is tehetünk azért, hogy jobb, naprakészebb legyen.

„A szokásosan ősszel kiutazó, a Yad Vashemben tanulmányokat folytató magyar tanárdelegáció szerencsés tagja lehettem. De nem a holokausztról akarok írni, az nagyobb lélegzetet igényelne.” – Peragovics Ferenc beszámolója.

Boronkai Szabolcs, az ELTE Radnóti Gyakorló történelem munkaközösség-vezetője korábban arra kereste a választ, hogy miért tanulunk/tanítunk történelmet, most nekirugaszkodik a hogyan kérdésének is.

Az ÉS 2008.szeptember 26-iki mellékletében jelent meg Hahner Péter Óvatos optimizmus című írása, melyre az ÉS október 19-iki számában Lőrinc László reagált. Mindkét szerző a TTE tagja.

Boronkai Szabolcs, az ELTE Radnóti Gyakorló töri munkaközösség-vezetője egy baráti beszélgetés kapcsán kísérletet tett arra, hogy összeírja a lehetséges válaszokat a címben szereplő kérdésre.

„Dicsérni jöttem és temetni. Dicsérni – miként az illendő – visszafogottan, mértéktartással, nem hallgatva a mozgalom árnyoldalairól sem, s temetni – ahogy az egy szkepszissel és kételkedéssel megvert, de azért mégiscsak igaz hívőtől elvárható – azzal a reménnyel, hogy minden jel ellenére tán mégis van feltámadás.” – írja Gyurgyák János a Népszabadságban.

„Tudatában vagyok annak, hogy esküt tenni nagy jelentőségű gesztus, morális teher. Most mégis javaslatot teszek egy tanári eskü szövegére azért, hogy komoly és felelősségteljes együttgondolkodásra hívjak mindenkit, akinek erről gondolatai, mondanivalója és kérdései vannak.” – Fenyő D. György írása az Osztályfőnök.hu-ról.