Nagyszerű érzés volt a Batthyány emléke tiszteletére szervezett utazó csoport tagjaként részt venni ezen az utazáson – írta Török Miklósné.
Még nem volt eddig szerencsém ilyen megtiszteltetésben. Nagyon sokat vártam a néhány naptól. A tanárok között is legidősebb voltam, a gyerekek és a kollégák is ismeretlenek. Mégis első perctől oldott hangulatban, kedves emberekkel egyszerre volt részem az ismerkedés, az utazás, a barátkozás, a szórakozva tanulás örömében. A gyerekek és a felnőttek is igazi játszótársként versengtek a vetélkedő megoldásában, furfangos kérdések kitalálásában. Nagyszerű beszélgetések zajlottak, melyért főleg Miklósi László kollégát illeti köszönet. Mesélt, „provokált”, játszott. Az ország minden pontjáról összeverődött társaság lelkesen csatlakozott.
Igazi élmény volt Péter, az idegenvezető hangulatos tájékoztatása az út minden percében. Számomra Olmütz jelentette a legnagyobb élményt történelmi óvárosával, szökőkútjaival, látnivalóival. A gótikus templomok valódi áhítattal töltötték el a csoport tagjait. Az austerlitzi csatatér pedig lenyűgöző hatással volt ránk. Pozsony magyar emlékeinek megtekintése késő estébe nyúlt. Nem lehetett meghatottság nélkül az elődök lába nyomán végig járni a reformkori események helyszíneit.
Bécs pedig „hozta a formáját”. Lenyűgözött és elbűvölt. A kirándulást nagyszerűen fűszerezte a grinzingi este, ahol lányaink és fiaink megmutatták a helybelieknek, hogyan mulat a magyar diák. Mi pedig megcsodálhattuk a régi pince több száz éves faragott berendezését.
Azt hiszem, számunkra és a gyerekeknek is tanulságos és maradandó élményt adott az utazás, s pedagógiailag bármely jól szervezett történelemóránál többet ért.