Máig a nacionalista megközelítés uralja a történelemoktatást Magyarországon és Szlovákiában is, derült ki a Történelemtanárok Egylete budapesti konferenciáján.

Simon Attila. Fotó – TTE

El tudnák képzelni azt a magyar történelemtankönyvet, ahol Trianont úgy írnák le, mint a szlovákok önrendelkezésének sikerét?

Ezt a kérdést Szarka László történész tette fel a Történelemtanárok Egylete szombati budapesti konferenciáján, amely a szlovák–magyar közös múlt tévhiteivel foglalkozott. És nemcsak tévhitekkel, hanem azzal is, hogyan lehetne a szlovák és a magyar történelmi nézőpontot közelebb hozni egymáshoz.

Szarka László egyértelmű választ is adott a fenti kérdésre. De mielőtt elárulnánk, mit mondott, nézzük, a szlovák–magyar közös múlt milyen, sokszor alig ismert problémáit mutatták be Budapesten a vezető magyar és szlovák történészek.

Trianon Moháccsal kezdődött

Szent István szavait a történelmi Magyarország többnyelvűségéről a kezdettől fogva félreértelmezzük – állította Szarka László. Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő – hagyta meg fiának, Imrének az első magyar király, de Szarka szerint nem arra gondolt, hogy a magyarok és az itt élő többi nép adja az ország többnyelvűségét, ahogy ezt általában értelmezni szokták. Hanem arra, hogy be kell hívni a nyugatiakat, hogy segítsenek nekünk megvédeni magunkat, feltárni a bányákat, városokat építeni.

A történelmi Magyarország soha nem volt egynyelvű, de a magyarországi etnikai mozaik akkor lett még bonyolultabb, miután a 18. században, a török háborúk után megindultak a nagy népmozgások. A szlovákok ekkor építették fel két legnagyobb városukat, Nyíregyházát és Békéscsabát, emlékeztetett Szarka.

Szakály Ferenc magyar történész erre utalva mondta, hogy Trianon tulajdonképpen Moháccsal és a Mohács utáni betelepítésekkel kezdődött – idézte fel a történész.

A soha nem volt föderáció

A soknyelvű Magyarország történetének a 19. századtól nemzeti olvasatai vannak. Fontos viszont kiemelni, hogy nem igaz, hogy a magyar nemesség egynyelvű volt. A magyar rendi nemzet, a natio Hungarica nem etnikai alapon szerveződött. A szlovákoknak nem volt külön rendi nemzetük (Erdélyben három rendi nemzet volt: a magyar, a székely és a szász, és külön rendi nemzete volt a horvátoknak is, a natio Croatica), de a szlovák anyanyelvűek a natio Hungarica soraiban magas számban voltak jelen.

A 18. század végén közel ötvenezer, szlovák anyanyelvű köznemesi családban élt férfit számoltak össze Magyarországon.

Ugyanebben az időszakban viszont már elkezdődnek a nyelvi küzdelmek. 1844-ig hét nyelvtörvény születik, és az 1844-es a magyart államnyelvvé teszi. Ezután pedig megkezdődik az aszimmetrikus nemzetépítés Magyarországon, magyarázta Szarka. Pedig lett volna egy másik út – a hungarus patriotizmus, a soknyelvű magyar nemzet kitalálása.

Eötvös József, a magyarországi politikai elit egyik vezetője írta a naplójegyzeteiben, hogy a Magyar Királyság alkatilag egy föderatív struktúra. Az 1860-as években viszont a föderatív struktúra megalkotására gyengének bizonyult a magyarországi politikai elit. Adjon az Úristen ötven évet, hogy eléggé megerősödjünk, hogy a nemzetiségeknek megadjuk az egyenjogúságot, írta erről Eötvös. Az ötven évet megkapták, de eljátszották az esélyt – az ország pont az ellenkező irányba, a konfliktusos megoldások felé indult el, mondta Szarka.

Így nem lett közös történelemkönyv

A történelmi Magyarország felbomlásának magyar és szlovák olvasatában a legfőbb különbség…

Folytatás