Állásfoglalás és nyilatkozat

A TTE Bizottmányának állásfoglalása

1. A Történelemtanárok Egylete 2016. május 21-én tartotta az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által kiadott Történelem 10. című kísérleti tankönyvről készített TTE-elemzés szakmai bemutatóját és vitáját, amelyen szóltunk a kísérleti 11. osztályos tankönyv néhány neuralgikus kérdéséről, valamint az OFI által kiadott új általános és középiskolai történelmi atlaszok legfontosabb problémáiról is. Sajnáljuk, hogy az OFI visszautasította az invitálást, s az illetékes szakemberei nem vettek részt a rendezvényen.

2. Visszautasítjuk az OFI honlapján megjelentetett, az elemzésünk egyik állítása kapcsán leírt (link: http://ofi.hu/hir/tanarok-szeretik-tortenelem-10-kiserleti-tankonyvet ) rágalmat: „ez a kritika így tudatos és manipulatív kísérletnek tűnik a tankönyv készítőinek politikai lejáratására”. Elfogadhatatlan, hogy az OFI egy szakmai elemzést politikai kérdésként próbál beállítani.

3. Az OFI-közlemény azt állítja, a könyvet szeretik a tanárok. Vajon miért nem mondták ezt el a könyv bírálatának szakmai ismertetésén, vitáján?

Budapest, 2016. május 24.

A Történelemtanárok Egylete Bizottmánya

A TTE Tankönyvelemző műhelye tagjainak nyilatkozata

Kritika a kritikánk kritikájára

(ld. Rückblick)

A Történelemtanárok Egylete Tankönyvelemző Műhelyének (TTE) reagálása az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) cikkére.¹

A TTE 2016. május 21-én tartotta az OFI által kiadott Történelem 10. című kísérleti tankönyvről készített TTE-elemzés szakmai bemutatóját és vitáját. Sajnáljuk, hogy az OFI illetékes szakemberei nem vettek részt a rendezvényen, ugyanakkor előtte egy nappal megjelentették írásukat a saját honlapjukon ( http://ofi.hu/hir/tanarok-szeretik-tortenelem-10-kiserleti-tankonyvet), amely megállapításainak többségével nem értünk egyet.

Az OFI cikke a címében azt állítja: „A tanárok szeretik a Történelem 10. kísérleti tankönyvet” – de nem jöttek el, hogy ezt elismételjék vagy lemérjék a könyv nyilvános szakmai bírálatán. Hisz tudják, hogy a történelemtanárok egy része ezzel a megállapítással nagyon nem ért egyet.

A cikk – helyesen – megállapítja, hogy a „TTE kritikája szerint sok a nem megtanulandó adat, a megmagyarázatlan fogalom, a fölösleges évszám”, majd csak ez utóbbival foglakozik, a többit nem cáfolja. Közli, hogy a tankönyvi szövegben előforduló évszámoknak fontos funkciójuk van, és „nem válnak automatikusan tartósan megtanulandó adattá”. Ez utóbbi megállapítást azzal támasztják alá, hogy a tankönyv a fejezetek végén közreadja a kerettantervi követelményeket. Ez igaz, de a diáknak épp elég gondja lesz, ha nem tartósan, az ismétléskor, hanem csak a lecke megtanulásakor kell megküzdenie az évszámokkal! Van olyan lecke, amelyikben 17 évszám van! (Egyébként költői kérdésünk: mennyire szoktak diákok egy lecke tanulásakor előre lapozni a fejezet végére.) S ha a diák segítségül a tankönyv végi kronológiához fordul, akkor hatszor annyi, – kiemeléssel nem elkülönített – évszámmal fog találkozni, amennyi a kerettantervben van. Sem a kronológiával kapcsolatos állításainkra, sem a fogalmak megmagyarázásának hiányosságaira,² sem a fölösleges részletességgel tárgyalt háborúk (az északi, a harmincéves stb.) kérdésére nem tért ki a cikk írója.

Az OFI-s cikk azt írja, hogy a TTE kritikája szerint: „A Habsburgok megítélése elfogult. ..” Erre azt a meglepő választ adták, hogy „A középiskolai tankönyv tudományos lektorai Dr. Pálffy Géza és Dr. Pelyach István voltak, ez önmagában is kizárja, hogy e tankönyv „erősen elfogult” lehetne a Habsburg politikával szemben, és ne a történettudományi kutatások szemléletét közvetítse.” A tudományos lektor léte önmagában nem bizonyít semmit, hiszen köztudomású, hogy javaslatai nem publikusak és a szerzők azt nem kötelesek tekintetbe venni. Ezt sejtjük a mögött, hogy a cikkben sem a saját lektoraik, ebben az esetben Pálffy professzor úr kutatásaira hivatkoznak, hanem egy annál 8 évvel korábban, 2006-ban megjelent írásra (a cikkben az adatok közül éppen a megjelenés dátumát nem közölve)³. Az idézett publikációból a tankönyvszerkesztők még a betűhibás fenségjelvény (a korona =felségjelvény) kifejezést is átmásolták a tankönyvbe, és most visszaköszönt az elírt betű a cikkben is.

A válaszcikk így folytatódik: „a TTE által említett példa olyan kérdést érint, amiről még maguk a történészek is vitatkoznak…” Az utóbbi mondattal egyetértünk, de ezt a középiskolások is megtudhatnák, a többfajta nézőpontú megközelítés hiányát más esetben is kifogásoltuk. A felségjelvény „ajándékozásának” vagy vazallusi megkoronázás témakörénél fontosabbnak tartjuk, amit a kritikánkban is megfogalmaztunk, hogy Bocskai István „már 1604 márciusában (tehát jó fél évvel a várai ellen indított akciók előtt) titkos tárgyalásokat folytatott az oszmán főméltóságokkal. Ez a motívum nem került be a tankönyvbe, sőt, a tankönyvi szövegösszefüggésből – tévesen – az körvonalazódik, hogy a Habsburg-párti, törökellenes fordulat fő támogatója az ellene felhozott koholt vádak következményeként lett a törökkel szövetkező.” Erre a lényeges megállapításunkra az OFI reagálása nem tért ki.

A TTE Tankönyvelemző Műhelyének kritikája szerint: „A 19. század uralkodó eszméi című leckében a liberalizmus nem kap még külön alcímet sem, nincs nevesítve egyetlen liberális sem. A lényeg itt zárójelbe került, mintha mellékesek lennének az egyéni szabadságjogok: »(a tulajdonhoz való jog, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság, a vallásszabadság)«. Összegzésül a tankönyvi szöveg alapján az iskolai tábla képe így nézne ki: liberalizmus=eltorzult demokrácia, ahol szűkíteni akarják a választójogot. Mindez történelmietlen és messze van egy előítéletmentes nézőponttól.” A cikkben kapott reagálás arra tér ki, hogy „a kerettanterv 1849-nél kettévágja a 19. századot”, ezért a „liberalizmus bővebb kifejtése értelemszerűen a 11.-es tankönyvben megtörténik, amit a TTE ugyancsak ismer már. Ezért ez a kritika így tudatos és manipulatív kísérletnek tűnik a tankönyv készítőinek politikai lejáratására.” Írják ezt akkor, mikor arra volt tér és szándék, hogy a 10. osztályos tankönyvben kettő és fél oldalt szánjanak az akkor épp csak megszülető marxizmusnak és annak XX. századi negatív hatásainak az ecsetelésére – amit elemzésünkben kifogásoltunk is.⁴

Tény a vádak ellenére, hogy az általunk valóban ismert 11.-es könyvben sem található a liberalizmus bővebb kifejtése, épp ellenkezőleg, ott mindösszesen hétszer fordul elő a liberalizmus szó, soha nem bekezdéscímként, soha nem részletezően. Ezzel semmi problémánk, hisz a liberalizmusnak a 10. osztályos tananyag szerves részeként kellene megjelennie, hogy a diákok megértsék a reformkort, a nemzeti liberalizmus hazai célkitűzéseit, Kossuth, Wesselényi, Deák, Eötvös, az Ellenzéki Kör, sőt Széchenyi stb. tevékenységét. A 11. osztályos kísérleti tankönyvben a liberalizmus 7 említése közül négy ízben, mint – kortársak által – elutasított, téves eszme szerepel, illetve, mint antiliberalizmus jelenik meg.⁵ Ezeknek a megállapításoknak a megértéséhez is elengedhetetlen lenne, hogy a 10. osztályban a tanulók megértsék a liberalizmus lényegét, saját korában betöltött fontos szerepét. A 11.-es tankönyvben a fentieken kívül, a liberális kifejezés 25 alkalommal szerepel, legtöbbször jelzős szerkezetben, pl.: Kossuth és az emigráció liberális elkötelezettsége, liberális Deák, liberális párt, liberális többségű parlament, antiliberális és liberális eszmék elvetése, liberális nemesség, liberális jogok, liberális szellemiségű kormány, nemzeti liberális állam megteremtése, liberális elvek, liberális demokrácia. A tankönyvszerzők – egy ábrában olvasható egy mondatot kivéve⁶ – semmit nem magyaráznak, hisz feltételezik, hogy a tanulók 10. osztályban már megtanulták a kifejezések értelmét. Mi épp azt hiányoltuk, hogy a 19. századi uralkodó eszméket megtanító leckében nem a jelentőségének megfelelő terjedelemben, nevekkel és idézetekkel foglalkoztak ezzel az eszmével.

Nem mellesleg az OFI cikk nem tért ki arra a megállapításunkra sem, hogy a nacionalizmus bemutatását is elnagyoltnak tartottuk⁷ vagy arra, mit írtunk az ideológiákat bemutató ábráról.⁸

A kritikánkban sem tagadtuk, hogy a liberalizmus a 19. sz. első felében vagyoni cenzusos választójogért küzdött. Mi azt kifogásoltuk, hogy a tankönyvből az következtethető ki –tévesen – hogy a liberalizmus a választójog szűkítéséért szállt síkra. Pedig a liberalizmus fő áramlatainak vezető képviselői a 19. sz. közepe előtt elsőként léptek fel az általános választójog mellett (Condorcet, Bentham, James Mill), jóval megelőzve a chartistákat és közel fél évszázaddal a szocialistákat.

Vitatja az OFI azt a megállapításunkat is, hogy mi keveselljük a tankönyvben szereplő társadalom- és művelődéstörténet, a kultúra, vagy a mindennapi élet témáit, mert ezeknek az érettségin 25%-ban kell szerepelnie. A cikk írója ezt részben azzal utasítja vissza, hogy a lecke végi ún. Kitekintő rovatra hivatkozik, amelyekben olvashatóak ezek a témák. Szerintünk azonban nem szokás érettségi tételt vagy vizsgára, dolgozatra esszéfeladatot készíteni a „törzsanyagon” kívüli, kifejezetten kitekintés céljából készített részekből. Az OFI bírálatának másik megállapítását részben elfogadjuk, hisz a felsorolásunkból hiányzik az egész jelző a hiányolt leckecímek felsorolása előtt. Ugyanis a cikk által megadott leckék részben gazdasági, részben demográfiai, részben nemzetiségi ügyeket tárgyalnak, ezek tehát egészében nem életmóddal foglalkoznak. Nem sikerült cáfolnia a cikknek azt a megállapításunkat, hogy a reformkoron kívüli művelődéstörténet bemutatása a tankönyvben hiányos.

Végül néhány észrevétel a cikk címével, illetve az elején is olvasható, különben a Kísérleti tankönyvek kipróbálását összegző vezetői összefoglalóban már közreadott ismertetővel kapcsolatban, ami az OFI-val szerződésben álló 41, valamint 5 „kipróbáló” tanár véleményét összesíti – elvileg: „A tanárok szeretik a Történelem 10. kísérleti tankönyvet.” De, ahogy a kritikánkban is olvasható, ez az összegzés az OFI saját kutatási adatainak is ellentmond. Épp a tanárok tankönyvvel való elégedetlensége tükröződik az osztályzatokban is kifejezett adatokban: a diagramok, grafikonok 2,8; az ábrák 2,9; a fényképek 3,2; a képzőművészeti alkotások 3,1 a térképek 3,0; a táblázatok 2,7; a forrásszövegek 3,2; és az autentikus szövegek 3,0 átlagot kaptak. Az összefoglaló bevezetőjében és az említett OFI cikkben minderről inkább propagandisztikus, mint tényszerű mondat olvasható: „Fontos pozitívumként említik a térképeket, a jól megválasztott ábrákat, képeket, a táblázatokat. Többnyire megfelelőnek tartják a források megválasztását és mennyiségét.”⁹– pedig a tanárok által adott osztályzatok a gyenge közepes értéket mutatnak.

Az OFI cikkből azt sem tudjuk meg, hogy a saját kutatási eredményeik szerint a kipróbáló tanárok mindössze negyede használná szívesen ezt a tankönyvet, 15% nem tanítaná, 61% átdolgozást tart szükségesnek. Munkacsoportunk is ez utóbbi véleményen volt és van. Kritikai észrevételeinkkel, és a 2016. május 21-én tartott szakmai bemutatóra és vitára történő meghívással ehhez szerettünk volna hozzájárulni.

A Történelemtanárok Egylete Tankönyvelemző Műhelye nevében

Baracs Nóra, Dupcsik Csaba, Farkas Judit, Hidas Gábor, Kardos Éva, Lőrinc László, Repárszky Ildikó

¹http://ofi.hu/hir/tanarok-szeretik-tortenelem-10-kiserleti-tankonyvet

²Kritikánk linkje,a kronológia rész a 37. oldalon van, a fogalmak részletezése a 27. oldalon kezdődik

³„G.Etényi Nóra-Horn Ildikó- Szabó Péter: Koronás fejedelem. Bocskai István és kora. General Press Kiadó, 202. oldal.”( Ugyanakkor a kérdéshez mi is tudunk az OFI-hoz hasonlóan újabb érvekkel szolgálni egy szintén 2006-ban megjelent cikkel is.)

⁴Ld a tankönyv 29. leckéjét: https://player.nkp.hu/play/60706/false/undefined

⁵A liberalizmus kifejezés előfordulásai a 11.-es könyvben:12.o., forrásban használt kifejezésként kétszer; 34.o. ,főszövegben egy félmondat: „Bár a klasszikus liberalizmus eszmeisége az állam szerepét minimálisnak képzelte…”; 37.o., főszöveg, zárójelben, mint téves eszme; 37.o., főszövegben a keresztényszocializmus „elutasította a szabadosnak tekintett liberalizmust..”; 39.o., főszöveg a szélsőjobboldali eszmék kapcsán”…a polgári berendezkedés visszásságait (például létbizonytalanság) a liberalizmus számlájára írták”; 138.o., táblázatban Szekfű Gyula liberalizmusellenes munkája.

⁶6. oldalon egy ábrában:„A liberális eszmék az alkotmányosság és a polgári szabadságjogok szükségességét hangsúlyozták.”

⁷Kritikánk linkje, a releváns rész 9. és 10. oldalon taláható

⁸Kritikánk az ábráról a 2. számú mellékletben található

⁹http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/1_vezetoi_osszefoglalo_tortenelem_10_nyilv_stat.pdf